Regős Róbert: Békétlenül
Tudja a jó ég, mi zajlik a színfalak mögött. Egy blogbejegyzéstől aligha lehet elvárni, hogy hiteles információkra alapozva reálisan értelmezzen egy olyan nagypolitikai helyzetet, mint az orosz-ukrán konfliktus.
Annyit azonban hiteles információk és reális értelmezés nélkül is beláthat bárki, hogy itt messze nem csupán egy orosz-ukrán konfliktusról van szó. Amit viszont sikerül megérteni ebből a kuszaságból, arról el kell mondani, amit gondolunk. Mert nincs annál nagyobb gyávaság és gazemberség, mint szó nélkül hagyni a barbárságot, a gyalázatot, az emberi tragédiákat és a pusztítást.
Zelenszkij útjának célja általánosságban világosnak tetszik. Szövetségesekre, pénzre és fegyverekre van szüksége a háború folytatásához. Kicsit romantikusabb szóhasználatban minderre a háború lezárásához, a győzelemhez és a békéhez van szüksége. Orbánnak, amikor nemrégiben előadta középhatalmi agymenését, abban igaza volt, hogy az USA hidegháború utáni több évtizedes dominanciáját követően jelenleg új hatalmi pólusok kialakulása zajlik. Ez azonban jellemzően nem fegyverekkel történik. Putyin mintha nem venné észre, hogy időközben átléptünk a 21. századba, s amit művel, az kifejezetten olyan anakronisztikus ruszki tempó, amely elszigetelődéshez, belső válsághoz és Oroszország újbóli lecsúszásához vezet.
Orbán pedig továbbra is magyar érdekről és békepártiságról papol. Csak azt nem értem, miért nem kérdezi meg tőle valaki, aki képes a közelébe férkőzni, mit ért békén és mit ért magyar érdeken. A béke ugyanis – az én szóhasználatomban legalábbis – messze nem csupán azt jelenti, hogy elhallgatnak a fegyverek és nincs több emberáldozat. Mire gondol a magyar miniszterelnök? Megkéri Putyint, hogy legyen már szíves visszavonulni az agresszió kezdete előtti határok mögé? Vagy megkéri Zelenszkijt, hogy mondjon le az oroszok által eddig elfoglalt területekről? Bármelyik ezek közül jelenthetne valódi békét? „Magyarország a béketáborhoz tartozik” – mondja a magyar miniszterelnök. Anélkül, hogy lovagolnék a szavakon, a béketáborhoz való tartozás néhány évtizede még, ahogy azt a 24.hu újságírója is pontosan veszi észre, a szovjet érdekszférába tartozó országokat, a kommunista blokkot jelentette. Szóval nincs igazán jó akusztikája.
Beszédes a kép, amelyet a sok száz fotó közül Orbán kitett a FB-profiljára. Maga a választás az érdekes. Mert az kizárólag róla szól. Önmagában ez a pillanattöredék nem jelent semmit. Az előtte és utána készült képeken a különböző testtartások, mozdulatok, összepillantások egészen más emberi viszonyokat reprezentálnak. Orbán azonban éppen ezt a fotót választotta ki, hogy tudósítson egy kézfogásról. Ezen a képen nem Magyarország nyújt segítő jobbot a megtámadott Ukrajnának, hanem kizárólag a középhatalmi mámor, amely elmulasztotta tapssal köszönteni a közös vendéget.
Képek forrása: Reuters - Maksim Levin / MTI - Fischer Zoltán / facebook.com / Forrás: AFP - JOHN THYS
Forrás: BloggerBob