Regős Róbert: Nem létező Németország és pedagógus söpredék
Talán megérti mindenki, aki rendszeres olvasója a bejegyzéseimnek, hogy engem nem igazán nyugtat meg, ha tudom, a kimondott mondatokat nem szerencsés mindig szó szerint értelmezni. Sőt, legtöbbször kifejezetten félrevezető, ha a szavak betű szerinti jelentésébe kapaszkodunk. Így aztán magyarázkodhatnánk – ahogy azt a rezsim részéről talán meg is teszik –, hogy mondjuk Schmidt Mária nem úgy értette… Egyáltalán nem gondolja se de jure, se de facto, hogy Németország megszűnt volna. Mégis … (a három pont helyére tetszőleges, de csakis vulgáris jelzőt szíveskedjenek illeszteni) Bayer Zsolt … kérdésére, hogy tudniillik „Mari, van még egyáltalán Németország?”, a lánglelkű … Schmidt Mária ezt találta válaszolni: „Szerintem nincs.”
Bayer és Schmidt nettó hülyeségei ezt a kapcsolatrendszert veszélyeztetik. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz nem-politikai, azaz – nevezzük így – civil holdudvarával szemben elvárás, hogy elmebeteg módjára viselkedjenek. Fene se tudja, előre, kíméletlen gondossággal és precizitással készülnek-e arra, hogy minél nagyobb marhaságokat beszéljenek, a lehető legnagyobb kárt okozva kétoldalú kapcsolatrendszereinkek, vagy improvizációs táborokban gyakorolják az égbekiáltó őrültségek világba kürtölését, tény, hogy nagy tehetség mutatkozik bennük ehhez a tevékenységhez. Szellemes volt a német nagykövet asszony riposztja, amikor életjeleket kért a Berlinben tartózkodó férjétől. Ezek a szimbolikus reakciók azonban úgy peregnek le a rezsimről, mint a korábban arra járó kutyák illatanyagát felülíró ebek vizelete a sátrak impregnált esővédőiről. A rezsim egy ilyen, diplomáciai értelemben meglehetősen erős válaszra igazából már össze sem rezzen.
Ez megmagyarázná egy másik kijelentését is, amely szerint „söpredék lepte el a pedagógusi pályát. … Egy ilyen momentumos, nagypofájú nihilista, semmiházi társaság lepte el az iskolákat.” Nos, ha ezek hallatán akár Pankotai Lili édesapja, akár a megsértett pedagógusok a bencsiki narratívára adott autentikus válaszként valami közép-európai jellegű, finomkodó fatva félét hirdetnének meg a nagy nyilvánosság előtt, mondom, nem durvát, csak mondjuk olyasmit, hogy aki meglátja szembe jönni Bencsiket, az legyen szíves kétszer állcsúcson vágni, de úgy istenigazából, felteszem, a rezsim azonnal lesújtana, méghozzá a törvény teljes erejével. S tudják mit? Igaza volna. A keresztény Európában ilyet nem teszünk, nem tehetünk, mert magunkat köpnénk szembe egy ilyen felhívással. Az általuk képviselt narratívába tisztességes ember nemcsak egyszerűen képtelen beleállni, de nem is szabad hasonlót tennie. Különben mi különböztetné meg tőlük a becsületes és normális magyarokat? Lassan mindent elvesznek tőlünk. Mára szinte csak annyink maradt, hogy mások vagyunk, mint ők.
Képek forrása: index.hu / szeretlekmagyarorszag.hu
Forrás: BloggerBob