Regős Róbert: Tömegpszichózis
A külügyi kormányzat szemében nyilván huszadrangú kérdés, hogyan néznek Angliában egy magyarra, akinek néhány hetes tartózkodásához se nemzeti, se párt, se gazdasági, se személyes érdeke nem fűződik a hatalmon lévőknek. Egy ilyen alak nyilván azokat sem érdekli, akik a válogatott labdarúgómeccsek ritmusában járatják le viselkedésükkel Magyarországot, a magyar embereket. Miért is foglalkoznának vele? A rezsim is, s a futballhuligánok is jól megvannak nélküle. A bunkósághoz egyáltalán nincs szükség rá. Maradjon csak ott, ahol van. Amúgy is, minek össze-vissza kóborolni a Kárpátok koszorúján túl. Magára vessen az ilyen. Magyar ember nem turista.
Végül arra jutottam, nem igazán tehetem meg, hogy ne foglalkozzam a legújabb nézőtéri bunkósággal. Nem tehetem meg, hiszen egyebek mellett azért is írom ezeket a blogbejegyzéseket, hogy kibeszéljem magamból mindazt, ami – ha nem írom le – észrevétlenül folytat romboló munkát itt, legbelül. Amúgy is annyi feszültség halmozódott fel bennem az utóbbi napokban, hogy elkerülhetetlenül nyitni kell egy szelepet magamon, különben baj lehet belőle. De ettől függetlenül is beszélni kell ezekről a jelenségekről, mert a társadalom nagyjából ugyanúgy működik, mint az egyén. A hallgatás nem vezet jóra. Csak az ostobák hiszik ennek az ellenkezőjét. Csak azok próbálják némaságra kárhoztatni a nyilvánosságot, akiknek van elég rejtegetni valójuk.
Csak most kezdem megérteni ezt az egészet. Azt, hogy ami otthon történik, egyáltalán nem érdektelen egy átlag olasz, vagy angol számára. Ők legalább annyira büszkék az olasz, illetve angol voltukra, mint mi a magyarságunkra, ám ezt képesek összeegyeztetni az európaiságukkal. Ezért zavarja őket, ha az európai értékrenddel összeegyeztethetetlen dolgok történnek. Egyszerűen nem értik, hogy fordíthatunk rendre hátat a közösségnek, amelynek része vagyunk. Nem értik, Orbán politikája miképp juttathatja Magyarországot olyan szélsőséges helyzetbe, hogy Lengyelországban tüntetések zajlanak a varsói magyar nagykövetség előtt. Naponta kérdezik meg tőlem, hogy a magyarok tényleg úgy gondolkodnak, mint Orbán és a szűkebb környezete?
De vajon elég magyarázat ez? Beérik-e ennyivel az engem kérdezők? Hogyan jutottunk idáig? Mivé lett a vendégjog, amelynek el kellene néznie egy ilyen térdelős gesztust is, ami ráadásul a legkevésbé sem ellenünk szól. Hogy nem veszik észre ezek a megtévesztett emberek, hogy amikor annak idején az imádott magyar játékosok a mezükön lévő feliratra mutattak, az ugyanaz a gesztus volt, mint ez a térdelés, amit most tízezrek fütyültek ki utálkozva. Hogy tudnám elmagyarázni, hogy Magyarországon feltehetően egy olyan politika vezetett ehhez a tömeghisztériához, amely tudatosan gyárt ellenségképeket, amely háborúnak fog föl minden vitát, amely gyilkos indulatokat táplál mindennel szemben, ami a rezsim belső köreinek érdekeit sérti. Nem tudom elmagyarázni, mivel számomra is felfoghatatlan, hogyan süllyedhettünk ennyire mélyre. Marad a jópofizásba csomagolt szégyen. Meg a készülődés a hazaútra.
Képek forrása: index.hu / Huszár Dávid - Népszava / m4sport.hu
Forrás: BloggerBob