Meghalt a copy-paste atyja, Larry Tesler

Hetvennégy éves korában meghalt Larry Tesler, és ha igazán hű szeretnék lenni a munkásságához, akkor ezt a róla szóló megemlékezést nem megírnám, hanem csak bemásolnám valahonnan. Tesler ugyanis az a személy, aki kitalálta a kivágás, másolás, beillesztés (Crtl+X, Crtl+C, Ctrl+V) funkciókat a korai szövegszerkesztő programokban. Mára annyira a számítógéphasználat mindennapjaihoz tartoznak ezek a funkciók, hogy az emberben fel sem merül, hogy valamikor ezeket is ki kellett találni.

Fotó: Ann E. Yow-Dyson / Getty Images Hungary

Nem úgy az 1970-es években, amikor a Stanfordon végzett Tesler elhelyezkedett a Xerox kutatási részlegénél Palo Altóban. A Xerox ezen részlege önmagában legendás, itt találták ki azt is, hogy a számítógépeket az egér+billentyű kombinációval lehet talán a legegyszerűbben kezelni, de legalábbis az akkoriban is könnyen megvalósítható technológiák közül ezek azok, amelyekkel hatékony az irányítás.

Amellett, hogy neki köszönhetjük a Ctrl+Alt+Del mellett/után talán legismertebb billentyűkombinációkat, Tesler elkötelezett harcosa volt annak, hogy a felhasználói élmény legyen minél kellemesebb a komputerekkel való munka során. Ebből a gondolatból fakad az is, hogy a híres kombinációk azokon a betűkön lettek, amiken. Az X,C,V (plusz még általánosan a legutolsó művelet visszavonására használt Ctrl+Z) mind a hagyományos QWERTY billentyűzet alsó betűsorában helyezkednek el egymás mellett, vagyis egy könnyen megjegyezhető helyen vannak logikusan elhelyezve egymás mellé. A manapság User Experience-nek (UX) nevezett terület a számítástechnika nagyon komolyan kutatott, elemzett területe, az utóbbi években különösen nagy a felfutása, köszönhetően annak, hogy számtalan méretű és formájú eszközt használunk a legkülönfélébb feladatokra.

Tesler fő gondolata az volt, hogy a használat legyen egyértelmű. Vagyis, ha "A" dolog egyik helyen jelent valamit, akkor egy másik helyen is jelentse ugyanazt. Itt sem kell nagyon misztikus dolgokra gondolni. Tesler ma már olyan triviális megoldások alapjait fektette le, mint hogy például, ha elkezdjük nyomogatni a billentyűzetet, akkor alapvetően számítsunk arra, hogy cserébe a képernyőn betűk jelennek meg. A korai szövegszerkesztőkben ez egyáltalán nem volt ennyire magától értetődő. Manapság is van ilyen működésre példa, elég csak az olyan összetett programokra gondolni, mint a most 30 éves Photoshop, ahol a billentyűzet gombjai megannyi funkció előhívására alkalmasak, vagy a népszerű játékokra, ahol némely esetben úgy kell zongorázni a billentyűzeten, hogy azt Liszt is megirigyelné.

De ugyanezt a gondolatot látjuk amögött a koncepció mögött is, amit Tesler úgy nevezett, hogy modeless design, és az a lényege, hogy amikor a felhasználó egy programot kezel, akkor mindig minden funkció ugyanott legyen, vagyis legyen kiszámítható az élmény.

Ezzel az elképzeléssel találkozhatunk a gyakorlatban akkor, amikor például egy felugró programablaknál következetesen ugyanott találjuk az OK és a Mégse gombokat. Ugyanebből a szempontból történik az, hogy ha valamire külön megerősítés kell, vagyis a felhasználó extra figyelme, akkor szándékosan megcserélik a gombokat, hogy ne a kialakult rutinból nyomja az ember az okét.

Gondoljon tehát Larry Teslerre, amikor a legközelebb kimásol egy szöveget, amit egy mozdulattal beilleszt, vagy amikor elégedetten nyugtázza, hogy könnyedén eligazodik egy honlapon.

Forrás: Index