A népegészségügyi programmal javítana a drámai halálozási adatokon a kormány, azonban szakértőkkel beszélgetve látszik, ennél többre van szükség. Kunetz Zsombor például azt mondja, az egész rendszert át kell alakítani, kezdve a finanszírozással.

Kis csúszásban Kásler
Kásler Miklós miniszter június végén megkapta az országos intézetek vezetőitől a saját területükre vonatkozó cselekvési terveket. Ezekről csak a lényeget nem lehet tudni: mivel a minisztériumban épp összefésülik azokat, sem az Országos Onkológiai Intézet, sem a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója nem árulhatta el, milyen javaslatcsomagot adtak le Káslernek. A Kardiológiai Intézetben azt mondták, felettes szervük, az Állami Egészségügyi Ellátóközpont nem járult hozzá az interjúhoz, mert központilag szeretnék kommunikálni a tervet. Azt nem tudni, mikor, erre a kérdésünkre az ÁEEK egyelőre nem válaszolt.

Értékelhető adatok nélkül nehéz

A szakértő is megerősíti, kevesen járnak szűrésekre – hozzá kell tenni, hogy a rendszerszintű vastagbélrákszűrés csak tavaly indult be –, akadály lehet a tudás hiánya, az időpontra behívott betegek várakozási ideje, az érdektelenség, vagy az, hogy utazni kell miatta. „Nem tudjuk, hogyan működik a gondozás, a szűrés, hiszen erre vonatkozóan semmilyen értékelhető adat nincs.”
Egyedül hagyott betegek
A háziorvosoknak rendszeresen mérnie kellene bizonyos paramétereket, hogy kiszúrják a panaszt nem okozó betegségeket, de a törvényi kötelezettség ellenére a szakmai irányelvek hézagosak, ellenőrzés pedig nincs. Azt is tapasztalja forrásunk, hogy sokszor hiányos a háziorvos és szakorvos közti információátadás. „Senki sem fogja a beteg kezét, ha bekerül a rendszerbe, sokszor magának kell időpontot foglalnia, küldik egyik helyről a másikra. Ezzel idő megy el, a beteg kering a rendszerben, senki sem szervezi meg az ellátási sorozatot, és nem követik a beteg sorsát. Nem tisztázott az sem, hogy egy gondozandó betegség esetén a szakorvos vagy háziorvos felülírhatja-e a másik javaslatát” – teszi hozzá. Azt, hogy az ellátók követik-e a létező irányelveket, módszertani leveleket, hogy mit csináljanak a betegekkel, jelenleg senki sem értékeli, nincs visszajelzés, így az ellátók nem tudják megítélni, hogy a saját munkájukon hol kellene javítani – teszi hozzá.
Nem jó senkinek
„Mostanra egy olyan rendszer alakult ki, amelyben mindenki vesztesnek érzi magát” – mondja Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi szakértő, aki szerint egyáltalán nem meglepőek az Eurostat adatai. „Magyarország jelen pillanatban azt a szintet sem éri a daganatos megbetegedések kezelésében, ami 28 évvel ezelőtt jellemezte a fejlett országokat. Ez a mutató végképp tragikus. Ez egy társasjáték, a betegek, a kormányok és az egészségügyi ellátórendszer éppúgy megtették a magukét, hogy a számok ilyenek legyenek.”
Noha a felelősséget nem lehet egyetlen kormány nyakába varrni, Kunetz úgy látja, a háromszor kétharmaddal induló Orbán-kormánynak a korábbiaknál nagyobb lehetősége lett volna bármilyen fejlesztésre, ám ezt szerinte nem tették meg. Pénz van a rendszerben, hiszen stadionépítésre vagy propagandára bőven jut. „A kormány azért nem kezeli prioritásként az egészségügyet, mert a társadalomnak nem elvárása, hogy az legyen.”
Erről kéne konzultálni
A különböző kutatások szerint az emberek nagy része ugyan elégedetlen az egészségügy helyzetével, mégis újra megválasztották azt a pártot, amely nem tett le egészségügyi programot az asztalra – érvel Kunetz, aki azt mondja, utoljára Szócska Miklós állt elő egy szerinte vitatott elképzeléssel. Úgy véli, Kásler népegészségügyi programjánál is átfogóbb tervre lesz szükség, ha érzékelhető változást akarnak elérni.
„Az egész rendszert át kell alakítani, a finanszírozással kezdve. Vitát kell indítani arról, milyen egészségügyi biztosítás alapján szolgáltatunk egészségügyi ellátást. Ha mindenkit érintő, egységes biztosítás alapján, akkor ki kell mondani, hogy egy szintig tudjuk finanszírozni, afölött már nem.” Lehet több biztosítós modell, illetve egy olyan verzió is, mikor az egy állami társadalombiztosításra épül kiegészítő biztosítás. Egy egyszerű példát hozva: combnyaktörés után a beteg az olcsóbb implantátumra jogosult, a drágábbhoz, korszerűbbhöz a kiegészítő biztosításon keresztül juthatna hozzá. „Mindkettővel tud járni, csak az egyik hosszabb élettartamú.” Ha ez megvan, jöhet az ellátórendszer átállítása. A hálapénz polipként tartja fogva a rendszert, amíg azt nem irtják ki a megfelelő fizetésekkel, nem lehet elmozdulni.
Titkon alapjaiban forgatja fel a rendszert a kormány?

Forrás: HVG