Regős Róbert: Megroppan?
Meglehet, amit tapasztalunk, az egy csúnya vég kezdete. Meglehet persze az is, hogy nem az. Mégis, szinte napról napra válik egyre érzékelhetőbbé, hogy nagy a baj. Márpedig ez igazán tragikus jövőképet fest. Orbán gépezete ugyanis olyan – eddig legalábbis így működött –, hogy képes bármit elfedni, eltakarni. A kommunikációs trükkjeiken keresztül, mintha a láthatatlanná tévő köpeny vált volna valóra a Harry Potterből. A rezsim narratívája jótékonyan takart el mindent, ami megbonthatta volna azt az illúziót, hogy nekünk, magyaroknak, nincs jobb rendszer Orbánénál. Kár tehát alternatívákat keresnünk.
Mert lássuk be, tizenkét és fél év után erre-arra mutogatni nevetséges dolog. Kizárólag neki és a kormányának, az őt mindenben kiszolgáló lojális klientúrának, valamint az őt a hatalomban megtartó Orbán-hívőknek köszönhető, hogy az EU-hoz újonnan csatlakozók élcsapatából mára a szégyenpadra ültetettek közé csúsztunk vissza. És szégyellhetjük is magunkat mindannyian. Szégyellheti magát a NER és tömegbázisa, és szégyellheti magát az ellenzék a szavazótáborával együtt. Én speciel szégyellem magam. Mert nincs olyan, hogy élünk egy országban, s gondolkodjunk akár így, akár úgy, de valódi reakciók nélkül hagyjuk, hogy megtörténjen bármi. Megtörténhet, hogy kifosztanak, megtörténhet, hogy elveszik a saját, s a gyermekeink jövőjét, megtörténhet, hogy lábbal tiporják a legalapvetőbb jogainkat, köztük az egészséges élethez való jogot, megtörténhet, hogy normális közoktatás híján olcsó munkaerővé degradálnak bennünket a tudás alapú nyugati civilizáció peremvidékén. A helyzetért az Orbán-rezsim okolható, de mindannyian felelősek vagyunk érte, mivel eltűrjük, hogy mindezt megtegyék velünk.
Rosszat sejtet a betéti kamatok állami korlátozása ugyanúgy, mint a kamatstop eltörlése a hiteleseknél. Lebegtetik az eddig vívmányként kommunikált üzemanyag ársapka kivezetését, nem mintha nem lehetett volna tudni, hogy ez a megoldás is a tarthatatlanok közé tartozik. A cukorhiányra már csak legyintünk, a napelemekkel kapcsolatban totális a káosz, emelkednek a vadászati engedélyek díjai, ami egy izmos NER-réteget is fájdalmasan érinthet, a fogyasztók rendszerhasználati díját rögzítik ugyan, de a nyáron megemelt szinten, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter pedig nyíltan beszél arról, hogy a recessziót talán elkerülhetjük, de a 25 %-os inflációt aligha. Mi van? Elkezdtek őszintén beszélni a választókhoz? Nem igazán vagyunk mi ehhez hozzászokva, kérem.
A tisztázás igénye helyett én inkább valami olyasmit sejtek, hogyha hazudozással már végképp nem lehet elkenni a dolgokat, akkor adagoljuk cseppenként az elbénázott kormányzás fájdalmasan tragikus következményeit. Ha egyszerre zúdulna minden rossz a választók nyakába, a gerjedő indulatok tutira azonnal elhajtanák e kártékony bandát. Így azonban lehet azt mondani, hogy mi szóltunk időben és különben is, éljen a transzparencia. Azt remélhetik, hogy ezen az úton húzhatják még egy darabig. Azt azonban ez a trükk sem lesz képes eltakarni, hogy az eddig olajozottan működő gépezet visszavonhatatlanul megindult a szétesés irányában.
Képek forrása: konyvesmagazin.hu / MTI - Fischer Zoltán / 24.hu - Szajki Bálint / hirhugo.hu
Forrás: BloggerBob