Regős Róbert: Demokráciacsúcs
Csúcs ez a magyar demokrácia. Egynémely hazai társaságban legalábbis így gondolják.
Hogy ennél jobban demokrácia már nem is működhet, mint Magyarországon. Olyan… Olyan illiberális. Azért ez már valami. Mi mutatunk követendő példát. Mi mutatjuk a kiutat a hanyatló nyugat számára. Fáklyavivők vagyunk. Amolyan igazi avant-garde. Egyszerre elő- és élcsapat. A szólás nálunk a legszabadabb. A gondolkodás nálunk a legszárnyalóbb. Jó volna, ha figyelnének ránk, különben bukni fognak. Csúfosan.
A demokrácia fogalmát is igazán csak mi értjük. S ahogy mi értjük, az eredményez utolérhetetlen teljesítményeket. Nemzeti konzultációt, rezsivédelmet, felülmúlhatatlan ársapkás inflációt, s azt, hogy mára egyetlen ország van csak az Unióban, amelynek polgárai szegényebbek, mint mi, magyarok. Az Eu polgárainak fogyasztási adatai legalábbis ezt mutatják. Az az egyetlen ország pedig Bulgária. Megbízhatóan hozta eddig is a mieinknél gyengébb teljesítményeket. Egészen mostanáig legalább az nem frusztrált bennünket, hogy nincs mögöttünk senki. Lassan azonban ez a biztonság is szertefoszlani látszik.
Meglátjuk, mit hoz a ma esti meccs. Az Eu két legkevesebbet fogyasztó országának labdarúgó válogatottjai csapnak össze a Puskás Arénában. Ennek a stadionnak tényleg csodájára jár a világ. Büszkék lehetünk rá. Nem sajnáltuk rá a pénzt. Beletoltunk jó 190 milliárdot. Mi az nekünk? Szép lett, s ez a lényeg. Dicsérik a gyepet is.Ilyenkor persze dagad a honfimell. Ha kritika ér, akkor viszont harapunk. Akkor több tiszteletet követelünk. Akkor nem tűrjük a kioktatást. Akkor gyakorlatilag mindenki hülye, aki nem bennünket magasztal. És igen, akkor Soros-ármány, Brüsszel-métely. Meg hát ugye, azért álljon már meg a menet.
Azok is hülyék, akik lefelejtettek bennünket a március végi demokráciacsúcs meghívottjainak listájáról. 121 ország vezetői szerepelnek rajta. A mi vezetőink valahogy lemaradtak róla. A tanácskozáson a tekintélyuralmi rendszerek elleni küzdelemről, a korrupció elleni harcról és az emberi jogok támogatásáról lesz szó. Azon gondolkodom, miért? Miért nem tartották fontosnak, hogy meghívjanak bennünket oda? Engem ez aggodalommal tölt el. Ahogy hírlik, a kormány is aggódik. S ennek az aggodalomnak hangot is adott. Azt nem tudom, a törökök aggódnak-e. Ők sincsenek rajta a listán. Egy kalap alá kerültünk.
Amennyire tudni lehet, a meghívottakat a demokratikus elvek előmozdítása melletti elkötelezettség alapján válogatták össze. Akkor valahol itt lehet a bibi. Lehet, hogy a magyar rezsim nem eléggé elkötelezett a demokratikus elvek előmozdítása mellett? Lehet, hogy túlságosan sokat hangzott el mostanában egy furcsa jelző Orbán szájából? Lehet, hogy a 21. században az illiberális kifejezés nem képes olyan kiskifli-nagykifli módjára harmonikusan illeszkedni a demokrácia főnévhez?
Ahogy – megítélésem szerint – nem létezhet a rezsim narratívájában oly gyakran felbukkanó baloldali liberalizmus, úgy meggyőződésem, hogy illiberális demokrácia sincs. Ez persze nem jelenti azt, hogy a demokrácia csakis liberális lehet. De illiberális nem lehet, abban biztos vagyok. Nincs helyem érvelni. Értse mindenki úgy, ahogy akarja. Számomra azonban úgy tetszik, Orbán Viktor környezetében imádnak nem létező dolgokra hivatkozni. Elégedettséggel tölt el, amikor a Puskás Aréna gyepét dicsérik. Még ennél is jobban örülnék azonban, ha a demokrácia hazai állapotáról nyilatkoznának elismerően, s ha a demokráciacsúcs plenáris előadására a magyar miniszterelnököt kérnék fel. Úgy tűnik azonban, erre még várnunk kell. Három évet bizonyosan.
Képek forrása: youtube.com / ec.europa.eu / hvg.hu / infovilag.hu
Forrás: BloggerBob
