A 2,6 milliárdos ajánlat sem oldotta meg az USA legnagyobb műkincslopását

A múzeumnál az utolsó napig reménykedtek, hogy befut egy utolsó pillanatos telefon, vagy email

, ami végül hasznos információkkal szolgál, de úgy tűnik: a 2017. december 31-e éjfélig 10 millió dollárra (kb. 2,6 milliárd forintra) megemelt nyomravezetői díj sem segített megtalálni az Egyesült Államok történetének legnagyobb műkincslopásában még 27 éve eltűnt 13 festményt. A bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeumból ellopott Rembrandt, Vermeer, Manet és Degas-művek összértéke meghaladja a félmilliárd dollárt (nagyjából 150 000 000 000 forintot jelent ez). Nem véletlen, hogy az intézmény kurátorai hajlandóak lennének óriási pénzt kifizetni egy tuti tippért, csak hogy a képek visszakerülhessenek a múzeumban a falon azóta is üresen álló keretekbe, ahonnan 1990-ben rettentő könnyen szerezték meg őket.

Rendőrnek öltözve jutottak be

 Az egész város még javában a Szent Patrik napot ünnepelte, sokan zöldbe öltözve komolyabb mennyiségű sört töltöttek magukba, amikor 1990. március 18-án hajnali egy körül két rendőrnek öltözött ember jelent meg a múzeum személyzeti bejáratánál. A műgyűjtő és filantróp Isabella Stewart Gardner 1924-ben halt meg, végrendeletében kikötötte, hogy tekintélyes gyűjteményének egyben kell maradnia a 15. századi velencei palotát idéző épületben. A bostoni rendőrnek öltözött két rabló azt állította a bejáratnál az őrnek, hogy egy bejelentés érkezett, azt kell kivizsgálniuk a múzeumban. A fiatal és tapasztalatlan őr megijedt, és beengedte az álrendőröket, akiknek meglehetősen egyszerű trükkel sikerült elcsalniuk a riasztótól is. Azt mondták neki, hogy ismerősnek tűnik egy körözési plakátról, miután pedig felállt a helyéről, elfogták és megkötözték. A másik, szolgálatban lévő biztonsági őrrel együtt beragasztották a száját, és a pincébe zárták.

A rablók aztán nem is siettek: 81 perc alatt végigjárták a múzeumot, és összeszedték a festményeket, a nagyobb vásznakat kivágták a keretükből, amikkel együtt egy kínai vázát is magukkal vittek. A képek nem voltak riasztórendszerhez kapcsolva, és biztosítva sem. Az ellopott képek között volt Rembrandt egyetlen ismert tengerábrázolása, a Krisztus a Galileai-tenger viharában, valamint Jan Vermeernek az A koncert című képe – egyike a holland festő 36 ismert képének –, ami becslések szerint önmagában 250 millió dollárt ér, és a valaha ellopott legértékesebb festménynek tartják. Viszont utólag az is kiderült, hogy ennél is nagyobb kárt okozhattak volna a rablók, akik például egy Rembrandt-önarcképet ugyan leemeltek a falról, de nem vitték magukkal, ahogy nem nyúltak Raffaelo műveihez sem.

Az álrendőröket beengedő őr később azt mondta, hogy magában Bob Dylan „I Shall Be Released" számát énekelte nyolc órán keresztül újra és újra, miközben várta, hogy társával együtt kiszabadítsák őket. A megkötözött őröket végül reggel negyed kilenckor vették észre a takarítók, de addigra a tolvajok már messze jártak.

A tolvajok azonosítása nem segített

Több elmélet is keringett az évtizedek során arról, hogy kik állhattak a lopás mögött, a kisstílű tolvajoktól kezdve ír bűnbandákig. Még a 2011-ben 16 év menekülés és bujkálás után elfogott James „Whitey" Bulgert, a bostoni alvilág egykori vezérét is összekapcsolták a képekkel, de az FBI aztán jelezte, hogy a maffiafőnöknek nem volt köze az ügyhöz. Az FBI 2013-ban bejelentette, hogy azonosította az eredeti tolvajokat, de a nevüket nem hozta nyilvánosságra. Az is kiderült, hogy mindketten a keleti parti szervezett bűnözéshez voltak köthetők, és a bejelentés idejére már mindketten meghaltak. A képekről azt gyanítják, hogy bűnbandákon keresztül Connecticutba, majd pedig Philadelphiába kerültek, ahol megpróbálkoztak egy eladással is. Azt viszont nem tudják, mi történhetett ezután a képekkel és a vázával.

Az FBI szerint számos fordulat, ígéretes nyom és zsákutca volt már a nyomozás során. Több ezer órán át hallgattak ki embereket, Európába és Ázsiába is vezettek nyomok, de a képek nincsenek meg. A nyomozók és szakértők is úgy vélik, hogy művészkörökben annyira ismert alkotásokról van szó, hogy szinte lehetetlen a feketepiacon az értéküknek megfelelő áron eladni őket. Egy FBI-ügynök az ABC szerint konkrétan azt mondta, hogy valójában értéktelenek, kivéve, ha a Gardner múzeum falán lógnak.

A most 81 éves Robert Gentile, egy ismert connecticuti bűnöző az egyetlen még élő ember, akit kapcsolatba hoztak a lopással – írja a CBS. A nyomozók szerint egy másik gengszter özvegye azt állította, hogy néhai férje két festményt is Gentile-nek adott át. A hatóságok szerint a börtönben beszélt a képekről más raboknak, és egy álruhás FBI-ügynöknek bevallotta, hogy két képet is félmillió dollárért próbált eladni. De Gentile hivatalosan mindent tagad.

Nem sajnálnák rá a pénzt

A bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeum (1990) Fotó: Boston Globe
 A hatóságok mellett a múzeum is megpróbált a hiányzó képek nyomára akadni. Eredetileg egymillió dollárról indult a nyomravezetői díj, amit 5 millióra emeltek meg, és a felhívást még a Bostonba vezető utak mellett is kiplakátolták. Végül a kurátorok 2017 májusában úgy döntöttek, hogy év végéig megduplázzák a nyomravezetői díjat, hátha erre már lecsapnak olyanok, akik tudják, hol vannak most a műalkotások. Maga az eredeti bűncselekmény egyébként már régen elévült, de a lopott műalkotások birtoklása miatt bárki ellen eljárás indulhatna. A hatóságok viszont, ha nem is ajánlottak fel automatikus mentességet, jelezték, hogy készek eltekinteni bármilyen jogi következménytől, ha valaki segít az ellopott festmények megtalálásában. Mindenki elég nyilvánvalóvá tette, hogy az elsődleges szempont már a festmények előkerítése, nem a tettesek keresése. „Vissza akarjuk kapni a festményeinket" – mondta a múzeum szóvivője.

Az ördöggel is hajlandó lennék találkozni ezekért a képekért – mondta Anthony Amore, a múzeum biztonsági főnöke. Ő abban is reménykedik, hogy ha bűnözői köröknél vannak még a képek, akkor például egy elhagyott szerető, vagy egy sértett gyerek is hasznos információval szolgálhat. Azt mondta, hogy ha a lopás után nem kerülnek elő hamar a művek, akkor általában egy generációval később van megint jó esély a megtalálásukra.

Amore, akihez kapcsolták volna a jelentkezőket, az év utolsó napjáig remélte, hogy megcsörren a telefonja. Bármilyen információt rögtön össze tudott volna vetni az eddigiekkel, hiszen egy 30 ezer elemet tartalmazó adatbázist is összeállított már a nevekből, címekből, telefonszámokból, rendszámokból. A megduplázott nyomravezetői díj tényleg felkavarta az állóvizet, kaptak néhány tippet, többen elmondták a saját elméleteiket, de nem jutottak közelebb a festményekhez.

Mindenki találgat

Amore szerint egyébként valahol Boston környékén lehetnek még mindig a képek, mert több másik műkincslopásnál is a közelből kerültek végül elő az alkotások. Charles Hill brit műkincslopási szakértő szerint viszont valahol Írország nyugati részén, egy IRA-val kapcsolatban álló bűnbandánál lehetnek a képek. Az ír szálon indult el a holland Arthur Brand műkincsdetektív is, aki már sokszor segített az európai hatóságoknak. Szerinte annyian dolgoznak az ügyön, hogy előbb-utóbb ki fog derülni az igazság, de az egyetlen valódi kérdés, hogy egyáltalán még léteznek ezek a képek?

Azt mindenesetre a szakértők, és az FBI sem gondolja, hogy valamilyen gazdag műgyűjtő elsötétített, titkos szobájába kerültek volna végül a festmények. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy hiába telt el egy generációnyi idő, hiába volt az óriási nyomravezetői díj, a képek továbbra sem kerültek felszínre. A múzeumban egy ideig még üres képkeretek emlékeztetnek a hiányukra, habár nem adják fel a reményt, hogy egyszer még mindegyik visszakerülhet a helyére.

Forrás: Index