csütörtök, december 08, 2022

Felteszem mindenki ismeri azt az egyszerű, ám annál bosszantóbb mechanizmust, ahogy a piac az áremelkedésekre jóval intenzívebben reagál, mint a fordított folyamatokra. A fogyasztó tökéletesen megérti, mi több, már-már rezignált nyugalommal veszi tudomásul, amikor mondjuk az üzemanyagárak növekedése szinte azonnal megjelenik a fogyasztói árakban, hiszen szállítani kell a búzát, szállítani a lisztet, szállítani a kenyeret, de benzin hajtja a taxit is, egyáltalán a szállítási költségek szinte minden területen kifejtik árfelhajtó hatásukat.

reflekt1
Aztán telik-múlik az idő, s a trendek megfordulnak. Már ami az üzemanyagárakat illeti. Ami korábban lélektani határok fölé szökött, az utóbb visszafelé lépi át ugyanezeket a határokat, csak éppen ekkor már nem szokás lélektaninak nevezni őket. Egyszerűen csökken a benzin, vagy a gázolaj ára. Furcsa módon azonban ekkor már senki nem várja, hogy ismét olcsóbban utazhassunk taxival, ismét a régi áron vehessünk kenyeret stb. Mintha a fogyasztói árak változásai csak egy irányban mozoghatnának. A magasabb árakat a termelők, a forgalmazók mintha úgy kezelnék, mint a szerzett jogokat. Sehogy nem akarnak lemondani róluk.

Mi pedig tudomásul vesszük ezt az egészet, s csak legyintünk a dolgok alakulására. Mintha természetes dolog volna, hogy ha a margarin ára a korábbi 350 Ft-ról felkúszott 890 Ft-ra, az örökre úgy is marad. Változást legfeljebb annyiban tapasztalhatunk, hogy a 890 Ft elé odakerül az „Akció” felirat. Hurrá, kedves vevő szíveskedj boldognak lenni. Szép csendesen megtanulunk örülni magának a kedvezményt jelző szónak, s össze sem rezdülünk arra, hogy mögötte az összegre utaló számsor változatlan. Senki nem várja, hogy a kenyér ára újra 3,60 Ft legyen, a benziné pedig 3,20. Ha évtizedeket leküzdeni nem is tudunk, de vajon visszalendül-e az árak ingája az extrém emelkedést követően a pár hete, esetleg néhány hónapja még uralkodó szintre?

reflekt2
A választ tudjuk mindannyian. Nem. Ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem fogjuk a tavaszi áron megkapni a dolgokat. Magyarázatokat persze hallunk majd dögivel. Mondjuk azt, hogy Brüsszel. Vagy azt, hogy a rezsim családmentő akcióterveinek megvalósítása, amit jószerivel a kutya sem érzékel, rengeteg központi forrást emésztett fel. Különben is, mindenki egyre csak követelőzik, holott a kormány áldozatkész erőfeszítései kivétel nélkül azt célozzák, hogy senki ne maradjon az út szélén, vagy hogy a bérek egyre közeledjenek a franc se tudja már mihez, csak úgy közeledjenek, valami soha el nem érhető jóléti limithez. Közben pedig a politikai elit majd megszakad, annyira erőlködik, hogy a közjót szolgálja, de a Soros, meg az amerikai demokraták által finanszírozott liberálbolsevik ellenzéknek persze semmi nem elég.

Szítják itt az ellenséges hangulatot. A söpredék pedagógusok ideológiai nyomást gyakorolva kényszerítik a diákokat és az óvodásokat, hogy demonstráljanak a jogszerűtlen akcióik és illuzórikus követeléseik mellett. Naná, hogy ezzel a szülőket is a saját oldalukra állítják. Az egészségügyi dolgozók pedig sehogy nem akarják megérteni, miért jó nekik és hogyan kell érteni – jelentsen bármit is – a teljesítmény alapú finanszírozás, de majd a Pintér jól elmagyarázza nekik, hogy ettől akár még csökkenhet is a fizetésük. Megint csak hurrá! A mohó állam pedig közben alig győzi lenyelni az egekbe szökő árak ÁFA-tartalmát. Yeah! Ne már, hogy lemondjon legalább egy részéről. Ne már, hogy a legszélesebb körben, s a legegyszerűbb és legméltányosabb módon így segítsen a nyomorba taszított milliókon.

reflekt3
Szó se lehet róla! Hiszen kell a pénz a legújabb/legdrágább stadionberuházásra. Kell a pénz a fenntarthatatlanná vált már megépült stadionok állami üzemeltetésére, s az új szervezetre is, amely ezt az üzemeltetést a kezébe veszi. Meg turisztikai ügynökségekre, s az általuk készíttetett, soha be nem mutatott imázsfilmekre, aztán Demeter lázálmaira, Rákay nagyjátékfilmjére és ezernyi dologra, amely magasra emeli ezt a nemzetet. Oktatásra? Arra nem kell. Parragh megmondta. Mi csak legyünk az olcsó munkaerő országa. Ahhoz nem kell pénz. Vagy ha mégis, azt fizesse Brüsszel. Miért költenénk adómilliárdokat az oktatási rendszer fejlesztésére állami bevételekből? Fizessen az EU, aztán abból majd nagy durcásan vetünk pár falatot a lázadóknak. Ha meg nem fizet, úgy is jó.

Így meg ez. Ne várja senki, hogy a gáz augusztusi 1.300 Ft-os köbméterenkénti tőzsdei árának 432 Ft-ra történő zuhanása látványos rezsicsökkenésben mutatkozzon meg. Szijjártó megmondta. Hiteles módon csitította összmagyarságunkat: „Mindenki nyugodjon meg, a jelenlegi alacsony gázárak a magyar beszerzési szerződésben is reflektálódni fognak.” Értik ugye? Reflektálódni fognak. A beszerzési szerződésben. Elképzelem, ahogy a Nyírségben, az alföldi tanyavilágban, az Őrségben, a kisebb és nagyobb falvakban és a városok lakótelepein fülig szalad az emberek arcán a mosoly. Közeledik a kánaán! Megint helyükre kerülnek a dolgok. Visszatérnek a hülye szankciók előtti normális árak. Peti megmondta. Reflektálódni fognak. S akkor az úgy is lesz.

Képek forrása: penzcentrum.hu / 24.hu / nemzetisport.hu

Forrás: BloggerBob

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all