hétfő, december 17, 2018
728x90 EU Imagery

Bár az Egyesült Államokban évtizedek óta keringenek szülőriogató városi legendák a Halloweenkor a gyerekeiket mérgezett édességgel kínáló rémekről, ezeknek a történeteknek szinte soha nem volt semmilyen alapjuk. Egyetlen kivétettel. 1974 Halloween estéjén a texasi Deer Park gyerekei is házról házra jártak a jelmezeikben, hogy minél több édességet zsebeljenek be. Így tett a 8 éves Timothy és húga, az 5 éves Elizabeth is, akiket édesapjuk, Ronald Clark O'Bryan kísért. Velük tartott a szomszéd Jim Bates és az ő kisfia is.

Egyszer csak egy olyan házhoz értek, amely teljes sötétségbe borult, de a gyerekek azért bekopogtak, biztos, ami biztos. Miután senki nem válaszolt, gyorsan tovább is álltak, és Jim is követte őket, de Ronald hátramaradt. Mikor néhány perc múlva beérte őket, örömmel jelentette, hogy a titokzatos házban mégiscsak volt otthon valaki, és édességet is adott: néhány szál Pixy Stixet. (Ez egy hosszúkás tasakba csomagolt, por állagú savanyú cukorka.) Jutott belőle mindhárom gyereknek, sőt még egy tízéves ismerős fiúnak is, akivel hazafelé futottak össze.

Lefekvés előtt Timothy megehetett egyet az bezsákmányolt édességek közül. Ő a Pixy Stixet választotta, de olyan nehéz volt kinyitni a csomagolást, hogy végül az apjának kellett segítenie a bontásban. Ezután már sikerült belekóstolnia a porba, de annak keserű íze volt, ezért Ronald bontott neki egy üdítőt, hogy azzal mossa le a kellemetlen ízt. Alig egy órával később a fiú már halott volt. Miután rosszul lett, Timothyt kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni. A boncolás során kiderült, hogy a halál oka mérgezés volt: a 8 éves fiú szervezetében olyan nagy mennyiségű ciánt találtak, hogy az két felnőttel is végzett volna. Később az is kiderült, hogy a méreg a Pixy Stixből származott.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rendőrök elég gyorsak voltak, és az összes többi gyerektől sikerült begyűjteniük a mérgezett cukorkát, mielőtt ők is megették volna. Egyiküket az ágyában találták, a kezében a édességgel, de az ismeretlen mérgező olyan erősen zárta vissza a csomagolást, hogy a fiúnak – Timothyhoz hasonlóan – nem sikerült egyedül kibontania. Még jó, hogy az ő édesapja nem volt olyan segítőkész.

A rendőrség nyomozni kezdett. Megkérték Ronaldot, hogy vigye vissza őket a házhoz, ahol a halálos cukorkát kapta. Akkor kezdtek gyanakodni, amikor a férfi először nem emlékezett, melyik volt az a ház, majd azt állította, nem látta az onnan kijövő férfi arcát, amikor az átnyújtotta neki az édességet. Végül mégis eljutottak a házhoz, de az ott lakó férfi épp nem volt otthon, ezért a munkahelyén keresték fel, és a kollégái szeme láttára letartóztatták. Csakhogy elég erős alibije volt, mert Halloween éjszakáján is épp dolgozott, amit a munkatársai és a családja is megerősített.

A nyomozók már ekkor is gyanakodtak az egyre furcsábban viselkedő Ronaldra, pedig a terhelő bizonyítékok csak ezután kezdtek gyűlni ellene: tudták, hogy jelentős tartozást halmozott fel, majd kiderült, hogy a közelmúltban sorra kötötte a gyerekeire az életbiztosításokat, ráadásul a kisfia halála utáni reggel már a biztosítónál érdeklődött a kifizetésről.

Ez már bőven elég volt, hogy házkutatást tartsanak nála. Ekkor került elő egy olló, amelyen ugyanolyan maradványokat találtak, mint a méreggel manipulált cukorkán. Ezután őrizetbe vették a 30 éves férfit. Később kiderült, hogy közösségi főiskolára járt, ahol az egyik órán arról kérdezgette a tanárát, hogy cián-e a halálosabb vagy más mérgek. Sikerült előásni egy houstoni vegyi üzlet alkalmazottját is, aki felidézte, hogy egy férfi nem sokkal korábban ciánt szeretett volna vásárolni náluk. Az arcát nem tudta azonosítani, de a ruhájára emlékezett – és le is írta azt az munkaruhát, amelyben az optikusként dolgozó Ronald dolgozni szokott. Mivel azonban akkoriban még se fejlett DNS-vizsgálat nem állt rendelkezésre, se a jól követhető hitelkártyás vásárlások nem voltak elterjedtek, nehéz volt közvetlenül bizonyítani Ronald bűnösségét, és ő rendületlenül vallotta is, hogy ártatlan. A pere során a védelem azt állította, hogy egy ismeretlen rém a tettes, aki a halloweeni alkalmat kihasználva gyerekeket akart megmérgezni.

A hullámok mégis kezdtek összecsapni a férfi feje fölött, minden közvetett bizonyíték ellene szólt, minden érintett ellene vallott, és már a sajtó is Candy Manként, azaz nagyjából cukrosbácsiként emlegette. Végül 1975. június 3-án az esküdtszék bűnösnek találta, és a fia meggyilkolásáért, illetve a többi gyerek elleni gyilkossági kísérletért villamosszék általi halálra ítélték.

A sorozatos fellebbezések és elutasítások jogi keringője még közel egy évtizedet nyert neki, így végül csak 1984. március 31-én végezték ki – stílszerűen méreginjekcióval az időközben túl kegyetlen halálnemnek ítélt villamosszék helyett. A halálos ítéletet végrehajtó börtön előtt közben kisebb tömeg gyűlt össze, és bizarr összecsapás bontakozott ki: az ítélet helyeslői "csokit, vagy csalunk" kiáltások közepetette cukorkával dobálták meg a halálbüntetést ellenző tüntetőket.

Forrás: Index

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!