Regős Róbert: Hazugság
Hazudik, füllent, átver, becsap, megtéveszt, lódít, megvezet, átbasz, hülyét csinál belőled, megtéveszt, ámít, ferdít, hantáz, ködösít, hülyít. Ha összedugnánk a fejünket, azt gondolom, szótár segítsége nélkül is könnyedén teleírhatnánk egy A4-es lapot a hazudni szó rokonértelmű szavaival, illetve szinonimáival. Ennek egyrészt nyilván örülhetünk, hiszen édesanyanyelvünk hihetetlen gazdagságáról árulkodik. Egyszer egy hozzáértő azt mondta nekem, hogy a magyar nyelv szókészletét úgy nyolcszázezer és egymillió kétszázezer közé szokás tenni. Hihetetlen burjánzás. Kevés nyelv tudja ezt. Az már más lapra tartozik, hogy miképpen élünk ezzel az elképesztő bőséggel. A szótári alakkal rendelkező kifejezésekben leggazdagabb költői életmű állítólag Arany Jánosé. Huszonnégyezer körüli szó szerepel benne. Kutatások szerint ugyanakkor vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek aktív szókincse alig haladja meg a hatszáz kifejezést. Hát, valahogy így állunk.
Ha az előző két bekezdést összerakjuk, könnyen rátalálunk a lényegi összefüggésre. Ha valamilyen jelenségre sok kifejezést találunk egy nyelvben, akkor annak legfőbb oka a szóban forgó jelenség gyakorisága. Anélkül, hogy más népekkel összehasonlítanám a magyart, azt hiszem, kénytelenek vagyunk belátni, bizony sokat hazudunk. Az nem lehet véletlen, hogy külön mesét szentel a magyar hagyomány az igazmondó juhásznak. Az ilyen történetek középpontjában mindig valami kuriózum áll. Valami ritkaság, amellyel nem találkozik az ember minden nap. Olyasmi, ami meglep, megdöbbent, felhívja magára a figyelmet. Olyasmi, ami gondolkodóba ejt.
A hazugságdömping zászlóshajója persze a politika. Ha létezik egyáltalán konszenzus egy olyan megosztott társadalomban, mint a magyar, akkor egy ilyen közmegállapodás tárgya az lehet, hogy a politikusok hazudnak. Méghozzá újabban szinte leplezetlenül. Korábban ebben a kérdésben a leggyakoribb hivatkozási alap Platón volt, aki a tökéletes állam vezetői részéről elnézte a megtévesztést. Persze minden esetben csakis a közösség érdekében elkövetett hazugságot. Ez utóbbiról idehaza előszeretettel feledkezik meg az úgynevezett elit. Mára azonban a legfőbb igazodási ponttá Orbánnak az a mondata vált, amely szerint nem kell odafigyelni arra, amit mond, csak arra, amit csinál. A hazudozás nyílt vállalása ez. Gyurcsány „hazudtunk reggel, éjjel, meg este” önvallomásától Orbán megjegyzését az különbözteti meg, hogy az övé a hazudozás retorikába bújtatott folytatása, míg Gyurcsányé igazságbeszéd.
Képek forrása: libri.hu / locitrom.hu / nezopont.hu
Forrás: BloggerBob