vasárnap, november 18, 2018
728x90 EU Imagery

Mindig nehéz volt Magyarországon középen állni, most ismét a „vagy velünk, vagy ellenünk” gondolkodás érvényesül, ami inkább a Rákosi-időkre volt jellemző - mondta a HVG-nek adott portréinterjúban Nick Thorpe, a BBC Budapesten élő tudósítója.

„Első otthonom otthagyja Európát, a második pedig eltávolodik az európai értékektől” – mondta Nick Thorpe, a BBC Angliában született, 32 éve Budapesten élő, 58 éves közép-európai tudósítója.

Bár már tizenéves kora óta gondolkozott azon, hogy újságíró legyen, az után döntött végleg a tudósítóság mellett, hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov jutott hatalomra a Szovjetunióban. „Petrozavodszkban voltam, amikor Gorbacsovot megválasztották pártfőtitkárnak, egy helyi orosz ekkor azt mondta, minden meg fog változni” – magyarázta Thorpe, aki azért még pár hónapig egy görögországi fügefarmon dolgozott, hogy aztán 1986 februárjában megérkezzen Magyarországra. 

Az Anglia mellett Szenegálban is tanult leendő tudósító fél évig akart maradni, ebből három évtized lett: itt érte a szerelem, s a frigyből öt fiú született. „A legidősebb Samu, ő azt szokta mondani, hogy ötven százalékban angol, száz százalékban magyar. Viszont sohasem volt túl jó matekból.” Ő most a Csendes-óceánon kel át vitorlással, de a többiek sem élnek átlagos életet: második fia Costa Ricában ácsol hajókat, a harmadik Oxfordban tanul törökül, a negyedik dzsesszgitározik, a legkisebb pedig már most könyveket ír. Felesége fest, s emellett légzésterapeutaként dolgozik.

Azt vallja, az újságíró dolga az éppen aktuális kormányzatot bírálni. Ebből lett is gondja: a létező szocializmus idején többször haza akarták küldeni, manapság pedig a Fidesz-kormányzat vádolja azzal, hogy bele akar avatkozni Magyarország belügyeibe. Most a Magyarországon átkelt menekültekkel foglalkozó legújabb könyvével vált „közellenséggé”. Rengeteget dolgozik, írt már könyvet a rendszerváltás időszakáról és a Dunáról is. Imádott biciklizni, ám Csepelen elcsapták, s eltört a csigolyája. Azóta inkább fut.

HVG: Miért épp Magyarországra jött 1986-ban?

Nick Thorpe © Végh László

Nick Thorpe: Ismertem Erdély Miklós avantgárd művészt, az ő családja fogadott be, a konyhában laktam egy ideig. Nem akartam használni a telefonjukat, nehogy bajba sodorjam őket, ezért a ház előtti fülkéből telefonálgattam. Változatos korszak volt: akkor tartották meg a március 15-ei, betiltott tüntetést, s változások kezdődtek a KISZ-ben is. Minden cikkem exkluzív volt, hiszen én voltam az egyetlen itt tartózkodó nyugati tudósító. Első forrásaim olyan újságírók voltak, akik sok mindent tudtak, de persze mindent nem írhattak le. Sok mindent megosztottak velem, hogy ezek az információk valahogy napvilágot láthassanak.

Igaz, hogy az MSZMP-nek köszönhette a karrierjét?

Egy hónapos vízumokkal éltem itt, miközben külsőztem a BBC-nek. Ezt hamar megunták a hatóságok, és 24 órás ultimátumot kaptam: vagy mutassam meg a kinevezési papírt, vagy tűnjek el az országból. Küldtem egy telexet a BBC-nek, és 18 órával később megkaptam a kinevezésről szóló választ. Az MSZMP KB így komoly lökést adott a pályámhoz, a BBC magától ugyanis valószínűleg csak sokkal később nevezett volna ki.

Nem igazán hálálta meg, még a nagy hatalmú Berecz Jánost is felidegesítette.

„Elvtársak, óvatosnak kell lennünk, úgy tűnik, a BBC is a teremben van” – mondta az Írószövetség zárt tanácskozásán az agitprop főnök. Bár nem voltam ott, az idén februárban meghalt Bojtár Endre barátom beszámolt nekem a történtekről. A párt hozzá hű írószövetséget akart létrehozni, hogy marginalizálja az eredetit, az írók viszont lojálisak maradtak. A tudósításaim miatt megtámadtak a Népszabadságban, majd behívtak a külügybe is.

Hogyan sikerült megúsznia a kiutasítást?

Érdekes beszélgetés volt. Közölték, bajuk van a munkámmal, de elismerték, hogy pontosan írtam le az eseményeket, viszont hozzátették: szerintük a külföldi tudósítók feladata, hogy a nemzetközi közvéleményt tájékoztassák, a BBC magyar nyelvű szolgálata viszont beleavatkozott a magyar belügyekbe, mert a beszámolóim hatással vannak az írókra. Erre közöltem, ha a beszámolók következményeivel van bajuk, az már nem az én felelősségem, s folytatni fogom a munkámat.

Elfogadták a magyarázatot?

A beszélgetésről beszámoltam a brit nagykövetnek is, aki fél óra múlva nagyon látványos helyre, a Gerbeaud-ba hívott kávézni. És nagyon hangosan közölte is velem: ha kiutasítják magát, akkor nekünk is ezt kell majd tennünk a Népszabadság londoni tudósítójával. Amikor Geoffrey Howe brit külügyminiszter – persze más okból – egy héttel később Budapesten járt, és felvetette a „Thorpe-ügyet”, biztosították, hogy senki nem akar kiutasítani.

Nem érzi úgy, hogy visszatértek a „régi szép idők”?

Sajnos igen, úgy tűnik, mintha a politikai elit újra úgy vélné, az újságíró feladata a hatalom kiszolgálása. Mindig nehéz volt Magyarországon középen állni, most ismét a „vagy velünk, vagy ellenünk” gondolkodás érvényesül, ami inkább a Rákosi-időkre volt jellemző. Paranoia uralkodik, úgy érzem, amikor a Fidesz van hatalmon, egy pillanatra sem áll meg, hogy élvezze, amit elért: folyamatosan úgy viselkedik, mintha ellenzékben lenne, még több hatalmat és befolyást akar.

Akkor jönnek elő a régi reflexek és akár újabb kiutasítási cirkusz is várható?

Magyarország továbbra is nagyszerű ország, szeretem a magyarokat, és mindig itthon éreztem magam. Inkább a magyar kollégák iránt aggódom, akik folytatják az oknyomozást. Aggasztó, hogy olyan országban élek, ahol úgy lehetett megnyerni a választást a menekültellenességgel, hogy közben senki sem akar ide jönni: a migránsok nem állnak sorba a kapuknál. Itt nem bevándorlásról, hanem átvándorlásról van szó, s ez nagyon fontos különbség.

Kétségtelen, hogy a menekültekről szóló könyvével valóban nem kíméli az Orbán-kormány politikáját.

BBC-tudósítóként nem lehet személyes véleményem, de íróként nagyobb szabadságom van, és bízom abban, hogy aki elolvassa a könyv mind a 374 oldalát, tudni fogja, mi a véleményem. A Fidesz kinyitotta Pandora szelencéjét, nem tudom, mi lesz a vége. Aggódom a magyarországi belső békéért, hiszen végül is mindannyian valamennyire idegenek vagyunk a többiek számára. Ha pedig azt sugallják, hogy fenyegetésként gondolj a másik emberre, nem hiszem, hogy ettől tartósan boldogabbak lehetnek az emberek. És nem fog erősödni a magyarok közötti bizalom sem. Nagyon cinikus politikai játék zajlik Magyarországon, aminek az egyetlen célja a választások megnyerése.

Gondolt már arra, hogy elköltözzön innen?

Szeretnék maradni, ez az ország az otthonom, megtanultam magyarul, a család teljesen kétnyelvű. És abban is bízom, ha kritikusan számolok be az éppen hatalmon lévő kormány tevékenységéről, akkor azzal valami hasznosat tehetek. Sokáig nagyon boldog voltam itt mint újságíró. De nagyon nehéz olyan országban élni, ahol növekvőben van az idegengyűlölet. Az emberek hagyományosan menekülnek a háborús zónákból. Gondolkodom a távozásról, de valószínűleg nem fogok erre kényszerülni.

NÉMETH ANDRÁS

Forrás: HVG

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all