Az amerikai tengerészgyalogság egészen komolyan kísérletezett a harci gördeszkával

A nagyvárosi hadviselés rohadt egy dolog.

A támadó fél súlyos hátrányból indul, mert a terep bonyolult, rengeteg a fedezék, minden utcasarok mögött és minden ablakban ott lapulhat az ellenség, de minden gyanús mozgásról bármikor kiderülhet, hogy egy ártatlan civil az. És bármelyik ártatlan civilről is bármikor kiderülhet, hogy fegyver van nála. Egy nagyvárost háztömbről háztömbre, utcáról utcára elfoglalni iszonyú erőfeszítést és rettenetes véráldozatot követel, ezt mindenki megtanulta, aki a modern hadviselés történetében ilyen helyzetbe került. Gondoljunk csak a második világháborúban Sztálingrádra vagy akár Berlin ostromára, vagy a későbbi időszakból a vietnami, esetleg a csecsen háborúra. Nem véletlen, hogy a saját katonáik életét közmondásosan nem túl sokra tartó oroszok sem erőltetik ezt Ukrajnában, mióta lepattantak Kijevről, és csak akkor indulnak meg egy-egy város ostromára, ha azt előzőleg már szinte a földig bombázták, mint Mariupolt vagy Bahmutot.

Szóval a városi harcokat senki se szereti, mégis fel kell készülniük rá a hadseregeknek, mert néha nincs más választás, a parancs az parancs. Ezzel a dilemmával szembesült az amerikai tengerészgyalogság is a kilencvenes években, amikor rá kellett döbbenniük, hogy hiába a technikai és taktikai fölény, a kiképzés, a hi-tech felszerelés, van olyan helyzet, amikor pár mezítlábas szomáliai fickó feketepiacról vett, húszéves Kalasnyikovokkal lenyomja az amerikai elit katonákat. Ezt a hadtörténelem úgy ismeri, hogy Gótikus Kígyó hadművelet, a moziba járók meg úgy, hogy Sólyom végveszélyben.

A Pentagon tehát kiadta a parancsot, hogy ez nem mehet így tovább, fejleszteni kell az amerikai tengerészgyalogosok városi hadviselési képességeit. Ebből lett az Operation Urban Warrior nevű program, amiből egy csomó, máig használatos fejlesztés nőtt ki, például a harci és felderítő drónok területén. De ez a program emelte be a Humveek mellé a tengerészgyalogság járműparkjába az orosz maffiózók és NER-lovagok kedvenc terepjáróját, a Mercedes G-osztályt is (nyilván nem a városi bőrüléses verziót, hanem a durván felpimpelt páncélozottat). Egyébként ez nem volt annyira hosszú életű, 2009-től le is cserélték őket M1161 Growlerekre.

 

Chad Codwell tengerészgyalogosa hadnagy a marylandi Baltimore-ból, egy kísérleti városi harci gördeszkával 1999. március 16-án – Fotó: Christopher L. Vallee / Combined Military Service Digital Photographic Files / National Archives of the United States

Ennek a programnak volt egy kevésbé sikeres része a harci gördeszka, illetve a városi hadviselésre specializált gördeszkás tengerészgyalogos egység. Furán hangzik, de ha belegondolunk, az első világháborúban bevett szokás volt a biciklis alakulatok használata a katonaságban, az meg annyira nem is áll távolt ettől.

A gördeszkás egységeket több hadgyakorlaton kipróbálták, általában sima, boltban vett deszkákkal, viszont katonai, megerősített térd- és könyökvédőkkel. A gyors és kiszámíthatatlan mozgás mellett botlódrótos robbanószerkezetek deaktiválására, illetve ellenséges mesterlövészek előcsalogatására tervezték használni őket, ami, lássuk be, elég veszélyesen hangzik, bárhogy is képzeljük el a gyakorlatban. A hadgyakorlatok tanulsága aztán az lett, hogy a gördeszkás tengerészgyalogos iszonyú menőn néz ki, de mégis inkább más irányban kéne keresni a városi hadviselés jövőjének útját.

Ma már csak a Damtoys cég akciófigurái őrzik a harci gördeszka emlékét, amik az 1999-es oaklandi hadgyakorlaton részt vett tengerészgyalogos egységek után mintázott sorozat tagjai. 250-300 euró (mai árfolyamon 90-110 ezer forint) körüli áron lehet elkapni egy-egy példányt online boltokban vagy Ebayen.

(Military.com, MEL Magazine, We are the Mighty)

Forrás: Telex