Sok munkavállaló már eddig is napi tíz-tizenkét órát dolgozott.

Az új szabályok most ezt az állapotot legalizálhatják, pedig inkább a trükközésnek kellene véget vetni. Reggel hattól este hatig dolgoztunk, nincs ebédidő, nincs szabadság, nincs Erzsébet-utalvány – összegzi tömören egy Bács-Kiskun megyei férfi egy átlagos munkanapját. Még a rendszerváltás után alakítottak a családtagokkal egy fémszerkezet-szerelő csapatot, és szegődtek el építkezésekhez.

„Melóztunk a tűző napon, meg a hidegben is, ha közeledett a beruházás átadásának időpontja, akkor még jobban bele kellett húzni. Ezért cserébe gyakran, vagy egyáltalán nem jelentettek be minket. Ha mégis, akkor csupán négy-hat órában. Akik kitalálták ezt a négyszáz órás túlmunkát, még soha nem végeztek fizikai munkát” – állapítja meg a hatvannégy éves férfi, aki idén nyáron ment nyugdíjba.

A járandósága alacsony, mert kiderült, hogy korábbi munkaadói több esetben nem jelentették be hivatalosan. Kellett a pénz, ezért így is vállalta a munkát. A vasas szakember azt elismeri, hogy ma már magasabb órabért fizetnek a fizikai dolgozóknak, egy munkavezető például ki tud préselni kétezer forintos óradíjat. Az igazán jó pénzek azonban az alvállalkozóknál csapódnak le, aki szétosztják a munkát. A nyugdíjas férfi családtagjai még dolgoznak, saját tapasztalataik alapján azt mesélik: az a szokás nem változott, hogy egy építkezésen szerződik a kivitelezővel az alvállalkozó, majd felvesz munkásokat, akik a szerződött pénz töredékét kapják csak meg, miközben napi 10-12 órát is dolgoznak. Hát most majd dolgozhat jó sokat az is, aki olyan cégnél van állásban, amely szem előtt van – teszi hozzá egyikük.

A túlóratörvény, amelyet csütörtökön írt alá Áder János, három évre feszítené ki a munkaidőkeretet, és a túlmunkát négyszáz órában maximálná. Ez azt jelenti, hogy januártól ott, ahol nincs kollektív szerződés 250 túlóra felett, a kollektív szerződéssel rendelkező munkahelyeken pedig 300 túlóra felett lehet 400 óráig terjedően pluszmunkát előírni, ha írásban beleegyezik a munkavállaló. Egy munkajogász szerint viszont a közös megállapodás miatt ez már nem számít rendkívüli munkaidőnek, így a rendkívüli pótlék sem jár utána. Főként az állami és a nagyobb vállalatok lehetnek a nyertesek, a dolgozók nem fognak jól járni.

 Időközben Körösladányban már elő is került az egyik első, már aláírt, kihirdetett kollektív szerződés a jövő év első negyedévére vonatkozóan, itt akár 68 órát is dolgozhatnak majd egy héten. A kisvárosi cégnél közel nyolcszáz embert foglalkoztatnak, a munkavállalók egy részét egy munkaerő-közvetítő cégen keresztül dolgoztatják. Megkerestük az üzemben működő szakszervezet vezetőjét, aki elmondta: az idei évre már bezárt a gyár. Arra kért, hogy írásban küldjük el a kérdéseinket, majd januárban válaszol azokra. Azonban sokan úgy látják, törvény helyett inkább rendet kellene tenni a hazai munkaerőpiacon, mert igen nagy a kupleráj, miközben ellenőrzés alig van.  Hozzák az ukrán munkásokat tolmáccsal, ahelyett, hogy emelnék a béreket. Ezt egy vidéki kisvállalat szakszervezeti vezetője mondta, aki egyszerre érdekvédő és dolgozó is, ami szerinte eleve nonszensz. „Engem is bármikor kirúghatnak, már volt is egy beszélgetés a vezetőnkkel, aki ha nem is mondta ki, hogy elbocsátana, de arról biztosított, hogy támogatja, ha el akarok menni” – mesélte.

Legalizálhatják az eddigi jogsértések egy részét

Egy vidéki tömegközlekedési vállalat dolgozói pedig speciális munkarendben dolgoznak, tíz és fél, valamint hatórás műszakokban váltakozva, 6+1, illetve 5+2 napot dolgoznak, de hétvégére csak egyszer esik a szabadnapjuk. Szabó István, a Belföldi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a dolgozók már így is a teherbírásuk határán állnak.

Az a villamosvezető, aki nem engedett fel egy babakocsit, és emiatt elbocsátották, az elment a Dél-alföldi Közlekedési Központhoz, de közben beugrik villamost vezetni ott, ahonnan kirúgták. A szakszervezeti elnök szerint a fiatalok könnyedén továbbállnak, maradnak az idősebbek, akik kevésbé terhelhetők. Ráadásul sokan a munkaidő után pluszmunkát vállalnak a nagy cégekkel a járatokra szerződést kötő vállalkozásoknál, amelyek lényegében a nagyvállalat feladatait végzik.

A munkavállalók szinte derülnek a munkaügyi ellenőrzések emlegetése hallatán, ismernek minden trükköt, amelyek nyomait könnyű eltüntetni az ellenőrök szeme elől. A hivatalos kép ennek ellenére is lehangoló, az ellenőrzött foglalkoztatók 66 százalékánál találtak jogsértéseket. (Az év első felében összesen 9703 munkáltatót ellenőriztek. A vizsgálat 40 900 személyre terjedt ki. A munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések 10 379 főt érintettek.)

A leggyakoribb hiányosság a munkaidő-beosztással volt kapcsolatban. A legrosszabb a helyzet az építőiparban, a vendéglátásban és a vagyonőröknél, ezekben az ágazatokban a feketefoglalkoztatás jelenti a legnagyobb problémát. A gépiparban, kereskedelemben, feldolgozóiparban pedig a munkaidő-nyilvántartásokban hemzsegnek a jogsértések.

„Rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos szabálytalanság miatt ritkábban intézkedtek a hatóság munkatársai. Ennek részben az az oka, hogy a jogsértést hamis munkaidő-nyilvántartás vezetésével leplezik a munkáltatók, így a rendkívüli munkavégzés mértéke nem megállapítható. Amennyiben egy-egy esetben fény derül erre a szabálytalanságra, az rendszerint nagyobb munkavállalói létszámot érint és a rendkívüli munkavégzés éves felső mértékének túllépésével valósul meg. 2018. I. félévben 1588 munkavállaló vonatkozásában valósult meg ez a szabálytalanság a gépiparban, de a feldolgozóiparban is 580 munkavállaló volt érintett, ez az ágazatok sajátosságából, vagyis a magas foglalkoztatotti létszámból is következik” – szerepel a jelentésben.

„Korszerűsíteni kell, nem a dolgozókat terhelni” Idióta helyzet ez: örülhetnék, de mégsem vagyok boldog – mondja Batka Zoltán, a külföldi tulajdonú, de már évtizedek óta Csongrádon működő bútorgyár vezetője, aki mindkét oldalon állt már, hiszen évtizedekkel ezelőtt ő volt a gyár üzemi tanácsának az elnöke. A dél-alföldi városban is évek óta küzdenek a munkaerőhiánnyal, már a termelést is vissza kellett fogni.

Ennek ellenére azt gondolja az igazgató, hogy lehetetlen tovább terhelni a dolgozókat. „A jelenlegi szabályozás szerinti maximumokat mi is kihasználjuk, de a túlórák további szaporítása már csak a selejtek számának növekedését hozná” – mondja Batka, aki szintén azzal szembesül, hogy a fiatalabbak könnyen továbbállnak, a középkorúak nem szívesen mennek el dolgozni a lakóhelyüktől távol, tehát megbízhatóbbak, de a teljesítésük határát már nem érdemes tovább feszíteni.

Forrás: HVG