Regős Róbert: Érdemesek és érdemtelenek

 

Nem az a legnagyobb probléma, ha egy rendszer embertelen. Nem is az, ha a vezetői, képviselői arcátlanul és nyíltan korruptok, hazugok és erőszakosak. Ilyen mindig volt, van és lesz is. A tömegeknek mindig megvannak az erre méltó válaszai. Egyik pillanatról a másikra tüntetnek el egész garnitúrákat.

m15
Ízléstelen volna most cárokat, kondukátorokat, a házfalak tövében csordogáló vért felemlegetnem. Az se célom, hogy analógiákat keressek. Valahol vicces, hogy a történelmi helyzetekben szinte mindig akadnak párhuzamok, ugyanakkor olyan egyedi mozzanatok is, amelyek gyakorlatilag összehasonlíthatatlanná teszik őket.

A március 15-i tömegrendezvényeket ebben az évben elvitte a járvány. Kár érte, mert ha lehet ilyet mondani, talán a legmagyarabb ünnepünk. A legszerethetőbb is egyben, mert abban, ami 1848/49-ben történt, volt emelkedettség, összefogás, szabadságvágy, s a tragikus végkifejletben jó értelemben vett pátosz és katarzis. Egy nemzetnek pedig, hogy legyen arca, pont ezekre van szüksége. Meg arra, hogy együtt lehessen, amikor minderre emlékezik. Ez maradt el az idén.

fulbright
Valamire viszont így több lehetőség nyílott. Arra, ami legtöbbször elmarad. Arra, hogy az oly gyakori hejehujázós magamutogatáson túl befelé is átgondolja az ember azt, amit március 15. jelent. Azt, hogy szabadságvágya nemcsak a közösségnek lehet. Az ugyanis csak akkor hiteles, ha mindenkinek külön-külön is ott lobog a szívében ez az olthatatlan vágyakozás. Mert közösség csak egyénekből formálódhat meg.

Mondom, nem az a legnagyobb probléma, ha egy rendszer lábbal tapossa ezt a vágyat. Ha a keretei között a gondolkodás csak egyirányú lehet. A forradalmak, jobb esetben a választások, megfelelő választ képesek adni a hatalmi gőg és arrogancia tombolására. Igazi baj akkor van, ha az egyének fejében és szívében fészket rak az alázat, az ostoba lojalitás, a vezér iránti feltétel nélküli rajongás.

Egy ilyen rajongó bármire képes. Még az se helyrehozhatatlan baj, ha egy szóvivő megengedhetetlenül kioktató és arrogáns. Tegnap erős példát kaphattunk erre. Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, a kommunikációs akciócsoport vezetőjének viselkedését semmi nem menti. Rendkívül sok ember érezte úgy, hogy szavai megalázták, megbántották. Magyarázni is legfeljebb két dolog magyarázhatja ezt a magatartását. Előfordulhat, hogy nem érti a legegyszerűbb újságírói kérdéseket, ami ugye

kovacs
egyértelművé tenné az alkalmatlanságát. A másik magyarázat az, hogy egyszerűen nem akar válaszolni azokra. Következtetésem ebben az esetben is ugyanaz. Alkalmatlan.

Mert ugye mit nem lehet érteni azon a végtelenül egyszerű kérdésen, hogy mindkét szokásos feltétel – ti. fertőzött személlyel való érintkezés + tünetek – fennállt-e Pintér Sándor teszteléséhez? Erre válaszként kioktatni az újságírót, hogy az ne akarjon okosabb lenni a szakembereknél, majd fölvázolni, hogy mi volna a feladata, nem csak minden eleganciát nélkülöző bunkóság. Az ilyen kijelentések egyszerűen nem tartoznak Kovács Zoltán kompetenciájába. Mindezt épp ezen a napon. A szóvivő válaszából legfeljebb annyi derült ki, hogy fogalma sincs március 15. eszméjéről. Fogalma sincs arról a bizonyos 1. pontról, tudniillik a sajtó szabadságáról. Ha 1848. március 15-én viselkedik így, teszem azt egy, a Pilvaxban tartott sajtótájékoztatón, ott könnyen előfordulhatott volna, hogy helyben kardélre hányják, ám az szinte bizonyos, hogy jól helybenhagyták volna.

pinter korona
Mert ugyan miért ne lehetett volna lazán kijelenteni, hogy az operatív feladatokat ellátó miniszterek körében eltérő protokollt alkalmaznak? Tovább megyek: miért ne lehetne rendeletileg szabályozni, hogy kik azok, akiknél kevesebb is elég egy teszthez. A legőszintébben mondom, engem rohadtul nem zavar, ha egy minisztert hamarabb tesztelnek, mint engem. Mindannyiunk érdeke, hogy ő hatékonyan végezhesse a feladatát. Persze ugyanez érvényes az egészségügyi dolgozókra is! Tessék csak azonnal tesztelni őket, ha a fertőzés legkisebb gyanúja is felmerül náluk. Meg persze tessék valóban használható védőfelszerelést is adni nekik. Ez is a mi érdekünk. De az nem a mi érdekünk, hogy beképzelt nímandok kioktassák a sajtót.

De mondom, nem is ez a pökhendiség az igazi baj. Volt, van, lesz is ilyen. A gond az, hogy ezek a tekintélyelvű rendszerek mindig kitermelik a seggnyalókat. Akik aztán túlbuzgóságukban arra ragadtatják magukat, hogy feljelentéssel fenyegetnek, ha hangot mersz adni a felháborodásodnak. Had’ idézzem:

„FIGYELMEZTETLEK, POSZTODAT ELMENTETTEM!!!! Amit írsz, vészhelyzet idején a Büntetőtörvénykönyv szerinti bűncselekmény. Pénzbírsággal és / vagy három hónaptól – 5 évig terjedő börtönnel sújtható. Ha ezt a posztot nem veszed le 180 percen belül, a rendőrségen feljelentelek!!!!!!!!!!! A számítógéped I.P. címe alapján könnyen beazonosítunk téged. Tehát vagy leszeded az ilyen tartalmú posztjaidat, vagy 3 óra teltével rendőrségen teszek feljelentést ellened.”

marcius 15
Milyen lehet az a hatalom, amelynek ilyen rajongói vannak? Ők azok, akik állandóan gyurcsányoznak, sorosoznak, kommunistáznak. Ők azok, akik a fenti stiláris és szellemi színvonalon, munkásőr mentalitást idéző módon lejáratnak mindent és mindenkit, aki érintkezik velük. Azokat is, akik maguk közé tartozónak tartják őket. Ők azok, akik képtelenek megérteni még ezeket a sorokat is: „Bújt az üldözött s felé / Kard nyúl barlangjában”. Mert segítő kéz helyett ők azok, akik karddal fenyegetnek mindenkit, aki másképp látja a világot, mint ők. Ha nem volna ez a tragikus járvány, akkor most azt írnám, olyanok ők, mint a vírus, amely megfertőzi és lehetetlenné teszi azt, amiért egy emberként kellene küzdenünk. A szabadságot.

De tudják mit? Tojjunk a fejükre! Győzködhetjük itt őket, de hiába. Ha maguktól nem értik, mi a baj velük, akkor a közbenjárásunkkal se fogják. Ma inkább, úgy olaszosan, 19:30-kor álljunk ki mi is az erkélyeinkre, vagy akinek nincs, nyisson ablakot, és egy percen keresztül tapsoljuk meg az egészségügyben értünk dolgozókat. Köszönjük meg az önzetlen helytállásukat és az emberfeletti munkájukat! Tapsoljunk együtt Értük! Köszönjük meg a mentősöknek, az orvosoknak, az ápolóknak, a gyógyszerészeknek, a laborosoknak és persze a katasztrófavédelmiseknek is az önfeláldozó erőfeszítéseiket!!! Mert ők valóban megérdemlik!

Képek forrása: index.hu / regikonyvek.hu / hirek.ma / mandiner.hu

Forrás: BloggerBob