Regős Róbert: Új felvilágosodást!

Úgy tűnik, azoknak, akik nem aktív politikusok, s nem szerepelnek a közéletben közvetlen módon, nincs más esélyük, mint nap, mint nap mantrázni, hogy ez a rezsim tönkreteszi az országot, Orbán pedig alkalmatlan.

Nem mintha a politikailag aktív, de egyben impotensnek tetsző ellenzéknek sokkal nagyobb mozgástere volna. Látszatja legalábbis egyelőre nincs az erőfeszítéseiknek. A Fidesz és holdudvara – persze a saját, s nem az ország érdekeit tekintve – jobban hazudik, ezerszer tehetségesebb a karaktergyilkosságokban, rezzenéstelen fapofájuk is keményebb fából van.

felvilag1
Ami engem illet, két megoldást látok az Orbán-rezsim gyengítésére. Az egyik az Unió. A dolog nem igazán gyors, viszont végtelenül egyszerű. Az eddiginél sokkal rigorózusabban és szigorúbban be kell tartani a közösségi játékszabályokat. Bárki könnyen beláthatja – s ezt persze tudják Orbánék is –, hogy a jelenlegi politikai környezetben nekik bizony egyedül nem megy. Magyarország beteg. Újra fenyeget a leértékelés, az infláció, az elszigetelődés réme. A kormány egyre butább ábrázattal nézi a történéseket, amiből kiderül, fogalma sincs a megoldásról. A mai napig azt harsogja, hogy a brüsszeli szankciók Oroszországgal szemben nem működnek. Mintha rossz tanulóként ezt az egyetlen mondatot tudta volna bebiflázni. Közben pedig a brüsszeli szankciók működni kezdenek Magyarországgal szemben is. Egyre többen emlegetnek államcsődhöz közeli állapotot, ami jóléti álmaink megvalósulása szempontjából persze elkeserítő, ám ugyanakkor elvonja az éltető levegőt a nemzeti érdekek ellen dolgozó orbáni politika elől.

A másik út az lehet, hogy a belpolitikában új frontokat kell nyitni. Ez alatt azt értem, hogy bővíteni kell a repertoárt. Gazemberségben, demagógiában, hazudozásban ez a kormányzat verhetetlen. Meg se kell próbálni felvenni velük a harcot. Megítélésem szerint azonban a Fidesz hitgyülekezete NER-estől, nemzeti konzultációstól a csúcson van. Ennél a mostani 2-2,5 milliós tömegnél – ami ráadásul erősen apadóban van – nem lehet több jóindulatúan hiszékeny, vagy szánalmasan ostoba embert megvezetni. A többieket – vannak még jó 6 millióan – eddig sem lehetett. Csak épp nem sikerült valóban vonzó alternatívát kínálni számukra. Új, harmincas, negyvenes arcokra vár ez a feladat.

felvilag2
Ahhoz, hogy ezt az óriási, mára kisemmizett tömeget meg lehessen szólítani, s képesek legyünk felülemelkedi e mostani feudális viszonyokon, a magyar politikai életben egyszersmind új felvilágosodásra van szükség. Tragikus, hogy 2023-ban ezt kell mondani, de Orbán és bandája ide juttatta Magyarországot. Szégyen, hogy az olyan alapeszmék követelése, mint a szabadság, testvériség, egyenlőség ismét aktuálissá vált. Mert ha van akaratod és tudásod a felemelkedésre, de a kitörés lehetőségétől a nemzeti oligarchák és a közbeszerzésbajnokok megfosztanak, akkor mondhatnak akármit, nem vagy szabad. Amíg a vissza nem térítendő állami támogatásokból és EU-s pénzekből gyarapodók milliárdos jachtokon pihenik ki a fáradalmaikat, s magángépeken repdesnek szerte a világban, miközben hosszú sorok kígyóznak az ételosztásoknál, a közalkalmazottak béremelésére pedig az államnak nincs pénze, addig nem beszélhetünk szolidaritásról, amely nélkül pedig testvériség sincs. Amíg a társadalom egyes rétegeit agyafúrt, s precízen kiagyalt módon megbélyegzik és kirekesztik, addig hol van itt egyenlőség?

felvilag3
Sokáig nem akartam elhinni, a baráti beszélgetések során demagógiának neveztem az olyan álláspontokat, amelyek szerint itt valami ördögi terv részeként szándékosan silányítják el a közoktatást, terjesztik ki a kuratóriumi tagokon keresztül befolyásukat az alapítványi finanszírozásba vont egyetemekre és sajátítják ki a tudományt is az akadémiai intézetek bekebelezésével. Azt hiszem, tévedtem. A munkaalapú társadalom hagymázas eszményének favorizálása a tudásalapú társadalommal szemben, a termelés elsőbbrendűségéről szóló gagyogás a szolgáltatásokkal szemben, mind-mind a működőképes nyugati civilizációtól való elfordulást jelzi. Mert az átlátható viszonyok helyett Magyarországon sikerült feltölteniük egy zavaros lápvidéket, amelyben ők nyugodtan és hatékonyan halászgathatnak. S ez csak akkor fog változni, ha az új felvilágosodás jegyében „majd a szellem napvilága / Ragyog be minden ház ablakán”. Addig azonban minden marad a régiben.

Apropó, Petőfi ellopott bicentenáriumán idézték valahol ezt a sort? Nem csodálkoznék, ha megfeledkeztek volna róla a hivatalos megemlékezéseken. Hisz lehet-e nagyobb ellensége egy ilyen illiberális rezsimnek az emberi szellemnél és a tudásnál? Aligha. A szellem embere ugyanis elég rosszul viseli, ha az országa miniszterelnökét szeretett határon túli magyarjai büdös disznónak nevezik, vagy Ceaușescuhoz hasonlítják. Magyarságában őt magát is sérti, ha az ország első emberét ribancarcnak, erkölcsi nullának, alávalónak tartják, hogy Dnyipro polgármesterének egyéb beszólásait ne is említsük. Ilyenkor aztán a szellem embere elgondolkodik, hogy valóban alkalmas-e a miniszterelnökségre valaki, aki egy szomszédos országot a senkiföldjének nevez.

Képek forrása: dehir.hu / mek.oszk.hu / visegradliterature.net

Forrás: BloggerBob