Egyes régiókban teljesen kilátástalan az élet. Többéves javulás után megint romlani kezdett a legszegényebb családok és azokban élő gyerekek helyzete – derül ki a Gyerekesély Közhasznú Egyesület (GYERE) ma megjelenő tanulmánykötetéből. A felméréskészítői a 2014-2017 közötti években vizsgálták a gyerekek körülményeit, otthoni és intézményi ellátásuk minőségét,valamint esélyeiket. A most nyilvánosságra kerülő könyv ötödik a sorban azóta, hogy a parlament 2007 májusában elfogadta a 2007-2032 közötti időszakra érvényes „Legyen jobb a gyermekeknek” elnevezésű hosszútávú stratégiát. Az akkori akadémiai munkacsoportot és programirodát a 2010-es kormányváltás után felszámolták, ám a munkában résztvevő szociológusok létrehozták a civil szervezetet, hogy ha szűkebb lehetőségek között is, de folytathassák a megkezdett programot.

A gyerekek helyzetére vonatkozó központi felmérések megszűntek, s a meglévő adatokhoz is egyre nehezebb hozzáférni – mutat rá az előszóban a Bass László- Darvas Ágnes szerkesztőpáros a tanulmánykötet összeállításának nehézségeire. A kötet megállapításai szerint a társadalom alsó szeletében nem hozott változást az életkörülményekben a közfoglalkoztatási bér vagy a rendszeresen kapott segély minimális emelése, hisz közben a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, a családi pótlék és a gyes összege nem változott, az adómentes jövedelmi sáv megszüntetése pedig még rontott is a helyzetükön.

Mindezzel együtt is 2007 után 2017-ig csökkent a mediánjövedelem 60 százalékánál kisebb összegből élő családok száma. (A mediánjövedelem 2019-ben bruttó 229 ezer forint.) 2017-ben 230 ezer gyerek élt ezekben a háztartásokban. Amikor azonban csak a medián jövedelem 40 százalékával számoltak, tehát a mélyszegénységben élők helyzetét vizsgálták, kiderült, hogy ebben a körben nem csökkent, hanem 3 százalékkal még nőtt is az érintett családok és a bennük nevelkedő gyerekek száma. A nagy nehézségek árán megélni képes gyerekes háztartások aránya két évvel ezelőtt 18,5 százalék volt, ami az uniós átlag duplája – olvasható a kötetben.

A társadalom legrosszabb jövedelemmel rendelkező 10 százaléka a bevételei több mint felét állami juttatásokból, segélyszerű ellátásokból kapja és 2017-ben az egy főre jutó nettó jövedelem náluk nem érte el a 32 ezer forintot sem. Jelenleg legalább 125 ezer gyerekkel lehet számolni a tanulmány szerint, aki olyan háztartásban él, ahol senki nem foglalkoztatott és esélye sem agyon van a munkavállalásra. Az utánunk következő generációk keserves élet elé néznek: bármilyen rémisztően hangzik, a társadalom legszegényebb 30 százaléka neveli a magyar gyerekek több mint felét. A nagyon rossz lakáskörülmények között élő gyerekek aránya is kifejezetten drasztikusan nőtt: 19,7 százalékról 27,3 százalékra emelkedett, míg az uniós átlag 2017-ben csak 6 százalék volt.

A GYERE ma megjelenő jelentése mindenben igazolja a csoport tiszteletbeli elnöke, Ferge Zsuzsa 2016-ban megfogalmazott szavait: „Lent a szegények, mélyszegények, prekáriusok, munkanélküliek, hajléktalanná válók, romák milliós tömege nemcsak távolodik, hanem egyre inkább kiszakad a társadalomból, szorul be szegregátumokba, leszakadó falvakba, kistérségekbe, a reménytelen sorsvesztésbe”. Az ország 174 járásából 36 tartozik a minden tekintetben fejlesztésre szoruló, leszakadt kategóriába, de ezekben a térségekben él az ország lakosságának 10 százaléka. Közülük korábban több helyen, 2017-ben azonban már csak a gönci és a szécsényi járásban készíthettek adatfelvételeket az egyesület munkatársai. Az látható, hogy aki teheti, menekül erről a vidékről, 2013-2017 között 10 százalékkal csökkent a gyerekek száma annak ellenére, hogy a maradók több csecsemőt vállaltak.

Megdőlni látszik azonban az a korábbi állítás, hogy a roma családokban születik több gyerek, az utóbbi 5 évben ebben a körben csökkent az újszülöttek száma. Az is megmutatkozott, hogy míg országos szinten nőtt a munkalehetőségek száma, a hátrányos térségekben nem javult a helyzet, a közmunkát pedig sem a benne dolgozók, sem a foglalkoztatók nem becsülik. A lakások állapota romlik, sok helyen megszűnt a vezetékes víz elérése, mert a szolgáltatók az elmaradt befizetések miatt lezárták a rendszert. Ha a szülők más szolgáltatásokat sem tudnak megfizetni, a gyerekeket kiemelik a családból – mutatják a tapasztalatok, mert 2015 márciusától megszűnt az adósságrendezésre szolgáló segélyezés, az önkormányzatok pedig nem tudnak mindenkit támogatni.

Még a hurkában is csak krumpli van

A falfreskóiról híressé vált, északi határszélen lévő Bódvalenkén olyan mély a szegénység, hogy azt már mérni sem lehet. Öt éve, 2014-ben egymás után meghalt itt négy csecsemő: heten születtek az előző télen, s közülük csak hárman érték meg a tavaszt. Azon a télen hónapokig nem volt közmunka a faluban, az emberek szó szoros értelemben éheztek. Hogy az észak-borsodi vagy észak-nógrádi falvakban milyen nagy a nyomor, csak az tudja, aki nemcsak kultúrházat vagy ötven méter hosszú járdát avatni jár ide. Az abaúji kistérségben lévő falvakban – ahonnét korábban téeszekbe vagy kohászati üzemekbe jártak el dolgozni az emberek – mára nincs semmilyen értelmes munkalehetőség, a különféle, rendszerint két-három éves időtartamú „szociális projektek” és civil szervezetek adományai tartják egyfajta lélegeztetőgépen az embereket. Itt a kisgyerekek nem Barbie-babról, hanem egy jó nagy adag, olajban sült krumpliról álmodoznak, s merészebb pillanataikban talán még hozzágondolnak egy kisebb szelet rántott húst meg két kanálnyi paradicsomszószt az olcsóbb fajtából. Beszédes, hogy egy bodrogközi iskolában a legjobban tanuló diák nem könyvet, vagy épp legót kapott, amikor megnyerte az iskola tanulmányi versenyt, hanem egy fenyőfát. A fiú pedig örült ennek, mert legalább karácsonykor volt saját fájuk, amit papírdíszekkel teleaggathattak.

Védőnők mesélték, hogy ezekben a peremfalvakban hiába regisztrálják egy kisgyerekről, hogy liszt-, vagy tejérzékeny, az anyák nem jutnak hozzá az ilyenkor tanácsolt élelmiszerekhez. A falusi boltban csak csoki van, liszt, tej és baromfipárizsi, a városba bejutni pedig nem tudnak, mert nincs pénzük jegyre. De ha bejutnának, a drága glutén- vagy laktózmenetes termékekre akkor se lenne pénzük. Így aztán az ilyen gyerekek többsége itt úgy nő fel, hogy állandóan püffedt, vagy megy a hasa, súlya alig gyarapodik, folyton beteg. Sok az alultáplált gyerek, aki sajtot, húst, joghurtot, zöldséget és gyümölcsöt alig eszik, hisz otthon jellemzően valamilyen laktató tészta vagy krumpli kerül az asztalra. Itt még a hurkában sincs hús, kockára vágott krumplit kevernek össze liszttel, hagymával, fokhagymával, paprikával, petrezselyemmel, és azt töltik bele disznóbélbe, majd vízben kifőzik és zsíron átpirítják. A gyerekek szeretik, cigány-hurkának hívják, de már a nem roma szegény családok is boldogan megeszik.

Az északi falvakban egyre több helyen megjelent már az ingyenkonyha, s noha csak 18 éves kortól vehetnék igénybe az emberek, azt senki sem tiltja meg, hogy a fémkondérból kimert egytálételt hazavigyék és megosszák a gyerekekkel. Van olyan település, nem is kevés, ahol a Vöröskereszt rendszeresen, hetente kétszer tejet és kenyeret oszt – ez segít a családoknak, hogy túléljék a hétvégét, amikor nincs ingyenmenza a gyerekeknek. 

Forrás: Népszava, Doros Judit