A kilakoltatások felfüggesztése önmagában nem csodaszer

Sorra jelentik be a fővárosi ellenzéki polgármesterek, hogy felfüggesztik a kilakoltatásokat, amivel időt nyernek a szegényeket büntető rendszerek leváltására. De ezek csak az első lépések, hiszen az eddig is ellenzék vezette városok sem képesek az állam szerepvállalása nélkül felszámolni a lakhatási válságot. Józsefváros, Újbuda után Erzsébetváros és Zugló is bejelentette, hogy nem lakoltatnak ki senkit az önkormányzati lakásokból a november közepén kezdődő kilakoltatási moratórium előtt. Pikó András, józsefvárosi polgármester volt az első a sorban.

„Ahol gyerekek vannak, ott az utolsó pillanatig próbáljuk a szülőket rábírni az együttműködésre, ha ez utóbbival gondok lennének” – mondta a hvg.hu kérdésére Pikó, aki hozzátette, már szakértői csoportok dolgoznak azon, hogy a szegényeket büntető hátralékkezelési rendszert felváltsák egy új, humánusabb rendszerre, amelyben a bérlők egy új struktúrában kaphatnak lakhatási támogatást, és a tartozások kezelésére is más programot dolgoznak ki.

kilak1

© Fazekas István

Pikó azon lesz, hogy ezek rövidesen a testület elé kerülhessenek. A józsefvárosi polgármester mégsem tartja kizártnak, hogy mindezek ellenére is lesznek olyanok, akinek ki kell költöznie az önkormányzati lakásból. „Aki lakásban lakik, és együttműködik, annak minden segítséget meg fogunk adni” – mondja Pikó, de azt elismerte, hogy adósságot nem fognak elengedni.

A Habitat for Humanity évről évre készít elemzéseket a magyarországi lakáshelyzetről, és rendre az derül ki, hogy katasztrofális állapotban van az állomány. Az önkormányzatok kezéből pedig már több évtizede kicsúszott a helyi bérlakások kezelése, a rendszerváltás után ugyanis jó ötletnek látszott megszabadulni azoktól, így azok száma mostanra kilencszer kevesebb, mint a kilencvenes évek közepén, 18,7 százalékról 2,4 százalékra csökkent. Ezt csak tetézi, hogy a fővárosban minden nyolcadik bérlakás üres.

kilak2

© Túry Gergely

Most a fővárosi kerületek, ahol a kilakoltatásokat felfüggesztették, nyilván csak a saját bérleményeikben tudnak segítséget nyújtani a rászoruló bentlakóknak, ez nagyjából a negyede a végrehajtásoknak. Józsefvárosban terveznek lépéseket tenni a lakhatási gondok enyhítésére, ami túlmutat a kilakoltatások megakadályozásán.

Szegeden és Hódmezővásárhelyen az elmúlt években kifejezetten hangsúlyozták az ellenzéki polgármesterek, hogy a bérlakások számának növelésére törekszenek: Botka László bérlakásprogramot indított 2016-ban, már több száz lakásba be is költöztek a pályázók. Igaz, a lakhatási ügyekkel foglalkozó civilek nem egyszer kifogásolták, hogy a beköltözéshez szükséges jövedelmi küszöböt az önkormányzat megemelte. De így is nagyon sok a jelentkező, a legtöbb esetben ötször-hétszer többen nyújtják be a pályázataikat, mint amennyi lakás van. Márki-Zay Péter pedig próbálja fékezni azt a bérlakáseladási programot, amelyet még elődei hirdettek meg. Mindkét városban vannak kilakoltatások.

Nincs kiút az adósságcsapdából

Három évvel ezelőtt a szegedi panelház tizedik emeleti bérlakásában élő Király családról írt a delmagyar.hu, már ekkor is a kilakoltatás fenyegette őket. A családnak ekkor hárommillió forint tartozása volt, most, hogy már kétmilliót törlesztettek, még mindig hárommillió az adósságuk. Az értesítés a lakás kiürítésének november hatodikai végrehajtásáról már a kezükben van.

Királyék nyolc gyermeket neveltek fel, a delmagyar.hu cikkének megjelenése idején még három kiskorú gyermek élt velük, ma már csak a legkisebb 11 éves kislány lakik otthon. Imre, a családfő valamikor boncmesterként dolgozott, majd másfél évtizede súlyos műtéteken esett át, rokkantnyugdíjas lett, ma már öregségi nyugdíj ellátást kap, a felesége siketnéma. A távfűtést már rég kikapcsolták, a hétezer forintos alapdíjat persze fizetniük kell, de nyolcvanezer forintjuk a visszakötésre nincs. Tavaly kaptak még egy utolsó esélyt az önkormányzattól, hogy kemény törlesztési feltételek mellett maradhatnak. Imre nyugdíjából letiltották annak a háromnegyedét, inkasszó van a számlájukon. A nagyjából 130 ezer forintos jövedelmük nagy része a törlesztésre ment. Most ügyükkel kapcsolatban a hvg.hu megkeresésére azt írta a bérlakásokat kezelő Ingatlangazdálkodó és Vagyonkezelő Zrt., hogy a fizetési kötelezettségüknek évek óta nem tesznek eleget:

kilak3

© Reviczky Zsolt

„A hátralék rendezése érdekében Király Imrének több alkalommal fizetési kedvezményt nyújtott a szegedi bérlakásokat kezelő IKV Zrt., egy korábbi nagyobb összeg befizetése után részletfizetésre is kapott lehetőséget. Ez utóbbi miatt már kétszer elhalasztották a kilakoltatásukat, legutóbb tavaly júliusban. Ekkor egyértelmű feltételként szabta az önkormányzati cég a részletek pontos és haladéktalan megfizetését, amit a bérlő nem tartott be, így szükségessé vált a kiürítés iránti végrehajtási eljárás folytatása” – írta az IKV Zrt, és azt is hozzátették, hogy a család az együttélés szabályait megszegte, így a családnak részére lakhatásának megoldása kapcsán más alternatíva nem került felajánlásra.”

A Város Mindenkié szervezet, amely pont Józsefvárosban sokat dolgozik a lakhatási problémák enyhítésén, a szegedi esethez fűzve még a Gyermekvédelmi törvényt és az ombudsman állásfoglalását is megemlíti. Paragrafus van bőven, amit be kellene tartaniuk az önkormányzatoknak, ami úgy tűnik, hogy még baloldali vezetésű városokban sem megy.

Gumicsont szabály

Az önkormányzati törvény szerint az önkormányzatnak biztosítania kell a hajléktalanság megelőzését, de az már nem világos, hogy ebbe mi fér bele. Pedig ugyanezt egy másik jogszabállyal is igyekeznek biztosítani: a végrehajtási törvénybe is bekerült még 2015-ben, hogy a kilakoltatásokról értesíteni kell a települési jegyzőket, akiknek meg kell vizsgálni, hogy milyen elhelyezési lehetőséget tudnak felkínálni a hajléktalanná válók számára.

A gondoskodásra kötelező jogszabályokból azonban mindenki annyit tart be, amennyit akar, és ez alól a 17 éve baloldali vezetésű, nemrég egy bérlakás-mintaprogramot hirdető Szeged sem kivétel. A lakásgazdálkodáshoz ugyanis pénz kell.

Hódmezővásárhelyen is egy nyolcgyermekes családot lakoltattak ki tavasszal önkormányzati lakásból. (Paradox módon éppen a helyi Fidesz rontott emiatt neki a polgármesternek, pedig a Fidesz vezetésű önkormányzat lakottan is piacra dobta volna a bérlakások kétharmadát, hatszázból négyszázat írtak ki értékesítésre még 2016-ban.) A Márki-Zay Péter vezette város a kilakoltatást azzal indokolta, hogy a család súlyosan megszegte a közösségi együttélés szabályait is, de ők legalább a tíz kilométerre levő Földeákon biztosítottak lakhatást a családnak.

Az állam nélkül nem megy

Még a fideszes városvezetőknek is hiányzik egy bérlakásprogram, csak nem beszélnek nyíltan róla. Azt a munkásszálló átadásakor jegyezte meg Mórahalmon a polgármester, hogy ők eredetileg bérlakásprogramra pályáztak volna, ha akkor lett volna ilyen lehetőség. Kisteleken pedig májusban nyert uniós pénzből alakítottak át úgy egy kollégiumi épületet, hogy oda 21 fiatal pár költözhessen be, akik a településen dolgoznak, őket csak a rezsifizetés terheli.

A szegedi bérlakásokat kezelő cég sem kegyetlenségből próbál a pénzéhez jutni, hanem mert óriási a kintlevősége. 2016-ban a delmagyar.hu próbált dűlőre jutni a cégvezetővel egy meglepő adat láttán, hogy a közel négy és fél ezer lakás mindegyikét adósság terheli. Majd kiderült, hogy azok tartozásait is jegyzi a vállalat, akikkel már szerződést bontottak. Mindeközben az IKV Zrt. feladata az állomány állagának a karbantartása, gázvezetékek, fűtésrendszerek, tetőszerkezetek felújítása is.

Az állam azonban már évtizedekkel ezelőtt kivonult az önkormányzatok nyakába szakadt bérlakáspiacról. Így nem lesz könnyű olyan programokat összehozni a most a kilakoltatásokat felfüggesztő fővárosi önkormányzatoknál sem, amelyek teljesen orvosolnák az évtizedek alatt kialakult katasztrofális helyzetet, legfeljebb azokat a szegényeket kifejezetten sújtó mechanizmusokat tudják kiiktatni, amelyeket az előző polgármesterek szemrebbenés nélkül eltűrtek.

kilak4

© Reviczky Zsolt

A józsefvárosi kilakoltatások ügyével kapcsolatban a most megválasztott polgármester is megjegyezte: a méltatlan eseteket akarják felszámolni. Például egy házaspár egyik tagja meghal, így a házastárs jogcím nélküli bérlővé válik, vagy mint egy másik, a szegedihez hasonló esetben a bérlő törleszt ugyan, de a hátralékot tolja maga előtt, ami egy idő után olyan hatalmasra duzzad, ami a kilakoltatást vonja maga után. Pikó András az ATV-nek nyilatkozta, hogy a programok nem fogják terhelni az önkormányzati kasszát, azt pedig a hvg.hu-nak mondta, hogy adósságot nem fognak elengedni.

Forrás: HVG