Úgy tűnik, távozik a kormány egyik talán legfurcsább figurája. Palkovics László furcsaságát én legalábbis abban látom, hogy kívülről nézve alig lehetett megmondani, a rezsim erős emberének számított-e, vagy afféle kulimunkásnak, aki képes volt elvinni minden balhés ügyet. Lemondásának belengetése ma vezető hírré vált a hazai sajtóban. Amikor ezeket a sorokat írom még a megszokott sem cáfolni, se megerősíteni nem tudjuk, a miniszterelnök úr a kompetens személy, aki azonban úton van Üzbegisztán felé, forduljanak a Miniszterelnökségért felelős miniszterhez és hasonló tökörészés megy, azaz egyenes választ nem lehet remélni senkitől. Előbb, vagy utóbb azonban majd tisztulni fog a kép.

Palkovics eddig afféle buldózerember volt. Olyan személy, aki esetében ezerszer meggondolta mindenki, hogy az útjába merjen-e állni. Ha jól értem a személyiségét, voltak ambíciói, amelyek megvalósulása érdekében képes volt bármin és bárkin keresztülgázolni. Ugyanakkor, ha ezeknek a céloknak az eléréséhez segítséget kapott valahonnan, hát képes volt arra is, hogy cserébe bevállaljon olyan dolgokat, amelyeket arcvesztés nélkül egyszerűen nem lehetett véghez vinni, s ezért a presztízsüket féltő nagymenők inkább áttolták az ő vállára az ezzel járó terheket.

Nincs is azzal semmi baj, ha egy politikusnak vannak víziói, amelyeket meg akar valósítani. Ezek lehetnek olyan elképzelések, amelyekbe érdemes energiát fektetni, s amelyekért érdemes áldozatokat hozni. Azt gondolom, Zalaegerszeg történetébe például Palkovics örökre beleírta a nevét. Nélküle egészen más lenne az a város, mint az ő erőfeszítései nélkül. A kérdés csak az, mit hozott az országnak mindaz, amit Zalaegerszeg érdekében magára vállalt. Még csak azt sem mondom, hogy túlságosan erőltetni kellett volna feladatköreinek folyamatos bővítését. Sőt, talán élvezte, hogy egy idő után rendkívül sok területet gyűrt maga alá.

Hogy őszinte legyek, magam is meglepődtem, amikor a 24.hu-n olvastam, aktuálisan mi minden tartozott a Technológiai és ipari minisztérium elnevezésű vízfejhez: iparügyek, bányászati ügyek, belgazdaság, energiapolitika, környezetvédelem, hulladékgazdálkodás, közlekedés, vízközmű-szolgáltatás, nemzeti közműszolgáltatás, foglalkoztatáspolitika, felnőttképzés, bérpolitika. De felelt ő korábban a közoktatásért, a felsőoktatásért és az innovációért is. Igazi Gyűjtő volt. Mintha Gombóc Artúr sorolná, milyen fajta csokoládékat szeret. De hasonlíthatnánk akár a kis gömböchöz is, aki mindent benyelt mindaddig, ameddig szét nem pukkant. Palkovics is imádott prosperáló területeket bekebelezni, de utált megválni a megszerzett jogköröktől.

Talán soha nem fogjuk megtudni, mi állhat lelépésének a hátterében. Olyan feelingje van a dolognak, mint amit a mór megtette a kötelességét, a mór mehet fordulattal szoktak jelezni. Beleállt olyan ügyekbe, amelyekkel talán maga sem értett egyet, vagy ha mégis, hát kell még egy kis idő, ameddig kiderül, hova futnak ki a nevéhez kötődő változások. Tudja a fene, hordja-e még ma is a kockás ingét, de a közoktatást megváltani, a kormányzaton belül az oktatás pozícióit erősíteni neki sem sikerült. Meglátjuk, hova vezet a felsőoktatás alapítványi struktúrába szervezése, vagy az akadémiai intézeti hálózat átalakítása. A CEU száműzése, illetve az SZFE körül történtek viszont egész biztosan nem szerepelnek majd az emlékiratai aranylapjain. Meggyőződésem szerint ezek afféle szégyenfoltok lesznek a visszaemlékezéseiben. Aki ismeri Palkovics beszédmódját és vitastílusát, az pontosan érti, hogyan élhette túl ezeket az arcvesztéssel járó ügyeket. Minden lepergett róla.

Hogy a mai, a felmondását meglebegtető híreket eredményező események hátterében mi minden húzódott meg, talán soha nem fogjuk megtudni. Beszélik, hogy Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter javaslatára a miniszterelnök egy energetikai minisztérium felállítását tervezi. Meglátjuk, valóban így lesz-e. Azt azonban alig hiszem, hogy egy ilyen komoly kormányzati struktúra változtatáshoz Orbán az egyelőre súlytalannak tetsző Nagy Mártontól várna tanácsot. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az energiapolitika húsosfazekához egyre többen, s egyre fajsúlyosabb hiénák szeretnének közel kerülni.

Egy ilyen fazék elvesztése azonban már Palkovicsnak is igazán fájhat, hiszen fontos elképzelései megvalósításának forrásait veszítheti el. Minisztériumának vezetői előtt állítólag azt mondta, hogy ő nem erre szerződött. Mindennél fontosabbnak tűnik ugyanakkor, hogy az Orbán-rezsim miniszterei nem szoktak csak úgy lemondani a pozíciójukról. Palkovics – ha jól számolom – nyolc éve kormányzati tényező, akire mindig és szinte mindenben lehetett számítani. Ha a jelenlegi kiélezett politikai és gazdasági válsághelyzetben hozzá hasonló, megbízható motorosok kezdenek kifarolni Orbán mellől, az már látható repedéseket jelez a rendszer építményén.

Képek forrása: autopro.hu / portfolio.hu / 444.hu / atlatszo.hu

Forrás: BloggerBob