Japán nő írta a világ első regényét
A világ első regénye címért több alkotás is ringbe száll. Természetesen a válasz azon múlik, mit is sorolunk a regények közé, így nem feltétlenül létezik helyes válasz. Egyesek már a Gilgames-eposzt is regénynek tartják, de mások nem mennek ennyire vissza az időben.
Európában versenybe szállt Sir Thomas Malory Le Morte d'Arthurja (1470), Miguel de Cervantes Az elmés nemes Don Quijote de la Manchája (1607), vagy éppen a Daniel Defoe varázslatos című: A híres Moll Flanders örömei és viszontagságai, nevezetesen, hogy a Newgate-börtönben született, s gyermekkorát nem számítva, életének hatvan évéből tizenkét évig szajha volt, ötször ment férjhez (egy ízben tulajdon öccséhez), tizenkét évig tolvajnő volt, nyolc évig Virginiába deportált fegyenc, végezetül meggazdagodott, tisztességes életre adta magát és bűntudatban halt meg (1722). (Nem csoda, hogy leginkább Moll Flanders örömei és viszontagságaiként híresült el). Azonban ha még keletebbre, egészen pontosan Japánba tekintünk, megtalálhatjuk a művet, ami biztosan beleillik a regény kategóriába, és jóval korábbi, mint a kerekasztal lovagjai. A Genji szerelmeit Muraszaki Sikibu (nem ez az igazi neve, ezt az álnevet a regénybeli Genji nagy szerelmétől vette át) írta valamikor a 11. század elején, a Heian-kor csúcsán. A könyv a császár fiáról, Genji hercegről szól, akit megfosztanak a rangjától, így egyszerű hivatalnokként helyezkedik el. Életét tovább nehezíti, hogy beleszeret a mostohaanyjába és nem túl sikeres a házassága, így megszámlálhatatlan afférban próbál örömöt lelni – nem mindig sikeresen.
Az 54 részes regény nem csak kora miatt meghatározó. A Heian-kort sokan a Japán birodalom aranykorának tekintik többek között azért, mert ekkor szabadult meg szinte teljesen a kínai befolyástól, így például kialakult a japán szótagoló írásmód, a kana. Muraszaki ebben a formában írta a Genjit is, mivel kínaiul írni a magas rangú férfiak kiváltsága volt, ő pedig egy kisnemes lányaként inkább az új írásmódot használta. Ez magyarázza azt is, hogy a korai japán nyelvű próza miért leginkább az előkelő hölgyek tollából származik. Muraszaki prózát és lírát ötvözve írta meg Genji történetét. Muraszaki, apja alacsony rangja miatt nem tartozott az udvar belsőbb köreihez. Későn házasodott, 25 évesen ment hozzá egy jóval idősebb férfihoz, így valószínűleg nem ő volt az első számú felesége. Apjáról már gyerekkorában ráragadt az olvasás szeretete, így férje halála után elkezdte megírni Genji történetét. A regény viharos sikere megnyitotta előtte a kapukat, még a császárné társaságába is bekerült, ahol viszont nem igazán érezte otthon magát. Rá is jellemző, mint sok másik íróra, hogy a nem-odatartozás érzése külső szemlélővé tette a társaságban, így megfigyelhette az udvari intrikát, szexuális manőverezést és házassági politizálást, amit fel is használt írás közben.
Ugyan magára a szexualitásra tesz utalásokat, azért a mű nem nevezhető pornográfnak, a karakterek szinte sose látják egymást meztelenül. Akkoriban az úri hölgyek leggyakrabban függönyök, paravánok és tolóajtók mögött rejtőztek. Az, hogy napfényben, neadjisten felülve, nem heverve ábrázoljanak egy hölgyet, elképzelhetetlenül provokatív lett volna. Egy kérőt teljesen felhergelt csupán egy árnyékból kikandikáló női ruhaujj is, vagy akár a selyem halk suhogása is egy paraván mögül – írta a New Yorker cikke.
A rengeteg ágyas és udvari kaland miatt a japán császárok származása nem mindig volt kristálytiszta. A keményen imperialista harmincas években Tanizaki Junicsiro újrafordította a Genji szerelmeit. A könyv több helyen azt sugallta, hogy egy császár, akiről úgy tudták, hogy az ősi vérvonal leszármazottja, valójában Genji és apja egy ágyasának törvénytelen utóda, így Junicsiro ezeket a részeket gondosan kihagyta a fordításából. Az eredeti kézirat ugyan elveszett, de már megjelenésekor is számtalan másolat látott napvilágot, és azóta is meghatározó inspiráció a japán művészetben. A 13. században Fujiwara no Teika egybegyűjtötte a szöveget, és a modern kiadások is ezen alapszanak. Az évszázadok során a történet rákerült edényekre, ruhákra, paravánokra és festményekre mind szöveges, mind képi formában. Több mint tízezer könyv, rengeteg tanulmány és számos kommentár született a Genji alapján, és a 12. század óta legalább három iskola alakult ki a különböző értelmezések körül.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az eredetit könnyű lenne olvasni. Akkoriban nem volt illendő a nemeseket a nevükön nevezni, így a szereplőket leginkább beosztásukkal, rangjukkal, vagy körülményeikkel azonosította (például "bal felőli miniszter", "második hercegnő", vagy "rokudzsói hölgy"). A Heian-kori nyelvezet se egyszerűsítette a dolgot: az eredeti szöveg tele van utalásokkal, kitekintésekkel, versekkel és szófordulatokkal, ami egy 11. századi esztétának azonnal feltűnne, de a legtöbb mai japán számára értelmezhetetlen. Nagyjából olyan, mintha valaki, aki 1999 után született, megnézné az első Family Guy részt.
A Genji szerelmei ezer éve meghatározó eleme a japán kultúrának. Az Edo-korban mindenki, aki számított valakinek, olvasta a regényt, és a lányok gyakran illusztrált kiadást kaptak hozományként. Többször újrafordították japánra és angolra is, a magyar kiadás 1963-as. Több film is feldolgozta mind a regény, mind az író történetét, és a New York-i Metropolitan Múzeumban júniusig még egy nagy kiállítást is rendeztek a műtárgyakból, amiket a regény inspirált. Ha nem is a világirodalom legkorábbi regénye, az biztos, hogy az egyik legmeghatározóbb.
Forrás: Index
