Regős Róbert: Csalók és csalódások
Utálok csalódni. Gyűlölöm a csalódás minden formáját. És nehezen vagyok lépes megbocsájtani. Leginkább sehogy. Valami inverz Gombóc Artúr vagyok.
Hát én meg utálok csalódni munkatársakban, közösségekben, konkrétumokban és úgy általában, sportban, autóban, rövid és hosszú távon, egyszer, kétszer, halmazatilag többször, reggel, délben, este, de különösen éjszaka, másban és magamban, tőlem távolállókban, hozzám közelállókban, szóban és írásban, tettekben és gondolatokban, tárgyilagosan és érzelmileg érintetten, de leginkább a csalódásnak azt a formáját viselem nehezen, amit azok okoznak, akiket nagyon szeretek. Ez fáj, összetör, meggyötör, napokra, hetekre, hónapokra padlóra küld. Sajnos jut elég mindegyik fajtából. Az utóbbiból is. Sűrűbben, mint ahogy – szerintem legalábbis – megérdemelném.
A legtöbbet azonban talán en bloc a politikában, az úgynevezett politikai elitben, az egyes politikusokban csalódtam. Összeírtam eddig úgy kétezer oldalnyi publicisztikát. Ennek háromnegyed része a csalódásokról szól. Nem a személyesekről. Azt szemérmesen megőrzi magának az ember. Legfeljebb árnyaltan utalok rá. Csak úgy érintőlegesen. Annyira mégis megfoghatóan – mint fent is – hogy akit érint, s akire tartozik, megérthesse. Nehogy már az árulás szó nélkül maradjon. Ami a közéletet érinti, az egészen más tészta. A dolgokat ott ki kell mondani. Meggyőződésem, hogy Magyarország azért jutott oda, ahol ma tart, mert nem mondjuk ki a dolgokat.
Hiszem, hogy a szó erősebb akár a fegyvereknél is. Ha a kényelmét féltve mindenki kinyitná a száját, a Putyin félék tébolyultsága nem tombolhatna Ukrajnában, s nem okozhatná tízezrek halálát és milliókk nyomorát. Ha mindenki kinyitná a száját, nem tombolhatna idehaza az ideológiai és gazdasági idiotizmus, nem kellene államilag garantálni a csirke farhát árát, nem kellene eltérő áron adni az üzemanyagot magyaroknak és nem magyaroknak, s nem kellene százmilliárdokat elvonni a józanul alig értelmezhető "extraprofit" címén. Mert ha mindenki kinyitná a száját, akkor Magyarország jogállam volna, s az Unió nem tartana vissza nagyságrendileg több pénzt, mint amennyit ettől a legújabb sarctól remél a rezsim. Ha mindenki kinyitná a száját, ésszerű gazdálkodás helyett nem lehetne a választások előtt ezermilliárdokat osztogatni a választópolgárok hangulatának javítására, hogy a rezsicsökkentés hazugságáról ne is beszéljünk. És persze nem volna szükség háborús veszélyhelyzetre sem. Mert ha mindenki kinyitná a száját, lelepleződne a csalódást okozó csalók szemfényvesztése.
Képek forrása: moly.hu / topszotar.hu / hang.hu
Forrás: BloggerBob