Regős Róbert: A megmondóember
Megint alig találok szavakat. Azaz szavak még csak volnának, de nem mindent ír le szívesen az ember. Attól tartok bennem van a baj. Néha az az érzésem, hogy a kimondásban túlfinomkodjuk a dolgokat. Hányszor, s milyen hosszú érvelések végén jutottunk már arra a következtetésre, hogy a Fidesz szörnyűséges, embertelen, unintelligens, gyalázatos, útszéli narratívájával szemben az ellenzék sikert kizárólag úgy érhet el, ha – ahogy mondani szokás – maga is lemegy kutyába, azaz egyszerű, tartalmatlan, kinyilatkoztatás jellegű közléseket tesz, s mindeközben nem retten vissza a kifejezett bunkóságoktól sem. Mert hát a Fidesz és a NER narratívája – lássuk be – legtöbbször ilyen.
Azonban be kell látni, ha örökké így járunk el, akkor az 5. számú párttagkönyv büszke tulajdonosa olyanná válik, mint az a bizonyos titkos féreg Petőfinél, amelynek foga egyre csak rág és rág és rág, és tönkretesz, megront, elhervaszt mindent maga körül. Egyszerűen toxikus. Meggyőződésem – egyetlen pillanatig sem szeretném persze felnagyítani a jelentőségét –, hogy igenis komoly szerepe van a hazai közélet és közbeszéd lezüllesztésében. Mára szinte lehetetlen eldönteni, hogy Bayer stílusa a nemzeti elbutulás már megvalósult rendszerét reprezentálja-e, vagy egyelőre csak a katalizátor szerepét játssza e rendszer kialakulásában. Mindkettő tragikus képet fest.
Amúgy pedig igaz, felesleges nekem erőszakot tenni magamon és – nyilván esélytelenül – összeeszkábálnom itt egy Bayer-pamfletet. Az eredeti mindig hitelesebb. Elég egy hivatkozás, és mindenki itt láthatja miről beszélek. Ilyen Bayer, amikor szelíden figyelmeztet. Mert ő egy olyan pozícióból, egy olyan nemzeti erkölcsi magaslatról beszél, amelyről letekintve a világra nagyjából az látszik, hogy nemes egyszerűséggel mindenki hülye, inkompetens és amorális, aki másképp ítéli meg a világ folyását, mint ő, vagy hát Magyarország, mert e kettő egy ilyen fejben nagyjából ugyanazt jelenti.
Arra azonban valaki végre csak felhívhatná a figyelmét, hogy egy ilyen, a Magyar Nemzetben megjelent írás nemcsak a lap előéletéhez méltatlan, de az általános elbutítás mellett hihetetlen politikai, kulturális és gazdasági károk forrása is lehet. Hogy csak az utóbbit említsem – remélem nem tévedek nagyot –, a magyar GDP-hez nagyjából 20 % körüli arányban járul hozzá a széles értelemben vett autóipar. Az ezt képviselő cégek anyavállalatainak egy jó része a Bayer-cikkben sértegetett régióban működik. Vajon belegondolt-e abba az 5. számú tagkönyv tulajdonosa, hova jutnánk, ha ezek a konszernek megsértődnének, majd fognák magukat és hátat fordítanának Magyarországnak. Ennek következményeit megítélendő javaslom, a következő hónapokban időnként vessen majd egy-egy pillantást a szankciókkal sújtott Oroszország gazdaságának alakulására. Amúgy pedig – bár tényleg semmi közöm hozzá – a Fidesznek talán szerencsés lett volna hallgatnia Navracsics Tiborra, aki kilenc évvel ezelőtt az ATV-ben azt nyilatkozta a cigányokat állatnak nevező Bayerról, hogy aki olyan elveket képvisel, mint ő, annak nincs helye a pártban. Had’ fejezzem be a Magyar Nemzetben tegnap megjelent cikk záró gondolatainak idézetével, s azoknak a szerzőre vonatkoztatásával: Bayer! „Kuss! És szállj magadba, te senki! Világos?”
Képek forrása: index.hu / budapestkornyeke.hu / hirklikk.hu / olkt.net
Forrás: BloggerBob