Szeptemberben jön az új NAT szerinti történelemtanítás, meg is vannak az új tankönyvek, körbe is ment a sajtón, hogy az egyikbe Szent Erzsébet illusztrációjaként bekerült az állami üdülési program finom kis promója is. De az új tankönyvek azt is kézzelfoghatóvá tették, hogy milyen mélységben változik a kötelező tananyag: miközben a kronológiai tárgyalás megmaradt, az általános iskolai anyag a következő tanévtől egyetlen lecke Egyiptommal, egy pár oldalas Hellásszal és ugyanannyi Rómával folytatódik. Ez azt jelenti, hogy mostantól az általános iskolások nem tanulnak semmit az őskorról, ahogy például Mezopotámiáról sem.

A karantén alatt újraírták a könyveket

A tankönyvfejlesztésnek ideális esetben máskor is egy komplex, soklépcsős folyamatnak kellene lennie, most pedig az új kerettantervek több tárgy esetében radikális módon hoznak újat. A szeptemberi bevezetés miatt azonban az új tankönyvek elkészítésére, lektorálására és hivatalos elfogadására most nem egész fél év állt csak rendelkezésre. Az új tankönyvek – a felmenő rendszer miatt most az ötödikesek és a kilencedikesek – mostanra elkészültek, júniusban engedélyezték is őket, és már fent vannak teljes terjedelemmel a neten is.

A magyar irodalom mellett a korábbi évekhez hasonlóan a történelem tanterv gerjesztette idén is a legtöbb szakmai és ideológiai vitát. Amikor a Történelemtanárok Egylete év elején erős kritikát mondott a NAT-ról, Rétvári Bence Emmi-államtitkár lesorosozta és -niedermülleristázta az egyesületet, a kormánysajtó is nemzetietlen balos szervezetnek bélyegezte őket.

A TTE többek között azt kifogásolta, hogy a NAT a nyilvánosság kizárásával és szakmai egyeztetés nélkül készült, és azt sem tartották elfogadhatónak, hogy az anyag a történelemtanulás egyik céljának az erős, határozott magyar identitás kialakítását jelölte ki. A szervezet szerint az új tanterv, bár vannak előremutató elemei, a magyar történelemből főleg csak a győztes csatákat, pozitív eseményeket hangsúlyozza.

A szakmai szervezet szerint így nem lehet bevezetni

A TTE most elkészítette az új történelemtankönyvek első gyorselemzését, mely szerint azok módszertanilag helyenként több évtizedes visszalépést jelentenek, és a minőségükön meg is látszik a rohammunka. A TTE a NAT bevezetése ellen van, állásfoglalásuk szerint:

Mivel megfelelő minőségű és előzetesen kipróbált tankönyveket nem lehet kifejleszteni a következő tanév kezdetéig, ez önmagában is akadályozza a NAT bevezetését.

A szabad tankönyvválasztásból a tankönyvpiac beszántása után annyi maradt, hogy a tanárok két könyv közül választhatnak, van egy “A” és egy “B” típus, de mindkettőt az állami Oktatási Hivatal készíti, nagyjából ugyanazzal a gárdával. A tananyagfejlesztők, szakértők és lektorok ugyanabból a körből kerülnek ki, történelemből például az egyik tankönyv szerzője a másik változatnak a társszerzője, aki közben szerzői és tudományos szakértői feladatot is ellát egyben, de az is előfordul, hogy a “B” változat szerzője az “A”lektora.

Résztvevők a Szalay utcában a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) demonstrációján, amelyen az új Nemzeti alaptanterv (Nat) és a szakképzés átalakítása ellen tiltakoztak 2020. február 14-én.
Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Információink szerint több korábbi tankönyvszerző nem vállalta a közreműködést az új NAT szerinti átírásban, így került ki például Horváth Péter az ötödikes tankönyv szerzői közül. Helyette már az a Szabados György dolgozta át a tankönyvet (Horváth neve ki is került belőle), aki Kásler Miklóssal, az emberi erőforrások miniszterével együtt vett részt abban a nagy visszhangot kiváltó, szakmailag elég sokat bírált kutatásban, mely a miniszter szerint azt bizonyította volna be, hogy az Árpád-házi dinasztia „nem finnugor eredetű”.

Szabados a 2018-ban alapított László Gyula Intézet vezetője, ottani megbízásával történészvélemények szerint a magyar őstörténet újraírására kapott politikai játékteret, hasonló a funkciója, mint Kásler Magyarságkutató Intézetének.

Tudományosan kevéssé bevett nézetei azonban most az általános iskolai tankönyvben is helyet kaptak. Az új, részben általa fejlesztett és szakértett tankönyvekbe ugyanis elég hangsúlyosan bekerült a László Gyula nevéhez fűződő kettős honfoglalás elmélete, amely valójában mindig csak egy izgalmas, de bizonyítatlan hipotézis volt, és szakmailag ma már egyáltalán nem elfogadott. A Szabados által írt egyik fejezet szerint ugyanakkor a kettős honfoglalás elmélete „történeti szempontból inkább támogatandó, mint elvetendő” – ez a magyar őstörténet egyébként nagyon izgalmas bizonytalanságai mellett is szembemegy a szakmai konszenzussal, nem nagyon több szerzői spekulációnál.

Nemzeti mitológiák a tananyagban

A korai magyar történetről szóló tankönyvi fejezetek egyébként is sok vitára adnak alkalmat. Az új tankönyv azt írja, hogy „a 9. század közepén a Magyar Nagyfejedelemség népe részben már átköltözhetett a Kárpát-medencébe, a Vereckei-hágón és Erdély hágóin keresztül”, erről azonban szintén nincs szakmai konszenzus. Az onogurokat magyarul beszélő elő-magyarokként mutatja be (ez szintén a kettős honfoglalás elméletéhez kapcsolódik), miközben azt a benyomást kelti, hogy a finnugor nyelvrokonság csak egy 19. századi elmélet, és több helyen is a kizárólagos hun leszármazást valószínűsíti a szöveg. A NAT ugyan elvileg a forráskritikai gondolkodás fontosságát hangsúlyozza, de mint a TTE kritikája kiemeli, valójában egyetlen ellenérv, forrás vagy kérdés sincs benne, ami igazából megkérdőjelezhetné ezt az elméletet.

A történelmi dicsőségekbe kapaszkodó identitásépítésnek tűnik, hogy a tankönyv magát a honfoglalást is egy tudatos, előre tervezett akciónak láttatja, lényegében hiányzik a leírásból a besenyők előli menekülés.

A gyerekek a magyar őstörténet kapcsán az eredetmítoszokkal találkoznak először az új tankönyvben, ami lehetne ugyan hasznos pedagógiai eszköz, de a tankönyvek itt meg is állnak, a legendákat nem vetik össze a történelmi valósággal. A tankönyv “Történészszemmel” rovata a TTE bírálata szerint

arra »tanít«, hogy a hagyományok, legendák, néprajzi leírások önmagukban hitelesek, sőt történelmi források értelmezését is ennek rendeljük alá. Ezt az álláspontot elfogadhatatlannak tartjuk

– írják.

Túl hosszú leckék, még több név

A hivatalos történelem legendákon alapuló átírása önmagában is probléma, de ha a TTE-nek igaza van, akkor a gyerekeket a mindennapokban valószínűleg sokkal jobban fogja zavarni a tankönyvek egészének minősége, a különféle pontatlanságok, zavarosságok és átgondolatlanságok. “Az átdolgozott kiadás szövege nehezebb lett több helyen, sokszor olyan ismereteket tartalmaz, ami ebben az életkorban még nem elsajátítható” – fogalmaznak a bírálók az egyik ötödikes könyvvel kapcsolatban.

Szintén kifogásolják, hogy miközben az új NAT egyik deklarált célja a tananyagcsökkentés volt, ez a gyakorlatban itt úgy valósult meg, hogy ugyan a leckeszámot valóban csökkentették, de közben nyolcoldalas, hatalmas témaköröket átfogó leckéket hoztak létre, és nőtt a tankönyvi főszövegben szereplő fogalmak, események, nevek mennyisége is. A gigaleckék anyaga a tanáregyesület szerint egyszerűen megtaníthatatlan az átlagosan rájuk fordítható két tanórában, a zanzásított elbeszélés pedig éppen a kompetenciafejlesztésre, forrásértelmezésre nem hagy elég időt.

Az új történelemtankönyvek szakmailag, metodikailag bizonyos szempontból több évtizedes visszalépést jelentenek. A Történelemtanárok Egyletének az az álláspontja, hogy ezekkel a tankönyvekkel problémát okozhatna megkezdeni szeptemberben a tanítást, az új NAT bevezetését már csak ezért is érdemes lenne elhalasztani

– mondta az Indexnek Miklósi László, a TTE elnöke.

Borítókép: Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára és Sipos Imre, az Oktatási Hivatal tartalomfejlesztési és tankönyvkiadási elnökhelyettese (b-j) a módosított Nemzeti alaptantervnek (Nat) megfelelő új tankönyvekről tartott sajtótájékoztatón az Emmi Szalay utcai épületében 2020. június 17-én. MTI/Szigetváry Zsolt

Forrás: Index