Az IPCC hétfőn közzétette a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokos növekedésének várható következményeiről szóló jelentését.

Fontos, hogy az IPCC nem végez önálló kutatást. A megállapításaik nem egyedi mérésekre alapulnak; több ezer szakértői tanulmány elemzésével metaanalízist készítenek a globális éghajlati folyamatokról, illetve a folyamatok okairól és következményeiről. A néhány évente publikált nagyformátumú elemzéseket és az úgynevezett különleges jelentéseket (special report) olyan szakértők készítik, akiket a kormányok és a nemzetközi szervezetek delegálnak az akadémiai és magánszférából, szakmai alapon válogatva közülük.

Kínai város Sanhszi tartományban a háttérben szénerőművekkel
Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary

Egy IPCC-jelentés gyakran hónapokig, de inkább évekig készül. A most bemutatott dokumentumot Hoesung Lee, az IPCC elnöke a szervezet eddigi legfontosabb munkájának tartja. Ez a számokon is meglátszik:

• 6000-nél is több tanulmányt néztek át
• 40 ország 91 szerzője és szaklektora - összesen 133 közreműködő - dolgozott a jelentésen;
• 60 nemzet 500 szakértője 13 ezer kommentet fűzött az első vázlathoz;
• 570 szakértő 25 ezer további kommentet küldött a javított kiadáshoz;
• 4000 kérdést tettek föl a jelentést megrendelő kormánytagok.

A világ vezető döntéshozói közül senki sem tudna 42 ezer, a klímaváltozásról szóló kérdésre válaszolni. A 2016-os párizsi klímakonferencián ezért bízták meg a feladattal a szakértőket. Rémisztő, amikor válogatott zsenik kismillió tényt és egymás megállapításait ellenőrizve megállapítják, hogy nekünk annyi.

Nem, nem is ez a rémisztő; hanem az, hogy hiába javasolnak többféle megoldást, ezeket jó eséllyel nem fogják alkalmazni a gyakorlatban. Hiába, hogy a szakértői becslések szerint

A jelentés megrendelése óta eltelt két és fél évben nemcsak a meteorológiai, hanem a politikai klíma is változott. A károsanyag-kibocsátás csökkentésében megállapodó felek azóta sem tartják magukat az egyezményben vállalt feltételekhez, és a legnagyobb kibocsátó Egyesült Államok többször fenyegetőzött azzal, hogy kilép az egyezményből. Mindeközben az emelkedő tengerszint közelében fekvő országok már most is naponta szembesülhetnek a felmelegedés aggasztó következményeivel.

A 2015-ös párizsi klímaegyezményen a résztvevők megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést 1,5 és 2 Celsius-fok közé szorítják. Lee szerint a korábbi jelentésükben világosan bemutatták, hogy a 2 fokos felmelegedés milyen következményekkel jár, de az 1,5 fokról keveset beszéltek. Hát, most bepótolták. Az IPCC történetében először fordult elő, hogy a szervezet mindhárom munkacsoportja a jelentésen dolgozott - magukhoz képest szédítő tempóban.

John Kerry korábbi amerikai külügyminiszter unokájával az ölében írja alá a párizsi klímaegyezményt 2016-ban
Fotó: Spencer Platt / Getty Images Hungary

A főbb megállapítások:

• Az emberi tevékenység nagyjából 1 Celsius-fokkal növelte meg a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti idők óta
• A felmelegedés számlájára írhatók többek között az időjárási szélsőségek, a tengerszint-emelkedés, a korallzátonyok kifehéredése és összezsugorodása, az északi-sarki jégsapka olvadása.
• Ha nem változtatunk a kibocsátás ütemén, 2030 és 2052 között érhetjük el a 1,5 fokos globális felmelegedést. Ennek a hatásai sokkal erősebben érződnének, mint ma, és a helyzet tovább romlana, ha 2 fokkal melegedne föl a légkör.
• Ha nem akarjuk meghaladni a 1,5 fokos felmelegedést, 2030-ig 45 százalékkal csökkentenünk kell a károsanyag-kibocsátásunkat a 2010-es szinthez képest.
• A szakértők szerint a cél nem elérhetetlen, de azonnali cselekvésre lenne szükség; olyan átalakulásra, ami a gazdaság és a társadalom szinte minden területét érinti.
• Muszáj lesz eltávolítanunk a szén-dioxidot a légkörből.

De milyen Armageddon köszönt a bolygóra, ha másfél-két fokkal növekszik a hőmérséklet? Mutatunk egy szemléltető ábrát a félfokos különbségről:

Ennyit számít fél Celsius-fok. Nem arról van szó, hogy ennyivel melegebb lesz napközben, hanem arról, hogy mindennapossá válnak az olyan időjárási szélsőségek, mint az árvizek, a szárazságok és a rekordokat döntögető hőhullámok. Százmilliók életminősége kerülhet veszélybe, eltűnhetnek a korallzátonyok, a sarkvidéki jégsapkák, és nem lesz mit enni.

 

A Mangkhut szupertájfun által letarolt város a Fülöp-szigeteken 2018 szeptemberében
Fotó: Jes Aznar / Getty Images Hungary

Ha az évszázad század végéig a felmelegedés mértéke meghaladná a 2 fokot,

• sokkal több pusztítóan forró nyári napunk lenne;
• több lenne a hőséggel összefüggő haláleset és erdőtűz;
• a gabonafélék beporzásáért felelős rovarok eltűnhetnek;
• a hőség kipusztíthatja a növények természetes élőhelyeinek nagyjából a felét;
• a korallzátonyok 99 százaléka eltűnne (1,5 fokos felmelegedéssel 10 százalékuk megúszná);
• 2100-ra 10 centivel nőne a tengerszint, ami közvetlenül tízmillió ember életét tenné tönkre;
• közvetve meg sok tízmillióét, ha a sarki jég olvadása visszafordíthatatlanná válna;
• az elsavasodó óceánok csökkenő oxigéntartalma a kifogható halállomány méretét hárommillió tonnával csökkentené.

A jelentést elemző cikkek közül egy sem tartotta borúlátónak az IPCC prognóziást. Sőt, a Guardian véleménycikke szerint túlságosan is tényszerűen ír a klímaváltozás várható kockázatairól: megemlíti, hogy mekkora károkat okozhat a kétfokos felmelegedés, de nem tér ki rá, hogy ez beindíthatja a gazdasági migrációt, ami a háború kockázatát növelheti. (A világ kormányai közül több is potenciális nemzetbiztonsági kockázatként kezeli a klímaváltozást, illetve az azzal járó politikai instabilitást.) Aztán arról sem szól a jelentés – így a Guardian –, hogy

AZ ÉGHAJLATI RENDSZER BIZONYOS FORDULÓPONTOKON VISSZAFORDÍTHATATLAN VÁLTOZÁSOKON MEHET ÁT, AMIK EGYES FOLYAMATOKAT MEGÁLLÍTHATATLANNÁ TEHETNEK, MÁSOKAT FELGYORSÍTHATNAK.

Ilyen például a grönlandi vagy az antarktiszi szárazföldet borító jég destabilizációja, ami már másfél fokos melegedésnél bekövetkezhet, és több méterrel növelheti a tengerszintet. Onnan meg már csak egy ugrás a Golf-áramalat eltűnése, vagy az afrikai-ázsiai monszunok rendszerének teljes megbolondítása.

Persze, ez már inkább Roland Emmerich felségterülete, mint a tudományos kutatóké, de tény, hogy a döntéshozók (és a szavazóik) inkább a rajzfilmbe csomagolt folyamatábrákból értenek, mint a halálmatekból. De aki érti a számokat, tudja, miért ijesztő az a perspektíva, hogy

HA MINDEN VÁLTOZATLANUL MEGY TOVÁBB, 2100-RA A GLOBÁLIS ÁTLAGHŐMÉRSÉKLET NEMHOGY 2, HANEM 3,1-3,7 CELSIUS-FOKKAL IS NŐHET.

Ha látták, mekkora különbséget jelent fél fok különbség, nagyjából el tudják képzelni, mivel járna azon túl plusz másfél fok. Kevésbé tűnne sci-finek a Mad Max.

A klímaváltozás elleni fellépést követelő menet Washingtonban 2017 áprilisában
Fotó: Astrid Riecken / Getty Images Hungary

Az IPCC által felvázolt négy megoldási javaslat a termőterület kreatív felhasználásával és a technikai fejlesztésekkel kompenzálná a környezeti károkat. Mind a négy javaslathoz elengedhetetlen lenne az erdőtelepítés, a mielőbbi átállás az elektromos járművekre, illetve a szénelnyelő technológiák aktív használata. Ez azért fontos, mert az összeomlást csak úgy előzhetjük meg, ha 2047-re világszinten elérjük a szénsemlegességet, vagyis nem bocsátunk ki több fosszilis tüzelőanyagot, mint amennyit a Föld ökoszisztémája el tud nyelni.

HA 2047-RE SZÉNSEMLEGESEK LESZÜNK, 66 SZÁZALÉK ESÉLLYEL MEGÚSSZUK 1,5 FOK FELMELEGEDÉSSEL. HA EZ 2058-RA CSÚSZIK, AZ ESÉLYEINK 50 SZÁZALÉKRA CSÖKKENNEK.

Van 12 évünk eldönteni, hogy ki tudunk-e alakítani egy normális élettársi kapcsolatot a Földdel. Érdekünkben állna, elvégre jobban hiányozna nekünk, mint mi neki.

(Borítókép: Egy ház és egy autó maradványai Kaliforniában egy 2015-ös erdőtűz után - fotó:  David McNew / Getty Images)

 

Forrás: Index