Addig kavartak, míg a többség koppant

A novemberi pályázati kiíráson több körben változtattak. Ez összességében nem számít szokatlannak, a folyamat vége azonban az lett, hogy az érdeklődők nagyobb része hoppon maradt, és ebből a szempontból már érdekes a határidő-tologatás és a feltételek többszöri módosítása.

Az 5 milliárd forintos keretösszeget az eredeti kiírás szerint még úgy osztották volna szét, hogy meghatároztak két településlistát, a nagyobbik, több mint ezer településből álló kör cégei 2-10 millió forintra, a kisebbik, kb. 160 településből álló halmaz (ahová a leghátrányosabb helyzetű kistelepülések kerültek) cégei pedig 10-60 millió forintra. Ekkor még úgy volt, hogy a teljes keretből 3 milliárd forint jut a 10-60 milliós projekteknek, 2 milliárd pedig a 2-10 milliósoknak. Ez később, már február folyamán úgy módosult, hogy megszűnt a felosztás, egységben kezdték kezelni az 5 milliárd forintot.

De előbb még (január folyamán) belevittek egy olyan kitételt a kiírásba, hogy a kisebb és a nagyobb projektekre pályázóknak két külön körben kell beadniuk az anyagaikat. A nagyobb projektre pályázókat, vagyis a szűkített településlista cégeit sorolták előre, az ő benyújtási időablakuk a február 18–március 4. intervallum lett, a 2-10 milliós halmazé pedig a március 4–18-a. Ez később még tovább tolódott, a március 16-31-es időszakra. Vagyis ők akkor kezdhették volna beadni a maguk igénylését, amikor a nagyobbakét már befogadta a rendszer.

Csakhogy mire idáig eljutottunk volna, már nem volt mire beadni az anyagokat.

Március 4-én ugyanis, a nagyobb projektek beadási határidejének napján a kiíró közölte, hogy a keret kimerült az eddig beérkezett igénylésekkel, a pályázat benyújtására már nincs lehetőség (se kicsiknek, se nagyoknak), a pályázat pedig egyebekben nem módosul.

Hónapokig készültek, hogy beadják

A 10-60 millióra pályázóknak egyébként egy előminősítési körön kellett átesniük, vagyis csak az adhatta be a projektjét, akit előtte az IFKA Kft. (az Iparfejlesztési Közalapítvány jogutódja) tovább engedett. Pályázatíró forrásunk szerint – akinek a kisebb és a nagyobb pályázók között is voltak ügyfelei – az előminősítésre 1063 pályázat ment be, ami azt jelenti, hogy a nagyobbak önmagukban is mintegy tízszeres mértékben túligényelték a rendelkezésre álló keretet. Közülük végül valamivel kétszáz alatti projekt jutott tovább, ami még mindig 9 milliárd forint feletti finanszírozási igényt jelent.

Ennek fényében akár érthető is, hogy a nagyobb projektekre elmenjen a teljes, 5 milliárdos keret. Az azonban furcsa, hogy ebben az esetben nem csoportosítanak át plusz keretet a GINOP-on belül, hanem a kisebb projekteket tervező kisvállalkozásokat, akik közül sokan már hónapok óta készültek erre a lehetőségre, és kész pályázati anyagokkal rendelkeztek, hagyták hoppon maradni.

„Sok ügyfelünk van, és elmondhatom (nem nagy meglepetésre), hogy ez a kis bértámogatással fűszerezett infrastrukturális pályázati lehetőség óriási érdeklődést váltott ki ezek között a pici cégek között, rengetegen szomjazva várták november óta, hogy mikor lehet már végre benyújtani (a több halasztás ellenére is), és mikor kaphatnak végre egy kis támogatást. Nem nagy összegekről beszélünk, 2-10 millió forint cégenként, de sokaknak ez rengeteget jelenthet, főleg a válság miatt érzékeny szektoroknak (pl. vendéglátás)”

– írta forrásunk, aki szerint egyáltalán nem garantált, hogy most vagy akár később kibővítik a keretet a most felfüggesztett pályázaton. Gyakran látnak ugyanis olyan eseteket, amikor egy-egy pályázat már évek óta felfüggesztett státuszban áll. Szerinte a későbbi újraindítás pedig olyan szempontból sokaknak amúgy is késő lehet, hogy a mikro- és kisvállalkozásoknak nem mindegy, mikor érkezik a pénzügyi segítség: a válság miatt romlott a finanszírozási helyzetük, sokaknak elapadtak a bevételei, nem feltétlenül bírják további hónapokig. (És feltéve, hogy ezután a szempontjukból a legjobban alakul a helyzet, és mondjuk nyár elején kibővítik számukra a keretet, ebből a pályázatból már akkor sem látnak pénzt az év végéig.)

A pályázatíróknak szintén nem kellemes, ha így alakul egy kiírás, hiszen a legtöbben nagyobb részt sikerdíjakból élnek, ha végül be sem tud menni egy pályázat, amivel dolgoztak, az nekik csak ingyen munkát jelent.

Varga Mihály pénzügyminiszter és egy GINOP támogatásban részesülő Bács-Kiskun megyei üdítőgyártó ügyvezetője a cég Bács-Kiskun megyei felsőlajosi üzemében 2020. október 2-án – Fotó: Bús Csaba / MTI

Csókosok nyomulása, vagy csak béna szervezés?

A Telexnek egy pályázó Tabról azt mondta, ők magukban úgy fordították le az eseménysort, hogy már a két külön beadási kör szétválasztása is arról szólt, hogy „először csókosok, majd a többiek” adhatják be, a dolog vége pedig az lett, hogy a többiek már egyáltalán nem.

Továbbá nem értették már az elején sem, hogy a 10-60 millió forintos projektekre miért csak egy szűkített, apró falvakat tartalmazó listáról lehet pályázni, miért zárták el a lehetőséget az eggyel nagyobb, és simán „csak” hátrányos helyzetű kistérségben fekvő települések elől.

Mosodát üzemeltető forrásunk, aki egyébként szívesen pályázott volna a nagyobb projektre is, végül most úgy tűnik, teljesen elesik a támogatástól, mivel a 10-60 milliós körből a településlista kizárta, a 2-10 milliós kör pedig már a pályázatot sem adhatja most be. Azért még reménykednek, hogy lesz végül keretkibővítés lesz a vége, de erre az évre már valószínűleg akkor is bukták a tervezett beruházásukat, ami egy törölközőhajtogató gép beszerzése lett volna.

Pályázatíró forrásunktól azt hallottuk, hogy a pályázók között és pályázatíró céges körökben olyan információk terjedtek a 3 és 2 milliárdos keret összeolvasztása, majd a kisebb és nagyobb projektek határidejének szétszedése kapcsán, hogy már le van zsírozva, hogy a nagyobbak lefölözzék a pályázatot. Pletykák terjedtek polgármesterek által összeállított listákról, amelyek az ajánlott kedvezményezetteket tartalmazták. Az 5 milliárdos körben végül támogatáshoz jutott 10-60 milliós projekteket egyelőre nem tették közzé, így az nem látszik, vannak-e esetleg helyi politikai kötődésű cégek, de az mindenesetre biztos, hogy nagyon sokan most kimaradtak a forráselosztásból.

Forrásunk azt mondta, ki lehetett volna úgy is írni a pályázatot, hogy a teljes, ezer településnyi listáról lehessen a kisebb és a nagyobb összegeket is kérni, tehát ha valaki nagyon gyanakvó, akkor ebben is láthat tisztességtelen szándékot. Ugyanakkor szerinte nem ördögtől való, hogy a régebben meghatározott „leghátrányosabb helyzetű” kategóriával lényegében átfedő körre célozták a 10-60 milliós nagyobb támogatási összegeket, hiszen ezeken a helyeken valóban szükség van munkahelyteremtésre, és ehhez nem feltétlenül van meg a saját kezdőtőkéje a helyi kisvállalkozásoknak. Azt ugyanakkor ő is furcsának találta, hogy a 2-10 milliós támogatásra csak legalább 6 hónapja bejegyzett telephellyel lehetett (volna) pályázni (tehát csak oda, ahol már ténylegesen, viszonylag régóta működnek is), míg

a 10-60 millióshoz az is elég volt, ha a benyújtást megelőző napon bejegyzett a cég egy telephelyet a 160 falu valamelyikében.

Cikkünk megjelenése után ezzel kapcsolatban egy másik pályázatíró forrásunk felhívta a figyelmünket még egy körülményre, ami visszaéléseket tesz lehetővé. Mint írta, a felhívás 3.6.1.1.b pontja szerint mobilgépek beszerzése esetén elegendő tárolásra megfelelőnek lennie a telephelynek. Mindez azt jelenti, hogy akár budapesti építőipari cég is bejelenthet egy telephelyet Dunavecsén egy kertes házban, beszerezheti a gépeket 60 millió forintért (ha külföldről veszi, akkor az áfát sem kell kifizetnie), és megkapja rá a 100 százalékos támogatást.

„Ezután nyugodtan dolgozhat a gépekkel Budapesten egy luxuslakópark építésén (helyszíni ellenőrzéskor a mobilgépeket ott nézik meg, ahol dolgozik éppen, s külön megnézik a dunavecsei kertesház udvarát, hogy elférne-e ott a gép, ha épp nem dolgozna), majd a fenntartási időszak 3 évének letelte után eladhatja a gépeket, melyből további jelentős bevételre tehet szert”

– írta forrásunk. Az ő irodájuk egyébként két cégnek segített beadni pályázatot a 10-60 milliós támogatásra, ezek a vállalkozások az adott településen működnek hosszú évek óta. „Az IFKA nagyrészt szubjektív pontokkal kirostálta őket (az objektív pontok nagy részét megszerezték)”, mondta forrásunk.

Írtunk a Pénzügyminisztériumnak és a pályázatokkal foglalkozó állami ügyfélszolgálat email-címére, miért alakult így a pályázat sorsa, várható-e, hogy kibővítik a keretet a kisebb cégek számára, és ha igen, mikor, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Frissítés: nekünk ugyan továbbra sem válaszolt a minisztérium, de péntek délelőtt egy hoppon maradt pályázni vágyótól eljutott hozzánk az üzenet, amit kiküldtek az érdeklődőknek. Ebben az áll, hogy olyan magas volt az összes beérkezett igény összege (8,7 milliárd forint) már az első szakaszban (tehát az előre vett 162 településről), hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium mint szakpolitikai felelős részéről az a döntés született: a teljes 5 milliárd forintos keretösszeget itt osztják ki.

A levél azzal nyugtatja a most pórul jártakat, hogy „a kormány célja, hogy a 2021-27-es programozási időszakban többszörösen dedikált források felhasználására legyen lehetőség a szabad vállalkozói zónákban működő mikro- és kisvállalkozások számára, technológiai megújulásához kapcsolódóan”. Ezek a felhívások állítólag hamarosan megjelennek. Arról nem esik szó a tájékoztatásban, hogy miért nem a mostani pályázat keretét bővítették, hogy be tudják adni azok, akik számítottak a lehetőségre.

Borító: Varga Mihály pénzügyminiszter beszédet mond egy villamosipari és gépészeti kivitelezéssel foglalkozó a GINOP által támogatott kapacitásbővítő beruházásának csaknem 42 millió forint értékű támogatási szerződésének aláírásán Nyíregyházán 2020. július 21-én. – Fotó: Balázs Attila / MTI

Forrás: Telex