csütörtök, július 16, 2020
728x90 EU Imagery

Továbbra is teljhatalom és a sajtószabadság lereszelése a téma a nemzetközi sajtóban. Magyarország két hellyel visszaesett a múlt évhez képest a Riporterek Határok Nélkül legfrissebb jelentésében, amely a sajtószabadság helyzetét méri fel a világban. Így jelenleg a 89. helyet foglaljuk el 180 állam között.

A bevezető, amely valószínűnek tartja, hogy a vírusválság csak még jobban megnehezíti az újságírók munkáját, külön is kiemeli, hogy egyes politikusok, lásd Orbán Viktort, még Európában is lecsapnak a kórokozó kínálta alkalomra és saját hatalmukat erősítik még tovább. Így a miniszterelnök dekrétumokkal irányíthatja az országot, ameddig csak jónak látja. Vagyis a kormányfő megkerülheti a törvényhozást, jogszabályokat függeszthet fel. Bírálók szerint még inkább szűkül a szólásszabadság, a kabinet pedig több lehetőséget kapott, hogy sajtómunkásokat üldözzön.

A Magyarországról szóló rész azt a címet kapta, hogy a dolgok nem változnak, bár az elmúlt év viszonylag csendes volt. Nem öltek meg egyetlen újságírót sem, és a tulajdonosi szerkezet sem módosult lényegesen a médiában. A piacot a kormánybarát KESMA uralja, továbbá folytatódik az a versenytorzító gyakorlat, hogy az állami hirdetések java meghatározott szerkesztőségeknek jut.

Független újságírók ugyanakkor egyre nehezebben jutnak érdemi információkhoz. Nem kérdezhetik csak úgy a politikusokat az Országgyűlésben, nem juthatnak be minden további nélkül bizonyos eseményekre. A kormány tagjai nem adnak interjút kritikus sajtóorgánumoknak. De az is idetartozik, hogy közintézmények kommunikációs osztályai nem válaszolnak a szabad sajtó kérdéseire. Az irányító hatóság, a Média Tanács személyi összetétele a múlt év végén megújult, de az új tagok is csak a Fideszt képviselik. A kormánypárt tagjai a parlament eseti bizottságában egytől egyik elutasították azokat, akiket az ellenzék javasolt.

Pedig Európai továbbra is példát mutat a sajtószabadságból. Az élen – immár 4. alkalommal – Norvégia áll, Finnország és Dánia előtt. Svédország visszaesett a 4. helyre, mert ott többször is előfordult, hogy riportereket zaklattak.

A jelentés ismertetésekor a Riporterek Határok Nélkül főtitkára külön kiemelte, tudósít a BBC, hogy a válságot kiaknázva tekintélyelvű kormányok bevethetik a hírhedt sokkdoktrinát. Kihasználják, hogy a politika leállt, a közvélemény megvan döbbenve, tiltakozások szóba sem jöhetnek. Ezért olyan intézkedéseket hoznak meg, amelyek lehetetlennek számítanának normál körülmények között. Christoph Deloire ugyanakkor hozzátette: az ma dől el, hogy milyen lesz 2030-ban a tájékoztatás szabadsága, sokszínűsége és megbízhatósága. A BBC megjegyzi, hogy Magyarországon a felhatalmazási törvény 5 évig terjedő büntetést irányoz elő hamis hírek terjesztéséért. 

Tömeges csőd ellen kell egy biztonsági alap

Az Európai Parlament 42 képviselője – pártállástól függetlenül – arra szólítja fel az EU vezetőit, hogy azonnal tegyenek lépéseket a hírújságírás védelmében, mert a Covid-19 miatt váratlanul elmaradtak a reklámbevételek és veszélybe sodorja a szektort, írja a Politico. A többi közt a Bizottság, az Európai Tanács és az EP elnökének címzett nyílt levélben az aláírók, köztük Donáth Anna emlékeztetnek arra, hogy működőképes demokrácia nem lehetséges szabad, független és megfelelő módon finanszírozott média nélkül. A minőségi sajtó a dezinformáció ellenpontja. Márpedig az emberek napjainkban minden eddiginél jobban támaszkodnak a megbízható hírekre.

Csakhogy a hírszolgáltatás anyagi okokból nagy bajban van, különösen a kisebb országokban, illetve regionális szinten, ahol a hirdetésből befolyó összegek már eddig sem voltak túl jelentősek. A sajtó sokszínűsége a vírus előtt is jelentős csorbát szenvedett. Ám ha most nem történik sürgősen valami, akkor az egész társadalmakra nézve jár katasztrofális következményekkel. Napirenden van a fizetések csökkentése, sorozatosak az elbocsátások és akár heteken belül több orgánum is csődbe mehet. Márpedig ha visszaszorul a minőségi sajtó, akkor az teret nyit a dezinformációnak.

Ezért a felhívás támogatói a többi közt kezdeményezik, hogy a Bizottság hozzon létre rendkívüli alapot az újságírás számára. Ezen felül nézze meg, honnan lehetne további pénzeket átcsoportosítani. A tagállamok kormányait pedig arra ösztökélik, hogy nyújtsanak követlen, illetve közvetett támogatást a médiának.

Nincs ésszerű döntés, de...

Az Euronews kommentárja szerint a válság kellős közepén aligha talál meghallgatásra a Bizottság részéről az Európai Parlament múlt heti határozata Magyarország ügyében, de ha egyszer elmúlik a baj, akkor újra élesen felvetődik, hogy mit is lehetne tenni az Orbán-kormánnyal. Az nem lehetséges, hogy kirakják az EU-ból, mert ilyen klauzula nincs az alapszerződésekben. Nem látszik továbbá, hogy bárhová vezetne a 7-es paragrafus alapján zajló eljárás, mert a magyar fél szükség esetén számíthat a lengyel és a cseh vétóra.

A leggyorsabb és a leghatékonyabb az volna, hogy kétharmados többséggel vonják meg a támogatások egy részét a következő költségvetési időszakban. Vagy lehetővé kellene tenni, hogy a Bizottság közvetlenül ellenőrizze az alapok felhasználását, ne bízza rá Budapestre. Azon kívül az unió támogathatná a demokratikus erőket Magyarországon belül. Így adhatna pénzt közvetlenül az önkormányzatoknak, a szakszervezeteknek, egyetemeknek, civil szervezeteknek.

De ha az európai vezetők tényleg komoly üzenetet akarnak küldeni Orbánnak, akkor a Néppártnak egyszerűen meg kellene válnia a Fidesztől. Egyik döntés sem egyszerű, de mi volna az alternatíva? Az hogy az EU behunyja a szemét, nem szólal meg és úgy tesz, mintha nem történne semmi sem? Ám ez mit mondana a közösség értékeiről? Meg az egész Európai tervről?

A bizalom már félsiker

Guardian vendégkommentárja szerint a vírus visszaszorítására alkalmazott svéd modell ellentmondásos ugyan, de bejön, mert bizalom van az állam és polgárai között. Márpedig a siker vagy kudarc azon múlik, hogy milyen értékek jellemeznek egy adott társadalmat. A szerzők, egy svéd és egy barcelonai professzor biztosra veszik, hogy a válság eredményeként a jövőben nagyobb szerephez jut az állam, csak kérdés, hogy milyen állam. Merthogy az olyanok, mint Orbán, Erdogan, Bolsonaro azon iparkodnak, hogy még jobban bebetonozzák saját, tekintélyelvű hatalmukat járvány ürügyén. Esetükben a válasz világos: kevesebb liberalizmus, kevesebb demokrácia.

Ám a maga módján mind a svéd, mind a spanyol példa az igazolja, hogy lehetséges a neoliberális demokrácia visszaszorítása, visszatérhet a szociáldemokrata jóléti állam. A kórokozó nem válogat, és nem ismer határokat, de a fő terhet a szegények viselik. A következmények enyhítésére az egyes országok más és más módszereket alkalmaznak, de itt azért jól kirajzolódnak értékek, gyakorlatok és intézmények, társadalmi szerkezetek.

Svédország elkerülte a drákói tilalmakat, a kötelező távolságtartásnál az önfegyelemre, az egyéni felelősségvállalásra épített, aminek feltétele a kölcsönös bizalom, a fölülről lefelé irányuló ellenőrzés helyett. Ezt ott nem lehet megcsinálni, ahol nincs ilyen szintű jóhiszeműség az állam és az emberek között. De hát a svédek számára eleve elviselhetetlen lett volna sokáig fenntartani a teljes tilalmat. Hiszen egy olyan országról van szó, ahol a nemek egyenlősége és a gyerekek jogai mindennél fontosabbak. Itt nem lehet csak úgy bezárni az iskolákat.

De Svédországban arra sincs szükség, hogy paranccsal, fenyegetéssel, büntetéssel, letartóztatásokkal vegyék rá az embereket a szociális távolságtartásra. Elég volt az egyéni felelősségre apellálni. Noha sokan vannak a svédek között is olyanok, akik radikálisabb lépéseket tartanának jónak, sőt, még az is lehet, hogy ez be is következik. Mások viszont azt mondják, hogy csak nyugi, ami alapvetően abból fakadhat, hogy svédül a társadalom szó azt jelenti: összetartani.

A svéd kísérlet persze érzékeny ideget érint külföldön, de nem egyszerűen az egyéni szabadság és az autoriter kormányzás között kell választani. Ezzel együtt az azért bölcs dolog, ha egy hatalom felelős, etikus lényeknek tekinti a polgárokat, akiknek egyenlő mértékben kell hozzájárulniuk a társadalom terheinek enyhítéséhez. Ám alighanem ez a legjobb út ahhoz, hogy kölcsönös bizalom jöjjön létre az emberek, illetve az állam és polgárai között.

Nem a válsághoz, a fedősztorihoz kell a tejhatalom

A koronavírus nagy veszélyt jelent a populista erős emberek számára, mert egyértelműen megmutatja, hogy hozzá nem értőek, akik leginkább a köréjük csoportosult üzleti körök érdekeit szolgálják, viszont nemzetüket kiszolgáltatják a gazdasági-társadalmi bizonytalanságnak, vélekedik az Al-Jazeera szerzője. A barcelonai egyetem filozófia professzora, megjegyzi, hogy ezek a demagóg politikusok nacionalista, protekcionista és gyűlöletre alapozó programmal manipulálják a közvéleményt. Viszont közömbösek az olyan, égető kérdések iránt, mint az éghajlatváltozás. A mostani járványt csakis világméretű összefogással, szolidaritással lehet visszaszorítani, ám az ellentétes mindazzal, amit ezek az emberek képviselnek.

Válaszul az erőskezű vezetők igyekeznek mindenáron hatalmon maradni. Fokozottan építenek a retorikában a rasszizmusra és próbálják elvonni a figyelmet tétlenségük szörnyű következményeiről. Magyarországon Orbán Viktor teljhatalmat szerzett, ami egyáltalán nem lett volna szükséges a ragály leküzdéséhez. Világos, hogy meg akarja akadályozni a közfelháborodás kirobbanását, hiszen rosszul kezelte a válságot. Fél attól, hogy hatalma meggyengül. A magyar egészségügy már korábban is rossz formában volt. Az egész ágyfelszabadítósdi meg a hiányzó védőfelszerelések még inkább megkérdőjelezik a hivatalos stratégiát. Arról nem beszélve, hogy mennyi pénz ment el olyan, mellékes célokra, mint a sport.

De Orbánhoz hasonlóan Trump és Bolsonaro is olyan erősember, aki rosszul állt hozzá a válsághoz. Esetük azonban azt bizonyítja, hogy a populizmus másra nem képes, csak üres, illetve gyűlöletbeszédre. Nem tud semmiféle megoldást nyújtani a hazai, illetve nemzetközi gondokra, és ezt a mostani ragály csak még nyilvánvalóbbá teszi. Lehet, hogy ez lesz az utolsó csepp a pohárban és odavezet, hogy a demagógia szépen jobblétre szenderül a világban.

Nem valószínű

  A recenzió apolitikusként jellemzi a magyarok többségét Valuch Tibor könyve alapján a FAZ , amely most jelent meg németül „Változó magyar társadalom” címmel, és a rendszerváltástól napjainkig tekinti át a szociális változásokat. Ír például arról, hogy Magyarország – Orbán Viktor állításával szemben – a migráció nyertesei közé tartozik, hiszen a lakosság létszáma az utóbbi években 700 ezerrel csökkent, ám ennek negatív hatásait enyhítette, hogy körülbelül 300 ezren betelepültek. Arról nem beszélve, hogy a pénzügyi válság után 350-450 ezren kivándoroltak nyugatra.

A történész nem tartja valószínűnek, hogy nagy tömegek elutasítanák az újonnan bevezetett rendeleti kormányzást. Az emberek 30-40 százaléka ugyanis továbbra is távol tartja magát a közélettől és az aktív politizálástól.

Forrás: Népszava

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all