Regős Róbert: Nem létező Németország és pedagógus söpredék

Talán megérti mindenki, aki rendszeres olvasója a bejegyzéseimnek, hogy engem nem igazán nyugtat meg, ha tudom, a kimondott mondatokat nem szerencsés mindig szó szerint értelmezni. Sőt, legtöbbször kifejezetten félrevezető, ha a szavak betű szerinti jelentésébe kapaszkodunk. Így aztán magyarázkodhatnánk – ahogy azt a rezsim részéről talán meg is teszik –, hogy mondjuk Schmidt Mária nem úgy értette… Egyáltalán nem gondolja se de jure, se de facto, hogy Németország megszűnt volna. Mégis … (a három pont helyére tetszőleges, de csakis vulgáris jelzőt szíveskedjenek illeszteni) Bayer Zsolt … kérdésére, hogy tudniillik „Mari, van még egyáltalán Németország?”, a lánglelkű … Schmidt Mária ezt találta válaszolni: „Szerintem nincs.”

schmidt maria
Nos, tulajdonítson kijelentésének bármilyen szimbolikus értelmet a Terror Háza Múzeum Széchenyi-díjas főigazgatója, egy ilyen mondat elkerülhetetlenül sért egy nagyjából 83 milliós nemzetet. Egy olyan ország polgárait, amellyel Magyarországnak, jórészt az 1989-es páneurópai piknik okán, sikerült olyan mély politikai, gazdasági és kulturális – a szó legnemesebb értelmében vett partneri – kapcsolatot kialakítani, amit az Orbán-rendszernek minden csetlése-botlása ellenére máig nem sikerült lerombolnia. Ne feledkezzünk meg róla, hogy ez a Bayer és Schmidt szerint mára nem létező ország afféle lélegeztetőgépként tartja életben a törékeny magyar gazdaságot. Mert számolgathatjuk bőszen, hogy mennyi hasznot visznek ki a német nagyvállalatok az országból, de autóiparuk hazai leányvállalatai nélkül – ne feledjük, a gépjárműgyártás a magyar GDP-hez 25 %-os (!) mértékben járul hozzá –, szóval e cégek nélkül a magyar gazdaság nagy valószínűséggel már régen megroppant volna.

Bayer és Schmidt nettó hülyeségei ezt a kapcsolatrendszert veszélyeztetik. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz nem-politikai, azaz – nevezzük így – civil holdudvarával szemben elvárás, hogy elmebeteg módjára viselkedjenek. Fene se tudja, előre, kíméletlen gondossággal és precizitással készülnek-e arra, hogy minél nagyobb marhaságokat beszéljenek, a lehető legnagyobb kárt okozva kétoldalú kapcsolatrendszereinkek, vagy improvizációs táborokban gyakorolják az égbekiáltó őrültségek világba kürtölését, tény, hogy nagy tehetség mutatkozik bennük ehhez a tevékenységhez. Szellemes volt a német nagykövet asszony riposztja, amikor életjeleket kért a Berlinben tartózkodó férjétől. Ezek a szimbolikus reakciók azonban úgy peregnek le a rezsimről, mint a korábban arra járó kutyák illatanyagát felülíró ebek vizelete a sátrak impregnált esővédőiről. A rezsim egy ilyen, diplomáciai értelemben meglehetősen erős válaszra igazából már össze sem rezzen.

bayer zsolt
A Bayer-félék mára egy olyan közbeszédet honosítottak meg, amelynek köszönhetően egy diplomáciailag még értelmezhető, kulturált és viccesnek mondható reakció már el sem éri a minden szellemességét és humorát elveszített NER ingerküszöbét. Miközben ők lubickolnak benne, jóérzésű embernek valahogy sehogy nincs ínyére beleállni egy ilyen primitív, bunkó és önsorsrontó narratívába. Vegyünk egy példát egy másik elmeháborodottól, Bencsik Andrástól. A Demokrata főszerkesztője a Hír Tv-n azt találta mondani, hogy a pedagógusok követelései mellett kiálló egyik tömegdemonstráción felszólaló Pankotai Lili apjának két nagy pofont kéne adnia a lányának. Hm. Meglehet, ő kapott ilyen pofonokat, s ezek okoztak nála érzékelhető agyi károsodást.

Ez megmagyarázná egy másik kijelentését is, amely szerint „söpredék lepte el a pedagógusi pályát. … Egy ilyen momentumos, nagypofájú nihilista, semmiházi társaság lepte el az iskolákat.” Nos, ha ezek hallatán akár Pankotai Lili édesapja, akár a megsértett pedagógusok a bencsiki narratívára adott autentikus válaszként valami közép-európai jellegű, finomkodó fatva félét hirdetnének meg a nagy nyilvánosság előtt, mondom, nem durvát, csak mondjuk olyasmit, hogy aki meglátja szembe jönni Bencsiket, az legyen szíves kétszer állcsúcson vágni, de úgy istenigazából, felteszem, a rezsim azonnal lesújtana, méghozzá a törvény teljes erejével. S tudják mit? Igaza volna. A keresztény Európában ilyet nem teszünk, nem tehetünk, mert magunkat köpnénk szembe egy ilyen felhívással. Az általuk képviselt narratívába tisztességes ember nemcsak egyszerűen képtelen beleállni, de nem is szabad hasonlót tennie. Különben mi különböztetné meg tőlük a becsületes és normális magyarokat? Lassan mindent elvesznek tőlünk. Mára szinte csak annyink maradt, hogy mások vagyunk, mint ők.

bencsik andras
És ez a pokoli nagy szerencséjük. Hogy a másik oldal közel sem annyira primitív és véres szájú, mint a keresztény értékrend védelmezőjének szerepében tetszelgő nagypofájúak. Sajnos a söpredék mára ezerszer inkább lepte el mind a politikai jobboldalt, mind a kormányhű médiát. Ostobaság, felkészületlenség, s ami a legfájóbb, tisztességtelenség uralja a térfelüket. A bayerek-schmidtek-bencsikek pedig e söpredék legalja. Grállovagokat a másik oldalon sem látunk. De hová jut ez az ország, ha egy újabb ciklus elteltével újra ugyanaz lesz a kínálat, amikor választania kell?

Képek forrása: index.hu / szeretlekmagyarorszag.hu

Forrás: BloggerBob