Regős Róbert: OV, a magányos diktáló

„Van valami a levegőben…” A Halott pénz dala zümmög a fülemben. Hiába, ha az ember hetek óta távol van otthonról, egyre gyakrabban járnak az eszében hazahúzó gondolatok. Nem mindegy persze, hogy miféle gondolatok, s az sem mindegy, hogy mi van a levegőben. Körülöttem most itt, Skóciában, lelkiismeretfurdalás. Nem volt bátorságom szakítani e blogbejegyzések megszokott ritmusával. Így aztán tegnap, a jeles napon, elmulasztottam megemlékezni arról, aki ennek az országnak csecse becse, így külön írva, ahogy a költő is lejegyezte. Mert ebben a formában a csecsebecse használata helyett van módunk eltöprengeni azon, mi lehet e honnak a valódi becse, akit becsben tartani becsületbeli ügy. A NER szerint legalábbis nagy valószínűséggel az.

viktor templom
S hogy ez az elvárás nem csupán a Skót-felföldön ódába illő, kósza nyugati szél által felkapott tünékeny ábránd, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az otthoni felhajtás – a Petőfi Rádió olykor eléggé ostobácskának tűnő szóhasználatával hájp –, amely a vezér születésnapja körül kialakult. De lehetek egészen őszinte? Nekem a tegnapi nap folyamán meg sem fordult a fejemben, hogy Orbán Viktor 59 éves lett. És tudják mit? Nagyon jól elvoltam enélkül a frusztráló teher nélkül. Most viszont sűrűn mea culpázhatok. Ráadásul legfeljebb reménykedhetek abban, hogy főbenjáró bűnöm valamikor megbocsátást nyer. Cseppet sem egyszerű ez, kérem.
Hiszen tudjuk, hogy a szeretett miniszterelnök éjt nappallá téve a haza sorsán munkálkodik. Még a születésnapján is. Azt gondolom, joggal várható el az egyszerű magyartól, hogy restségében legalább a javát szolgáló közjogi méltóságról ne feledkezzen meg. Nem is értem, hogyan fordulhatott ez elő épp velem. Az Európai Tanácstól bezzeg még a ajándékot is kapott. Az Oroszországgal szembeni újabb szankció egy olyan változatát, amely szerint csővezetéken keresztül továbbra is vásárolhatunk orosz olajat.

taj
A nemzetrontó balliberális rossznyelvek szerint azonban ez egy olyan változat, amelyet a mi nemzeti Viktorunk korábban elutasított. Sebaj, a rajongásnak egy ilyen apróság nem szabhat gátat. A sztori simán előadható sikertörténetként. Talán még annak ellenére is, hogy a dokumentum tartalmaz egy passzust, amely szerint „7. Az Európai Tanács a lehető leghamarabb vissza fog térni a csővezetéken szállított nyersolajra vonatkozó ideiglenes kivétel kérdésére.” Remélem nem arról van szó, hogy a stratégiai nyugalomba révedt nemzetvezetőt behúzták a csőbe, s a szankciók elfogadását követően e pontra hivatkozva fogják kihúzni Orbán belengetett, majd mégis elmaradt vétójának méregfogát.

De ebben a pillanatban tényleg üsse kavics a nemzetközi politikát. Cseppet sem stílusbravúrnak szánom, de nálam olaj volt a tűzre az az információ, hogy a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban immár tizedik alkalommal tartottak szentmisét a nagyfőnökért. Valószínűleg még ezzel sem lett volna komolyabb bajom, ha nem épp a Skót-felföldön ér a hír, ahol szabad levegő árad, túl ezen, ha nem futom át a telex.hu összeállítását a megszólaló (Orbán)hívőkkel, s nem hallgatok bele a mise szövegébe.

Sajnos azonban ezt visszacsinálni már nem lehet. Így aztán maradnak ezek a villanások – majdnem azt írtam, flashek – Orbán Viktorról mint Isten ajándékáról, a világ világosságát biztosító fáklyáról, a nácizmushoz hasonlított liberalizmusról, a köz javára gyakorolt tisztségről, a nagy emberről, aki megbízható és csodálatos, a sátáni erők ellen folytatott munkáról, a diktátor kifejezés pozitív értelméről, a nem a Fideszre voksoló hívők következetlenségéről, istentelen pártokról, az elkereszténytelenedett liberalizmusról, embergyűlölő gender-ideológiáról és a Magyarország ellen összefogó világról. Komolyan mondom, megáll az ész.

A boss idejuttatta ezt az országot. Ezekhez a mondatokhoz, ezekhez az emberi attitűdökhöz. Ha ez volt a célja, most sikeresnek mondhatja magát. Azonban bárhogy kutatok is az emlékeim között, nem tudok felidézni egyetlen olyan gesztust sem, amely annak idején az ellenzéki kerekasztal mellett, vagy egyáltalán, a Fidesz indulásakor ebbe az irányba mutatott volna. Félek, ha egy ilyen értékrend húzódik meg Orbán politikájának hátterében, akkor még jó ideig egyáltalán nem remélhetünk magyar felemelkedést. Így aztán kissé megkésve és sajnálatosan keserű szájízzel tudom csak kipréselni összeszorított fogim között, ráadásul vállaltan hiteltelenül, hogy Isten éltesse miniszterelnök úr!

Képek forrása: kecsup.hu / vilagutazo.net / nyugatifeny.hu

Forrás: BloggerBob.hu