Regős Róbert: A mi kis spin diktatúránk

Ma is tanultam valamit. Röstellem, de eddig nem ismertem a spin diktatúra kifejezést.

spin diktator
A 444.hu ma közöl írást Szergej Gurijev és Daniel Treisman Spin Diktátorok – A zsarnokság új arca a 21. században című könyvről. A Gurijevvel készült interjúra épülő beszámoló a hozzám hasonló laikusok számára is érthető módon határozza meg a spin diktatúra fogalmát. Azt gondolom, a Gurijev és Treisman munkájában található érvelés beható ismerete nélkül is sokan tarthatják úgy, hogy az alábbi feltételek kivétel nélkül érvényesek Magyarországra.

A szerzőpáros szerint ugyanis – had’ használjam ezt a kifejezést – ilyen önmagából kifordított demokráciáról akkor beszélhetünk, ha egy társadalom:

  • „nem demokrácia
  • a választásokon legalább egy ellenzéki párt indulhat
  • legalább néhány sajtótermék kritizálhatja a kormányt
  • kevesebb, mint tíz politikai gyilkosság történik éves átlagban
  • és kevesebb, mint ezren ülnek politikai okokból börtönben”.

A felsorolt kritériumok közül az utolsó négy persze elvileg akár egy olyan társadalmat is jellemezhet, amelyet virágzó demokráciának nevezhetünk. Olyan országot, ahol mondjuk nincs korlátozva a választásokon induló ellenzéki pártok száma, ahol bármely sajtótermék kritizálhatja a kormányt, ahol egyáltalán nem történnek politikai gyilkosságok és ahol senki nem ül politikai okokból börtönben. A spin diktatúra erős feltétele tehát az, hogy az nem demokrácia. Az utóbbi tizenkét év tapasztalatai alapján hajlok arra, hogy az illiberális demokrácia pontosan ezt jelenti. Igen, Magyarország egyelőre valóban nem tekinthető fizikai erőszakra épülő elnyomó diktatúrának. Azt mérlegelem magamban, hogy a demokrácia és az illiberális demokrácia közötti összefüggés vajon nem analóg-e a diktatúra és a spin diktatúra közötti összefüggéssel. Tudniillik mindkettő olyan fából vaskarika jellegű.

csomo
Ahogy megtudtam, „spinnek a tények kampányszerű torzítását szokás nevezni.” S ugyan mi jellemezné jobban a rezsim Soros-gyűlöletben, a bevándorlókkal szembeni félelemkeltésben, Brüsszel démonizálásában, vagy épp az elbaltázott kül-, pénzügyi- és gazdaságpolitikai bizonyítványt magyarázandó, a szankciókra való hivatkozásban dagonyázó narratíváját, mint éppen ez. S ha karácsony és szilveszter között talán kimerítő volna is azt mérlegelni, hogy Magyarország mára miért nem tekinthető demokráciának, annyit még a mögöttünk hagyott halászlé és a bejglihalmok, s a reánk váró rossz pezsgők, a lencse és a virslidömping között is egyszerű belátni, hogy ami a Nemzeti Együttműködés Rendszerét összetartja, azaz e rendszer kovásza, az leginkább épp a tények kampányszerű torzítása.

Kétségtelen, ebben a grandiózus átverésben igazi nemzetközi nagymesterekkel rendelkezünk, és sajnos az is, hogy közönség, tehát igény is bőségesen mutatkozik hozzá. Mintha a magyarnak nevezett habitus rendelkezne egy, a valósággal való szembefordulást elutasító erőteljes karaktervonással. Szeretjük illúziókban ringatni magunkat. A legszebb és a legnehezebb nyelv a miénk. Mi vagyunk a kereszténység védőbástyája. Úgy hivatkozunk az ezer évet meghaladó történelmünkre, mintha azt arany betűkkel írták volna a dicsőségek könyvébe. Mi voltunk a legvidámabb barakk. Mi voltunk a legnagyobb vesztesek. Csupa leg, ami – ha olykor keveredik is belé némi igazság – csak arra jó, hogy a tévedéseinket, gyengeségeinket, hibáinkat és bűneinket elfedje. Mivel egyebek között a rendszerváltással kapcsolatban is fáj a szembenézés az eltékozolt lehetőségekkel, szinte igényeljük a tények kampányszerű torzítását.

orban spin
E hazug narratíva százezrek nyomorának ellenpólusaként szinte örvend annak, hogy a miniszterelnöke jövőre akár 860 ezer forinttal is többet kereshet majd. Miközben együtt érez a közbeszerzési guru melankóliájával, mivel az a hazai vagyonosok listáján visszaesett az első helyről a harmadikra, örvend, hogy ma már három nemzeti oligarchája is szerepel a földkerekség igazi nagymenői között. Az élelmiszerárak 40 % feletti drágulása mellett is csak legyint a hírre, hogy a spanyol kormány sokallja a 6,8 %-os inflációt, s ezért 4,2 millió háztartásnak juttat 200 € támogatást (azoknak a családoknak, amelyek jövedelme nem éri el a 27 ezer €-t – azért számoljunk csak egy kicsit!), fenntartja a gázra és áramra vonatkozó adócsökkentést, fél évre áfamentessé teszi az alapvető élelmiszereket, 45 milliárd €-ra (!) növelve ezzel az orosz-ukrán háború kitörése óta a lakosságot érintő válságkezelő intézkedések költségeit. Mert lehet így is lehet. Történetesen akkor is, amikor az aktuális kormány éppen baloldali.

Bennünket persze ez sem izgat, hiszen az igazi rezsiharcot egyedül mi vívjuk, nálunk jobban nem kezeli ezt a helyzetet senki a világon. Annak ellenére sem, ha szép csendesen beledöglünk a rezsim eszelős, bennünk óvó intézkedéseibe. Mert igazi spin diktatúrához méltó módon mi továbbra is a tények kampányszerű torzításának hiszünk.

Képek forrása: press.princeton.edu / naplo.org / 444.hu

Forrás: BloggerBob