Regős Róbert: A megbecsülésről
Mivel belügyeink alakulása túlzottan sok örömmel nem kecsegtet a közeli jövőben, a derű megteremtéséhez az ember próbál egyéb forrásokat felkutatni. Az eddig többnyire hallgatag, mára azonban – enyhén szólva megütközést keltő módon – a közoktatásért is felelőssé tett belügyminiszter megszólalásai egyelőre kielégíteni látszanak a mosolyforrás iránti igényeinket. Előbb, vagy utóbb nyilván ettől is meg leszünk fosztva, hiszen Pintér Sándor nagy valószínűséggel később újra látványos hallgatagságba fog burkolódzni. A bizottsági meghallgatások idején azonban még ő is kénytelen szóra nyitni a száját. S ha valaki kedveli a keserű humort, hát ezen alkalmak során gyöngyszemekre bukkanhat.
A társadalmi megbecsülés amúgy is fura egy dolog. Pintér nyilván arra gondolt, hogy azt nem követelni, hanem leginkább kiérdemelni szokás. Csak épp arról feledkezett meg, hogy az ehhez szükséges munka feltételeit négy éven keresztül most neki kell, kellene megteremteni. Láthatóan azonban ehhez nem, s túl nagy kedve sincs az egészhez. A megbecsülést kivívni nyilván nem egyszerű, s ahogy az már lenni szokott, megtartani talán még nehezebb. Ahol jelenleg tartózkodom, ott rengeteg példát látni erre. A leglátványosabb nyilván az, ami a legtöbb embert érinti. Az Egyesült Királyságban a transzparens példa erre talán az uralkodó személye lehet.
Mindez azonban legyen a britek dolga. Magyar szemmel számomra leginkább az tűnik számottevőnek, hogy II. Erzsébet immár 70 éve képes hitelesen képviselni azt az eszményt, amely a brit identitás egyik alapvető meghatározója. 70 év a trónon. Belegondolni is nehéz. Olyan szolgálat ez, amelyről – akár a pápaságról – lemondani sem egyszerű, hiszen a vele járó felelősség és teher nem evilági eredetű. Lear király legnagyobb vétke is az volt, hogy erről megfeledkezett, amikor lányainak adta át a hatalmát és vagyonát. II. Erzsébet nem követi el ezt a gőggel felérő hibát.
Abban mindenesetre egyetértünk, hogy a megbecsülést ki kell érdemelni. Ennek különböző formái lehetnek. Olvasom, hogy a svájci Davosban, a Világgazdasági Fórum apropóján milliárdosok tüntetnek azért, hogy a gazdagok és a szegények között egyre növekvő különbség csökkentése érdekében jól adóztassák meg őket. Le a kalappal előttük. Ha van közöttük magyar milliárdos, bár volna, azt – megbecsülésem jeléül – akár többször is megsüvegelem. A világ már csak olyan, hogy ilyen, s olyan hírekbe is belefut az ember. Így aztán olvasom azt is, hogy Kunhegyes 78 éves fideszes polgármestere feleségül vett egy 18 éves leányzót. Csak remélni tudom, hogy a keresztény értékrend hiteles képviselőjeként nem értette félre Lukács 18:15-17-t. Mint ahogy azt is csak remélni lehet, hogy hívei sem értik félre a vezér hitelességét, s a NER nem fogja 70 éven keresztül megbecsüléséről biztosítani a miniszterelnököt.
Képek forrása: Blogger Bob / varosikurir.hu
Forrás: BloggerBob.hu