Regős Róbert: Az Alaptörvény értékhorizontja

Ismerik azt az érzést, amikor az emberi hülyeség szinte már fizikai fájdalmat okoz?

Na, valami hasonló helyzetbe kerültem a hír hallatán, hogy tudniillik Demeter Szilárd vezérigazgató úr feloszlatni készül a vezérigazgatása alatt álló Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) fordítástámogatási kuratóriumát. A történet rendkívül tanulságos. Mint cseppben a tenger, ott sűrűsödik benne a magyar valóság szinte valamennyi felháborító, káros, sírásra okot adó, s röhögésre késztető komponense.

alapt1
A sztori középpontjában ezúttal nem Demeter Szilárd, az egyik legnagyobb kulturális kifizetőhellyé silányított Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, hanem Demeter Szilárd, ahogy fentebb már jeleztem, a PKÜ vezérigazgatója áll. Felteszem, e két feladatkört és az ezekben elvárt kompetenciákat, emberi minőségeket nem lehet egyszerű napközben, percről percre elválasztani egymástól. Ugyanakkor erre a finom distinkcióra mégiscsak szükség van valahol, mivel – ne tartsanak rosszindulatúnak, vagy irigynek, de úgy vélem – mindkettőért külön díjazás jár. Ezekért pedig egy olyan komoly fiatalember, mint Demeter úr, nyilván igyekszik is tisztességesen megdolgozni. Akárcsak a többi beosztásáért, funkciójáért, szóval minden itt fel nem sorolt bevételi forrásért is.


Az egyik tanulság tehát valahogy úgy volna megfogalmazható, hogy mivel fogy a magyar, csökken a százezer lakosra jutó tehetséges emberek száma is. Ezért aztán odafönn kénytelenek egy-egy segg alá annyi lovat begyömöszölni, amennyi csak elfér ott. A lényeg a laza izomzat, s a nagy terpesz. Úgy tetszik, az igazi tehetségek egy fenékkel korlátlan számú lovat képesek megülni. De hogy ne csak a kultúrával hozakodjunk elő, nincs az a közbeszerzés mennyiség, amennyivel nemzeti oligarcháink szűkös rétege ne volna képes megbirkózni. Az istenadta népnek így nem kell fáradoznia ilyen csipp-csupp ügyekkel. Megoldja azt okosban az a néhány neres fiú.

alapt2
Visszatérve a PKÜ-re, meg a fordítástámogatási kuratóriumra, második tanulságként az látszik körvonalazódni, hogy bizony kuratóriuma válogatja, mit nehézkes, s mit igazán könnyű feloszlatni. Az egyetemi kuratóriumokkal összefüggésben Brüsszelből érkező alattomos támadásokról hallani. Azt a kérdést azonban eddig még nem hallottam feltenni, hogy ugyan ki a felelős e kuratóriumok joggal kifogásolható összetételéért. A PÜK fordítástámogatási kuratóriuma az egyetemiekkel szemben egyetlen pöccintéssel eltakarítható az útból. Pedig tagjait olyan testületek delegálták, mint a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a Műfordítók Egyesülete, a Magyar PEN Club, vagy maga a PKÜ. Ám ez a csapat valahogy mégis úgy szerepelt, mint a Vasas védelme Hegedűs öngóljánál a Kisvárda elleni meccsen.


Elképesztő hibát követtek el. Támogatták a Meseország mindenkié című kötet észt fordítását. A harmadik tanulság legyen az, hogy Észtországban van igény egy ilyen mesekönyvre. Nálunk ellenben szétzavarják a kuratóriumot, amely támogatást nyújtott a külföldi bemutatásához. A legszebb persze Demeternek a Mandinerhez eljuttatott indoklása. A vezérigazgató úr a kötet tényén, s a Bolognai Nemzetközi Könyvvásáron való feltűnésén meglepődni méltóztatott. Mint írja, korábban a támogató döntéseket látatlanban aláírta. Ajjaj! Hát hol maradt az észt gyerekekért, az észt életmódért érvényesítendő felelősségérzet?

alapt3

Szomorú ez. Észt gyerekeket fertőzni ezzel a gender izével. De higgadjon le mindenki szerte e hazában, a magyar gyerekeket nem fenyegeti hasonló veszély. A PÜK eddig ugyan szakmai kuratóriumok döntése alapján segítette hazai kiadványok nemzetközi szereplését, ám „ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra.” Világos, ugye? Alkotmányossági vizsgálatra. Milyen varázsgombát zabáltak ezek vacsira? Tegyük fel, blokkolják egy könyv külföldi propagálását. Vajon ez mennyiben védi majd féltett magyar gyermekeinket?

Demeter-vezér persze igyekszik megnyugtatni az aggódókat. Bár ő „a gondolat-, vélemény- és szólásszabadság, tehát az alkotói szabadság híve” (aha – BloggerBob), s a maga részéről továbbra sem szeretne cenzúrát (aha – BloggerBob), gyakorló apaként úgy látja, a gyermekek védelme felülír mindent. Így értelemszerűen az előbb említett szabadságokat is. Ami az Alaptörvény értékhorizontján belül helyezkedik el – jelentsen ez bármit is –, az támogatható. Ami azon kívül esik, arra nem jár támogatás. Ő pedig majd jól eldönti, mi van belül, s mi esik azon kívül. Az utolsó tanulság ez: alig hiszem, hogy képes volnék leírni akár egyetlen mondatot, amelyet egy ilyen figura az Alaptörvény értékhorizontján belül elhelyezkedőnek tartana. De attól tartok, soha nem is szeretnék megfelelni az ő alkotmányos értékhorizontjának.

Képek forrása: petofiugynokseg.hu / mandiner.hu - Földházi Árpád / mandiner.hu - Tompa Andrea

Forrás: BloggerBob