A népegészségügyi programmal javítana a drámai halálozási adatokon a kormány, azonban szakértőkkel beszélgetve látszik, ennél többre van szükség. Kunetz Zsombor például azt mondja, az egész rendszert át kell alakítani, kezdve a finanszírozással. 

Az egészségügyben az egyik legnagyobb baj a koordináció hiánya – mondta egy egészségügyi szakértő, mikor az Eurostat lesújtó statisztikájáról kérdeztük. Az adatok szerint a 75 évesnél fiatalabbak 41 százaléka hal meg úgy, hogy az orvostudomány és a technika jelenlegi állása alapján megmenthető lenne az élete. Kijött egy KSH-statisztika is, amely szintén lehangoló: a magyarok háromnegyede szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségben hal meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériumát még a korábban megjelent Eurostat-statisztika után kerestük meg, azt firtatva, hogy ezen a számon hogyan akarnak változtatni. Azt írták válaszul a kérdésünkre, hogy a nemzeti népegészségügyi cselekvési program célja lesz az, hogy javítsák a magyarok egészségügyi állapotát és megmentsék a megmenthető életeket. A tárca szerint a magyar lakosság körében gyakori népbetegségek kialakulásában, korai halálozásában az életmód mellett az is jelentős szerepet játszik, hogy sokan nem vagy csak későn veszik igénybe a szűrővizsgálatokat.

Kis csúszásban Kásler

Kásler Miklós miniszter június végén megkapta az országos intézetek vezetőitől a saját területükre vonatkozó cselekvési terveket. Ezekről csak a lényeget nem lehet tudni: mivel a minisztériumban épp összefésülik azokat, sem az Országos Onkológiai Intézet, sem a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója nem árulhatta el, milyen javaslatcsomagot adtak le Káslernek. A Kardiológiai Intézetben azt mondták, felettes szervük, az Állami Egészségügyi Ellátóközpont nem járult hozzá az interjúhoz, mert központilag szeretnék kommunikálni a tervet. Azt nem tudni, mikor, erre a kérdésünkre az ÁEEK egyelőre nem válaszolt.

A miniszter június elején azt ígérte, három héten belül előáll a népegészségügyi programmal, ám ezzel némi csúszásban van. Bár drámaian hangzik az a megállapítás, hogy a 75 évesnél fiatalabb betegek 41 százalékát meg lehetett volna menteni, azért a kép ennél árnyaltabb, nem mindegy ugyanis, hogy az Eurostat milyen módszertannal számolta ki ezt az adatot – mondja a cikkünkben már idézett, névtelenséget kérő szakértő, aki korábban sokat foglalkozott népegészségüggyel, most viszont a betegbiztonság a fő területe. Fontos kérdés például, hogy mely diagnózisokról gondolták, hogy megfelelő ellátással elkerülhető lett volna a halálozás, illetve az sem mindegy, hogy egyes országokban hogyan állapítják meg a halálokot. „Ha egy diabéteszes szívinfarktust kap, akkor mi kerül a statisztikába?” Ha ezen kételyektől eltekintünk, azért jegyezzük meg: Magyarország a 41 százalékkal bőven az uniós átlag felett van, a legjobban álló Franciaországban ugyanazon módszer alapján az jött ki, a betegek 23 százalékát lehetett volna megmenteni.

Értékelhető adatok nélkül nehéz

Az Eurostat a 2015-ös adatokat vizsgálta, az eredmények romlottak a 2014-eshez képest, azonban a szakértő szerint ez még nem jelent semmit: egy erős influenzajárványban sokan meghalhatnak. Az sem egyértelmű, hogy ha egy beteg meghal, akkor biztos-e, hogy az egészségügyi ellátás a felelős, vagy esetleg környezeti vagy genetikai tényezők állnak a háttérben, ahogy nem elhanyagolható az sem, milyen a lakosság szociális helyzete, egészségismerete, amelyek a betegség kialakulásában vezető befolyásoló tényezőként jelennek meg. Egy évtizedekkel korábban készült, de még ma is alapnak számító kutatás szerint az egészségi állapotot 43 százalékban befolyásolja az életmód, 27 százalékban a genetika, 19 százalékban a környezet és 11 százalékban maga az egészségügyi rendszer. A legfontosabb kérdés azonban az, mennyire van kiépítve az egyes betegségekhez kapcsolódó szűrési, gondozási, betegútszervezési hálózat, illetve hogyan biztosítja az egészségügyi rendszer, hogy a betegek ezeket a szükséges időben igénybe tudják venni, az eredményekről és a teendőkről időben visszajelzést kapjanak.

A szakértő is megerősíti, kevesen járnak szűrésekre – hozzá kell tenni, hogy a rendszerszintű vastagbélrákszűrés csak tavaly indult be –, akadály lehet a tudás hiánya, az időpontra behívott betegek várakozási ideje, az érdektelenség, vagy az, hogy utazni kell miatta. „Nem tudjuk, hogyan működik a gondozás, a szűrés, hiszen erre vonatkozóan semmilyen értékelhető adat nincs.”

Egyedül hagyott betegek

A háziorvosoknak rendszeresen mérnie kellene bizonyos paramétereket, hogy kiszúrják a panaszt nem okozó betegségeket, de a törvényi kötelezettség ellenére a szakmai irányelvek hézagosak, ellenőrzés pedig nincs. Azt is tapasztalja forrásunk, hogy sokszor hiányos a háziorvos és szakorvos közti információátadás. „Senki sem fogja a beteg kezét, ha bekerül a rendszerbe, sokszor magának kell időpontot foglalnia, küldik egyik helyről a másikra. Ezzel idő megy el, a beteg kering a rendszerben, senki sem szervezi meg az ellátási sorozatot, és nem követik a beteg sorsát. Nem tisztázott az sem, hogy egy gondozandó betegség esetén a szakorvos vagy háziorvos felülírhatja-e a másik javaslatát” – teszi hozzá. Azt, hogy az ellátók követik-e a létező irányelveket, módszertani leveleket, hogy mit csináljanak a betegekkel, jelenleg senki sem értékeli, nincs visszajelzés, így az ellátók nem tudják megítélni, hogy a saját munkájukon hol kellene javítani – teszi hozzá.

Nem jó senkinek

„Mostanra egy olyan rendszer alakult ki, amelyben mindenki vesztesnek érzi magát” – mondja Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi szakértő, aki szerint egyáltalán nem meglepőek az Eurostat adatai. „Magyarország jelen pillanatban azt a szintet sem éri a daganatos megbetegedések kezelésében, ami 28 évvel ezelőtt jellemezte a fejlett országokat. Ez a mutató végképp tragikus. Ez egy társasjáték, a betegek, a kormányok és az egészségügyi ellátórendszer éppúgy megtették a magukét, hogy a számok ilyenek legyenek.”

Noha a felelősséget nem lehet egyetlen kormány nyakába varrni, Kunetz úgy látja, a háromszor kétharmaddal induló Orbán-kormánynak a korábbiaknál nagyobb lehetősége lett volna bármilyen fejlesztésre, ám ezt szerinte nem tették meg. Pénz van a rendszerben, hiszen stadionépítésre vagy propagandára bőven jut. „A kormány azért nem kezeli prioritásként az egészségügyet, mert a társadalomnak nem elvárása, hogy az legyen.”

Erről kéne konzultálni

A különböző kutatások szerint az emberek nagy része ugyan elégedetlen az egészségügy helyzetével, mégis újra megválasztották azt a pártot, amely nem tett le egészségügyi programot az asztalra – érvel Kunetz, aki azt mondja, utoljára Szócska Miklós állt elő egy szerinte vitatott elképzeléssel. Úgy véli, Kásler népegészségügyi programjánál is átfogóbb tervre lesz szükség, ha érzékelhető változást akarnak elérni.

„Az egész rendszert át kell alakítani, a finanszírozással kezdve. Vitát kell indítani arról, milyen egészségügyi biztosítás alapján szolgáltatunk egészségügyi ellátást. Ha mindenkit érintő, egységes biztosítás alapján, akkor ki kell mondani, hogy egy szintig tudjuk finanszírozni, afölött már nem.” Lehet több biztosítós modell, illetve egy olyan verzió is, mikor az egy állami társadalombiztosításra épül kiegészítő biztosítás. Egy egyszerű példát hozva: combnyaktörés után a beteg az olcsóbb implantátumra jogosult, a drágábbhoz, korszerűbbhöz a kiegészítő biztosításon keresztül juthatna hozzá. „Mindkettővel tud járni, csak az egyik hosszabb élettartamú.” Ha ez megvan, jöhet az ellátórendszer átállítása. A hálapénz polipként tartja fogva a rendszert, amíg azt nem irtják ki a megfelelő fizetésekkel, nem lehet elmozdulni.

Titkon alapjaiban forgatja fel a rendszert a kormány?

Gyors piaci körképe alapján a Portfolio nemrég azt írta, a béren kívüli juttatások átalakítása, ezáltal az egészségbiztosítások előnyének megszüntetése érzékenyen érintheti a magánegészségügyi szolgáltatókat. A lépések alapján többen egyre valószínűbbnek tartják valamilyen újfajta, kiegészítő biztosítás bevezetését a társadalombiztosítás keretein belül. Az elmozdulást Kunetz Zsombor is érzékeli, ám szerinte ez az az ügy, amiről komoly társadalmi vitát kell folytatni, hogyan lehet igazságos a rendszer, mit lehet közös kasszából fizetni, bár attól tart, egy egyszerű huszárvágással eldöntik majd ezt is, aztán lehet alkalmazkodni hozzá. Az biztos nem lesz elég, hogy a kiegészítő biztosítással rendelkezők ugyanazt az ellátást kapják, csak többször néz rájuk a nővér. Bár Nagy Anikó államtitkár örömmel jelentette be, hogy mégsem lesz kancelláriarendszer az egészségügyben, Kunetz szerint szükség volna rá, a betegutak ugyanis kuszák, főleg Budapesten. Ezzel az ellátási utakat is újraoszthatták, megszervezhették volna túl a gazdasági beavatkozásokon.

Forrás: HVG