csütörtök, december 03, 2020
728x90 EU Imagery

A kávé nem is olyan régi találmány, de szinte folyamatosan fejlődött az, ahogy fogyasztottuk és elkészítettük. Ezzel párhuzamosan alakította olyanná a világunkat, amilyennek ma ismerjük.

A kávé a modern világ üzemanyaga. Sőt, ha igazán bátrak vagyunk, azt is mondhatjuk, hogy a kávé az, ami lehetővé tette azt a világot, amelyben ma élünk. Igazából nem annyira bátor dolog ilyen nagyívű állításokat tenni, a legtöbb történész ugyanis egyetért abban, hogy a kávé és a felvilágosodás, sőt, az iparosodás is egymás mellett alakultak ki.

Ennek egy nagyon fontos oka van. Az elmúlt párezer év során az emberiség nem tudott olyan könnyedén tiszta vízhez jutni, mint ma. Amikor folyadékot ittak, többnyire nem vizet, hanem bort vagy sört fogyasztottak, ez leginkább égtájtól és kultúrától függ. Nem csak azért, mert bort vagy sört inni jobb lenne, mint vizet, hanem azért, mert tudták, hogy ezektől az italoktól nem fognak hasmenést, vagy rosszabb esetben vérhast kapni, mint a tisztítatlan és sokszor gyanús forrásból származó víztől.

Az emberiség története során az átlagember ezért az idő legnagyobb részében sörön vagy boron üzemelt, és általában enyhén részeg volt. Aki volt már enyhén részeg, az pontosan tudja, hogy ez nem segíti sem a munka morálját, sem a minőségét. A nagy változást az jelentette, amikor megjelent a kávé és a tea Nagy-Britanniában, majd Hollandiában és az Egyesült Államokban is. Az átalakuló italfogyasztási szokásoknak köszönhetően egyre többen fogyasztottak kávét reggelire alkohol helyett, és nem nehéz kiszámítani, hogy a munka minőségére tett hatása pont az ellenkezőjére fordult át.

Érdemes tehát foglalkozni azzal, hogyan jutott el hozzánk az ital, amelynek végső soron a kultúránk fontos elemeit köszönhetjük, és milyen módokon próbálták meg elfogyasztani az évszázadok alatt.

A kávé valójában nem annyira régi találmánya az emberiségnek, mint sokan gondolnák. Valahol a második évezred elején születhetett meg, de teljesen pontos időt nehéz lenne mondani. Amit tudunk a születéséről, az egy legenda: volt egy kecskepásztor, Kaldi, aki Etiópiában terelgette nyáját, amikor észrevette, hogy az állatok sokkal aktívabban kezdenek el viselkedni, miután lelegelték egy bizonyos növény termését. Ez volt a Coffea, vagyis a kávé. Maga a növény egyébként Jemenből származik, és Mokka kikötőjéből terjedt el a 15. században a világ többi részére is.

A kávé, mint termesztett és céllal nevelt növény fél évezrednél is fiatalabb. Először Indiában sikerült meghonosítani, majd a 17. század elejére Európában is, de a 18. század végére Jávára is eljutott. A kávé legfontosabb országa mára Brazília lett, itt állítják elő a világ kávétermelésének majdnem felét. Ennek leginkább az az oka, hogy az ország nagy része pont a kávéövön fekszik, ahol a növény számára legideálisabb időjárást tapasztalhatjuk.

Változó készítés

A kávé elkészítése szinte a növény felfedezése óta folyamatosan változik és finomodik. A kávét elsőként fogyasztó népek még nem is főztek a pörkölt kávébabból, sőt, a történészek szerint az etióp Oromók leőrölték a kávégyümölcsöt és állati zsírokkal keverve sokáig elálló ételgolyókat készítettek belőle.

A főzés a törökökkel, pontosabban az Oszmán birodalommal kezdődött, amikor az a 16. századra kiterjedt Közép-Kelet-Európára, Észak-Afrikára és Ázsiára is, így ők uralták az ezek közötti kereskedelmi útvonalakat. A törökök találták ki a kézi kávéfőzés egyik legelső módszerét, a dzsezvában vagy ibrikben főzést. Itt a pörkölt kávébabot mozsárban leőrölték, majd vizet öntöttek rá és felforralták a dzsezvában. Ez a módszer máig elterjedt Törökországban és azokban az országokban, amelyekre a török kultúra jelentős hatást gyakorolt. Ez a fajta kávé erőteljes ízű, sűrű, de a fogyasztást némiképp nehezíti, hogy a zacc a kávéval együtt marad, így a fogyasztás előtt meg kell várni, amíg az leülepszik a csésze aljára.

Amikor a kávé megjelent Európában, a kontinens nagy része is a törökökhöz hasonlóan kezdte el főzni. Egészen a 19. századig kellett várni, hogy megjelenjen az első átfolyós kávékészítési technika Franciaországban. Innentől viszont ez kezdte el uralni a kávékészítés piacát.

Ez azért is érdekes, mert egészen idáig a kávékészítés valójában szociális tevékenység volt. Otthon is készítettek kávét természetesen, de a kávéházak megjelenése hozta el az ital elérhetőségét az átlagemberek számára is. Sőt, a kávé miatt születtek meg a Penny Egyetemek is, ahol egy penny-ért vásárolt kávéval több előadást hallgathatott meg az ember a felvilágosodás Nagy-Britanniájában. Az otthoni kávékészítés igazán az elmúlt évszázadban, az átfolyós és filteres kávék elterjedésével erősödött meg. A csöpögtetős kávé készítése egyértelmű: a kávét két konténer közé helyezték, ahol a felsőből lecsepegő forró víz a kávén át jutott el az alsó, üres konténerbe. Az így lefőzött kávé kifejezetten gazdag koffeinben, de a kis nyomás miatt az esszenciák egy része nem jön ki a kávéból, így az íze visszafogottabb, gyümölcsösebb, kevésbé keserű.

Otthoni forradalom

1908-ban Amalie Auguste Melitta Bentz, egy német nő találta ki a kávéfiltert. Ez volt az első olyan szerkezet, amellyel tisztább és kellemesebb ízű kávét tudtak otthon készíteni, és a Melitta nevű cége kifejezetten sikeres is lett az ötlettel.

A nagy, mechanikus eszpresszógépek már a 18. században elkezdtek elterjedni. Az így főzött kávéban a víz nagy nyomással halad át az őrölt kávébabon, és a nagy nyomás több olajat és esszenciát old ki a kávéból, mint az átfolyós megoldások, ezért jóval erőteljesebb ízű, keserűbb kávé születik belőle, amely viszont koffeinben gyakran szegényebb, mint a németes, átfolyós, hosszabb kávék.

1933-ban Alfonso Bialetti találta fel a kotyogós kávéfőzőt, amellyel ezt a nagynyomású kávékészítési technikát már otthon is alkalmazni lehetett. Az, hogy az eszpresszógépekkel elkészíthető, az átfolyósnál gyakran kellemesebb ízű kávét ilyen kis szerkezettel is el lehetett készíteni, azonnali siker lett.

A kotyogóssal szinte párhuzamosan fejlődött ki a frenchpress, vagy aeropress módszer is, amellyel egy egyszerű szerkezet segítségével az ember kézzel nyomta át a forró vizet a kávén, és így nyomásban valahol az átfolyós és a kotyogós közötti hatást lehetett elérni. Létezik ebből egy Chambord nevű verzió is, amelyben a kávé percekig érintkezik a forró vízzel, és csak ezután passzírozhatjuk le a zaccot a kávéról. Az ezzel megszülető kávé sokkal kevésbé keserű, mint a többi, és viszonylag gyorsan elkészíthető.

A klasszikusan elterjedt otthoni kávéfőzési technikákra a legnagyobb veszélyt a kapszulás kávék jelentik. Itt egy gépbe előre kapszulába töltött kávét helyezünk, majd egy gombot megnyomva a gép magától elkészíti a kávénkat. A kapszulás kávék népszerűségének legfontosabb oka az egyszerűségük, ugyanis nem kell nyílt lángot használni hozzájuk, és nem kell egy kényes eszpresszógépet kezelni, csak megnyomni egy gombot. A jó minőségű kapszulás kávék az előre kiszámolt kávémennyiség és nyomás miatt még kifejezetten jó minőségű kávét is adnak, ráadásul a korábbi visszatérő kritikákra, amelyek szerint a kapszulás kávék túl sok szemetet termelnek, a gyártók úgy reagáltak, hogy újrahasznosítható fémkapszulákat alkalmaznak a kávéfőzésnél.

Kiemelt kép: Pexels/

Forrás: 24.hu

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all