Ha meglesz a vakcina, azt le is kéne gyártani

Az egész világ visszafojtott lélegzettel várja a hírt, hogy valamelyik kísérleti oltóanyag működőképesnek bizonyul az új koronavírus ellen a teszteken.

Csakhogy, ha ez be is következik, talán már idén, talán jövőre, az nem jelenti azt, hogy minden rászoruló – vagyis nagyjából a Föld minden lakosa – azonnal hozzájut. Egyszerűen nem létezik az a gyártókapacitás, amely ilyen léptékben képes lenne oltóanyagot termelni. Vagyis még évekig folyhat a világjárvány azután is, hogy megvan az ellenszere. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke május 4-re virtuális konferenciát hívott össze abból a célból, hogy az európai államok pénzt ajánljanak föl a koronavírus elleni vakcina kifejlesztésére, illetve egyéb tudományos erőfeszítésekre. Az elnök szerint a kutatás finanszírozása korántsem megoldott:

8 MILLIÁRD EURÓRA LENNE AZONNAL SZÜKSÉG, hogy a diagnosztikus, megelőző és terápiás eszközöket megfelelő ütemben lehessen fejleszteni. Az Európai Bizottság továbbra is szorosan együttműködik az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), miután Donald Trump elnök megvonta a szervezet pénzügyi támogatását, Kína iránti elfogultsággal vádolva őket. Ezt a lépést szinte minden fontos szereplő elítélte a világon, még akkor is, ha a WHO valóban szívélyesebb viszont ápol Kínával az egészségesnél.

Von der Leyen korábban a Bildnek nyilatkozva elmondta, hogy várakozásai szerint az év végére lesz kész a vakcina. Ez már elmozdulás a bizottsági elnök korábbi jóslatától, amelyben azt várta, hogy már őszre elérhető lesz az oltóanyag (azt a véleményt a szakértők azonnal élesen kritizálták, annyira irreális volt). Már most is tárgyalunk a gyártókkal a globális termelési kapacitásokról, így a vakcinát gyorsan lehet majd tesztelni – állította Von der Leyen. És valóban ez a legfontosabb gyakorlati kérdés most. Azzal ugyanis semmi sincs megoldva, hogy valamelyik gyógyszerlaborban előállítják a vakcina prototípusát, és azt pár ezer emberen sikerrel próbálják ki. A világon majdnem 8 milliárd ember él, és elenyésző részük szerzett eddig védettséget a betegséggel szemben. Könnyen előállhat az az eset, hogy hiába létezik a hatékony vakcina, ez a világ népességének többsége számára csak elméleti remény, a járvány pedig vígan arat tovább.

Lesz vakcina, meg nem is lesz

Ezért hiába vagyunk még mindig (az optimista várakozások szerint is) egy-másfél évre a hatékony oltóanyagtól, valójában az oltás hozzáférhetőségétől hosszabb időre lehetünk. A harmadik világ országai számára akár évek telhetnek el, mire képesek lesznek megvásárolni a vakcinát. Egyszerűen azért, mert a világ képtelen nagyon gyorsan elég sokat termelni belőle. Talán most néhányan arra gondolnak, hogy az legyen az ő bajuk, csakhogy mára a napnál is világosabbá vált, hogy AZ Ő BAJUK A MI BAJUNK IS.

Ha bárhol a világon szabadon terjed a járvány, és mutálódik a vírus kedvére, könnyen előfordulhat, hogy némi idő elteltével olyan törzset kapunk vissza mondjuk Közép-Afrikából, ami ellen a vakcina hatástalan. Ezért elemi érdeke a világ minden országának, hogy a következő egy évben olyan szintre erősödjön a vakcinagyártó infrastruktúra, hogy amint megtaláljuk a megfelelő oltóanyagot, azt azonnal hatalmas tömegben termelni lehessen.

Ehhez jelenleg messze nincs meg a globális kapacitás. Amit majd az első körben gyártani fognak, azt nyilván lefoglalják maguknak a gazdag országok, részben a vásárlóerejük révén, részben pedig azért, mert ők fogják gyártani, és természetesen exporttilalmat fognak kivetni rá, amíg nekik is kell, mint egy falat kenyér. A kérdés valójában tehát az: KÉPESEK LESZNEK-E TÖBBET GYÁRTANI A FEJLETT ORSZÁGOK A VAKCINÁBÓL A HAZAI IGÉNYEKNÉL, ÉS MIKOR?

Ehhez sok kutató már most hatalmas összegeket tart szükségesnek a gyógyszergyárakba pumpálni, a döntéshozók ugyanakkor eddig alig mutatkoztak hajlandónak e kéréseket-követeléseket meghallani. A hezitálás mögött részben az rejlik, hogy még fogalmunk sincs, hogy a sok, klinikai tesztelésbe lépett vagy még csak a laborkísérleteknél tartó vakcinajelölt közül melyik fog bejönni végül (ha egyáltalán bármelyik jó lesz). A különféle alapelveken működő oltóanyagok gyártása gyökeresen eltérő infrastruktúrát igényelhet. Így könnyen előfordulhat, hogy felépítenek előre egy vakcinagyárat, amiről kiderül, hogy alkalmatlan a végül működőnek bizonyult oltóanyag tömeggyártására.

Melyik vakcinát ne gyártsuk helyette?

A meglévő oltóanyaggyártó kapacitások sem szabadok, hiszen hiába tűnik úgy, mintha most az egész világ a koronavírusról szólna, a többi fertőző betegség sem szűnt meg, így a szokásos vakcinákat ugyanolyan tömegben kell előállítani, mint eddig. Ellenkező esetben a nyakunkba kapnánk más, ma már oltással megelőzhető fertőző betegségek okozta járványokat is, és arra most igazán nincs szükségünk. Vagyis ideális esetben a Covid-19 elleni vakcinát teljesen új kapacitásoknak kellene előállítaniuk. Nem nehéz ebből a képletből kiolvasni, hogy az első időkben biztosan katasztrofális vakcinahiánnyal fogunk szembenézni.

Egy világjárványban a legutolsó dolog, amit az ember szeretne, hogy a vakcinához csak azok az országok juthassanak hozzá, amelyek gyártják őket – nyilatkozta a Nature-nek Mariana Mazzucato, a University College London intézetvezetője. A globális ellátás nehézségeit ráadásul nemcsak a gyártási kapacitás hiánya súlyosbíthatja, hanem a kormányok politikai indulatai is. Az Európai Unió várhatóan megosztja majd a gyártási know-how-t a világgal, illetve az európai országok valószínűleg nagyobb hajlandóságot mutatnak majd az készleteik egy részéből másoknak is adni. Ugyanez az Egyesült Államok, Kína vagy Oroszország esetében már problémásabb lehet.

Inaktivált? Elölt? RNS?

vakc1
Fotó: Douglas Magno / AFP
Most azonban koncentráljunk a gyártás felfuttatásának gyakorlati nehézségeire. Az oltásokra általában úgy gondolunk, mint olyan hatóanyag, amely a célzott kórokozó legyengített egyedeit tartalmazza, amik betegséget ugyan nem képesek okozni, de az immunrendszernek elég információt nyújtanak ahhoz, hogy az ellenük védekezőreakciót indítson, és előállítsa a szükséges ellenanyagokat. Csakhogy manapság a vakcinák jelentős része már nem (legalábbis nem teljesen) így működik. Sok oltóanyag teljesen elölt kórokozókat tartalmaz, de gyakran nincs is benne a teljes vírus vagy baktérium, csak annak az immunválasz kialakításához szükséges töredéke, például egy felszíni fehérje vagy az örökítőanyag (RNS vagy DNS) egy szakasza. Ezek a technikák sokkal hatékonyabbá és veszélytelenebbé tették az oltóanyagokat, cserébe bonyolultabbá vált a gyártásuk. Sokkal több spéci berendezés, tudás és drága infrastrukturális beruházás kell hozzá. 

ÉS EZ JELENLEG NEM SEGÍT.

Ha az élő (inaktivált) SARS-CoV-2 vírust tartalmazó vakcina bizonyul hatásosnak, az abból a szempontból egyszerűbbé teszi a problémát, hogy ez a technológia a legrégebbi, az alapvető eljárásai már a múlt század közepe óta ismertek. Így a legtöbb szakember számára ez nem jelent majd újdonságot. Ugyanakkor, mivel élő vírusról van szó, a gyártóüzemeknek extrém szigorú biológiai biztonsági követelményeknek kell megfelelniük. Ilyen nincs sok a világon, és persze szuperdrága az üzemeltetésük. Ez az oka annak, hogy viszonylag kevés cég és kutatóintézet kezdett a fejlesztésbe ezzel a megközelítéssel: nem túl okos dolog olyasmit fejleszteni, amiből aztán nem lehet majd eleget gyártani.

A nukleinsav-alapú vakcinák kiküszöbölhetik a biológiai biztonsági aggályokat, hiszen ezek gyártása nem igényli, hogy tömegesen tenyésszenek fertőzőképes vírusokat. Ebben az eljárásban a vírus fehérjéjének pár génjét állítják elő, majd nanorészecskékbe, esetleg egy másik vírusba csomagolva juttatják az ember szervezetébe. Ezek, miután a gazdasejt legyártotta őket, kiváltják az immunválaszt. Ez egyszerűbb folyamat, így várhatóan könnyebben lehet felskálázni, ha eljön a tömegtermelés ideje. Csakhogy ez a technológia olyan új, hogy MÉG SOHA, SEHOL NEM ENGEDÉLYEZTEK ILYEN ELVEN KÉSZÍTETT VAKCINÁT SEMMILYEN BETEGSÉG ELLEN.

Vagyis jelentős a bizonytalanság a technológiában (igaz, elméletileg teljesen működőképes). A németországi Tübingenben működő CureVac cégnek jelenleg évi 400 millió adag RNS-alapú vakcina előállítására vannak kapacitásai. A céget és több versenytársát is részben a norvég CEPI (Járványügyi Felkészülést Célzó Innovációk Koalíciója) nevű pénzalap finanszírozza. 400 millió vakcina jelenleg a Föld népességének 5 százalékára elég.

Átállított kanyaró

vakc2
Fotó: Bsip / Getty Images Hungary
A CEPI támogat egy másik kezdeményezést is, amely a kanyaróvakcinát igyekszik áttervezni, hogy az az új koronavírus elleni védelmet kialakító fehérjét vigye be a szervezetbe. Ez a termelés szempontjából azért lenne előnyös, mert így viszonylag egyszerűen lehetne a világban már meglévő kanyaróoltás-gyártó infrastruktúrát átállítani koronavírusoltás-gyártásra. Persze ekkor megint csak felmerülne a már korábban említett dilemma az egyéb oltások termelésének biztosításáról. Lehetőségként felmerülhet, hogy dohánynövényekben gyártsák majd le az oltóanyagot, mivel a dohány nagyon gyorsan nő, így elméletileg gyorsan nagy mennyiségben lehet a segítségével vegyületeket előállítani. Ennek az eljárásnak az engedélyezése azonban lassú és vontatott lehet, tekintve, hogy a növény genetikai módosításáról van szó, ami a hiszterizált közvélemény miatt szinte egész Európában tiltott. Nyilván a világ összes GMO- és oltásellenes aktivistája azonnal tiltakozni fog minden fórumon, hiszen a két fő gonosz, a gyógyszeripar és a GMO-lobbi egyesíti sátáni erőit, hogy kipróbálatlan szereket fecskendezzenek a világ összes emberébe (ráadásul az egész egy dohánygyár biznisze).

HÁT, TUTI, HOGY SENKI SEM FOG ÖSSZEESKÜVÉST LÁTNI A PROJEKTBEN.

A CEPI szerint legalább kétmilliárd dollár kell ahhoz, hogy a vakcinát kifejlesszék, majd a klinikai tesztekhez szükséges mennyiséget legyártsák belőle. Ebből eddig 690 milliót ajánlottak fel a kormányok. További egymilliárd dollár kell a tömeggyártás megkezdéséhez, de ez azt feltételezi, hogy a gyártókapacitások már rendelkezésre állnak. Tehát a valós költség sok milliárd dollárral több lesz, ha az új kapacitások kiépítését is beleszámoljuk.

Ne nagyon építsünk a nemzetközi szolidaritásra

A Johnson & Johnson az amerikai kormánnyal együttműködésben egymilliárd dolláros befektetést jelentett be, amelyben elvileg nemcsak a vakcina kifejlesztése, de a kapacitás bővítése is benne van. A cég egyik vezetője azt ígéri, hogy több százmillió adagot fognak előállítani a következő két évben, és a vakcina ára a becslések szerint tíz dollár (kb. 3000 forint) körül lehet majd.

A kormányok azzal segíthetik a bizonyítottan hatékony, de még nem hozzáférhető oltások gyártóit, hogy szándéknyilatkozatot tesznek arról, mennyit fognak vásárolni a készítményből. Persze ez sem jelent biztosítékot arra, hogy a gyártó cég – akár akarja, akár nem – képes lesz-e az oltóanyagot külföldre eladni. A legtöbb ország villámgyorsan hozott olyan törvényeket, amelyek betiltják a járványellenes védekezéshez elengedhetetlen nyersanyagok és késztermékek kivitelét.

ÉS A VAKCINA EGYÉRTELMŰEN EBBE A KATEGÓRIÁBA TARTOZIK.

vakc3
Fotó: Alexander Ryumin / Getty Images Hungary
A CEPI küzd azért, hogy az országok már most megállapodjanak a jövőben elkészülő vakcinakészletek igazságos elosztásának alapelveiről, de erre gyakorlatilag semmi esély nincs. Nagy valószínűséggel egy ország csak akkor kezd majd vakcinát exportálni, amikor a saját népességének átoltottsága eléri a nyájimmunitáshoz szükséges mértéket. Már volt példa arra, hogy a WHO globális vakcinagyártó szövetséget tudott összehozni a legtöbb tagállam részvételével. Ez a Pandémiás Influenza Felkészülési (PIP) kezdeményezés, amelyet a H5N1 madárinfluenza idején hoztak létre. Ebben a WHO segíti, hogy a világ vakcinafejlesztői folyamatosan hozzájussanak a munkához szükséges vírusmintákhoz, cserébe elvárja, hogy ha pandémia tör ki, a gyártó a globális védekezéshez is termeljen oltóanyagot. Csakhogy ez az influenzára vonatkozik, nem alkalmazható automatikusan a koronavírusra. Márpedig jelenleg olyan sok a fertőzött az összes országban, hogy a fejlesztőknek nincs szükségük a WHO-ra, hogy mintákat szerezzenek.

Így ez a kényszer sem köti az országokat, hogy részt vegyenek az együttműködésben. A jelenlegi állapot szerint minden országnak, amelyik csak képes rá, nemzeti kompetenciaként ki kell építenie a vakcinagyártó kapacitást, különben éveket várhat arra, míg külföldről tud szerezni oltóanyagot. 

Forrás: Index