péntek, július 30, 2021
728x90 EU Imagery

A címben leírt mondattól minden józanul gondolkodó magyar embernek végig kell, hogy fusson a hátán a hideg. Annál is inkább, mert Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom társalapítója, maga is gyakorló oktató, matematika, fizika és biológia szakos gimnáziumi tanár, és azt mondja, a mai magyar oktatás a szakadék szélén táncol.

Egyre több gyerek esik ki az oktatási rendszerből, egyre több pedagógus megy nyugdíjba, nagyon sokan hagyják ott a pályát azért, mert nem képesek egy családot fenntartani a bérükből. A gyerekek tudásáról a különböző mérések azt mutatják, a mezőny legeslegvégén kullogunk. A kormány legújabb, a kultúrharcába ugyan beleillő, de a pedagógusképzést lebutító elképzelésével pedig minderre rátesz még egy lapáttal. Igazán hozzáértő pedagógusok nélkül azonban a kilábalás lehetősége is hosszú, hosszú évtizedekre elmarad. Nem lesz, akivel egyáltalán megoldható lenne egy jobb oktatási rendszer kialakítása.

Mint arról a Hírklikk is beszámolt, vasárnap riadót fújt az oktatásban a Tanítanék Mozgalom, a Civil Közoktatási Platform (CKP), az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete (OFOE), a Magyartanárok Egyesülete, és a Történelem Tanárok Egylete. Ez nem kevés pedagógust jelent, hiszen csak a CKP több, mint 50 szervezetet tömörít magában. Mi a riadó oka?

Az, hogy a pedagógusképzést is szeretné átszabni most már a kormány. Lényegében ez az utolsó lépcsőfoka a közoktatásnak, amihez még nem nyúlt hozzá. És olyan irányba szeretné átszabni, amit nem tartunk jó iránynak. A lényeg az, hogy a leendő kollégák csak a Nemzeti alaptantervnek megfelelő tartalmakat tanulnának már az egyetemen is, illetve a kimondott cél az, hogy középszintű érettségire tudjanak felkészíteni. Magyarul, úgy gondoljuk, hogy az az átalány cél, hogy többen végezzenek pedagógusként, az nagyon a minőség rovására fog menni. Pedig pedagógus nélkül nincs közoktatás sem. Véleményünk szerint a pedagógusképzésen belül inkább a módszertanhoz kellene sokkal nagyobb mértékben hozzányúlni. Azt látjuk, hogy a gyerekek palettája egyre szélesebb, a hátrányos helyzetűektől kezdődően, egészen a sajátos nevelési igényűeken (SNI) át, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdőkig (BTMN) mind megjelennek az oktatásban. Ahhoz, hogy a leendő pedagógusok mindenkihez értően tudjanak viszonyulni, és tudják fejleszteni őket, a módszertanon kellene változtatni.

Mi az, amit leginkább elutasítanak a kormány új tervéből?

Azt mindenféleképpen, hogy a leendő pedagógusok az egyetemen csak a Nat-nak megfelelő tartalmakat tanuljanak. Ha egyszer változik a Nemzeti alaptanterv – mert az azért mégsem egy tízparancsolat, ami kőbe van vésve –, akkor attól kezdve mit lehet kezdeni azokkal a pedagógusokkal, akik csak azt tanulták, ami a Nat-ban van? És azért azt is tegyük hozzá ehhez, nem túl nagy elvárás, hogy a pedagógus lényegében annyit tudjon, mint majd az érettségiző gyerek. Mert most körülbelül arról van szó, hogy csak a Nat-nak megfelelő tartalmak lehetnek a pedagógusképzésben. Az pedig, hogy a középszintű érettségi legyen megcélozva most, amikor az egyetemekre csak emelt szintűvel lehet bejutni – ezt két éve vezette be a kormány –, egyszerűen ellentmondás.

Miért csinálja ezt a kormány?

Az egyik cél az, hogy így talán több pedagógus végez. Mert bár a kormány nem vallja be, hogy pedagógushiány van, de az van. Azt minden szülő látja, akinek a gyereke nem valami elitiskolába jár, hogy helyettesítésekkel, sokszor nem is szakos helyettesítéssel oldanak meg nagyon sok órát. Leginkább itt a természettudományokról, matematikáról, fizikáról, informatikáról, esetleg nyelvekről van szó. Mi úgy gondoljuk, bár kecsegtető az az ígéret, hogy lényegében a középszintű érettségi ismereteken egy picit túlmutató többlettel végezni tud majd egy pedagógus, vagyis könnyű lesz pedagógusdiplomát szerezni, ezzel nem érkezik annyival több pedagógus majd a pályára, hogy a hiányt pótolni tudják. Mert a pedagógusok bérezése, a munkakörülményei, az elvégzendő munkának a nehézsége nem fogja ezeket a fiatalokat a pályán tartani. A kezdő fizetés a bérminimumot nem éri el, azt ki kell pótolni. Valószínűleg ez az egyik ok. A másik pedig az a kultúrharc, amit meghirdetett a kormány. Ez az elképzelés abba teljesen beleillik. A Nat tartalmai elsősorban a humán tárgyakban – magyar, történelem –, erősen átpolitizáltak. Úgy érezzük, semmiképp nem szerencsés ilyen féloldalasan képezni a leendő tanárok generációját.

Mi vár a magyar oktatásra, ha teljesül a kormány terve?

Ami a címe is volt a riadót fújó közös véleményünknek, hogy a pedagógusképzés öncélú átalakításával kirúgják az utolsó tartópillérét is az oktatási rendszernek. Igazán hozzáértő pedagógusok nélkül a kilábalás lehetősége is hosszú, hosszú évtizedekre elmarad. Nem akad, akivel egyáltalán megoldható lesz, hogy egy jobb oktatási rendszer alakulhasson ki.

Egy gyakorló pedagógus szemével tulajdonképpen hol tart a mai magyar oktatás?

A szakadék szélén. Azt látjuk, hogy egyre több gyerek esik ki az oktatási rendszerből, egyre több pedagógus megy nyugdíjba, nagyon sokan hagyják ott a pályát azért, mert nem képesek egy családot fenntartani a bérükből. Sőt, nagyon sokszor még magukat is képtelenek eltartani, mert, ha egy pályakezdő Budapesten albérletbe kényszerül, akkor azt nem képes kifizetni. A különböző méréseken a gyerekek tudásáról az derül ki, hogy ott kullogunk a mezőny legeslegvégén. Ott tart az oktatás, hogy lényegében több évtized kellene ahhoz, mire ebből egy jobb oktatási rendszert ki lehetne hozni. Ha ma elkezdenénk!

Mi az, amit az új elképzelés helyett a kormánynak meg kellene csinálnia?

A pedagógusképzésben a módszertani sokszínűséget bevezetni az egyetemeken, mert a pedagógusképző karoknak is át kell esniük fejlődésen. Ez leginkább a módszertani megújulásban kellene. Arra, hogy az együttműködésre neveljék a gyerekeket, együtt tudjanak kooperatív munkákat elvégezni. Teljesen meg kellene újulni a szemléletben, hogy olyanok legyenek a tanórák, amelyeken a gyerek a saját tapasztalata alapján tud tanulni. Az kellene, hogy a fejlesztést kapja meg minden egyes gyerek, amelyiknek arra szüksége van. A tartalmat is meg kellene újítani, a tartalmakban is borzasztó hiányosságok vannak. Igaz, vannak olyanok is amelyekben meg éppen, hogy túlburjánzás van, lényegében lehetetlen a tanórák keretében megtanítani. És folytathatnám a pedagógusbérektől kezdve a terhek csökkentéséig. Innentől kezdve, már hosszú a sor. Lényegében sikerült egy teljesen elviselhetetlen rendszert összehozni. Ez nem csak a jelen kormány bűne, azért ez már hosszú, hosszú évtizedes probléma, de azért ez a kormány rátett erre nem egy, nem két lapáttal.

Mit várnak attól, hogy most riadót fújtak?

Igazán a társadalmat próbáljuk tájékoztatni, mert ezzel a kormánnyal egyetlen esetben sem tudtunk  zöldágra vergődni. De még egy beszélgetésre se futotta, hogy egyáltalán próbálják megérteni a gyakorló pedagógusok problémáit. Ahogy velünk nem, ugyanúgy a szakszervezetekkel sem beszélnek. Vannak ugyan látszatszervezeteik, amelyekkel kommunikálnak a saját maguk által megrendezett, és önmaguk által előállított fórumokon. Ezeken a Nemzeti Pedagóguskar nagyon sokszor mond olyat, amellyel teljesen egyetértünk, de meghallgatásra az sem talál. Még az „ön-összegrundolt” fórumokkal sem hajlandóak érdemben tárgyalni.

És vajon miért?

Ugyanazért, mint bármely ágazatában az egész gazdaságnak. Most az van, amit a kormány mond, és igazából nem érdekli senkinek sem a véleménye. Nagyon sokszor ezek mögött a pénz áll és az ideológia.

Azonkívül, hogy kiadták ezt a nyilatkozatot, terveznek-e komolyabb fellépést is?

Ha nagyobb megmozdulásra gondol, hát igazán most szabadult fel az életünk a vírus alól. Pont akkor voltak olyan felhorgadások a Nat ideológiai átszabása miatt, amikor tavaly márciusban bejött a járvány. Úgy tűnt, hogy akár utcára menős megmozdulás is lesz. Egyelőre nem tudok ilyenről nyilatkozni, mert nem látjuk, hogy szeptemberben megint mi vár ránk. Ha nézzük a vírussal kapcsolatos napi híreket, azt látjuk, hogy azok az országok, amelyek nálunk jobban állnak átoltottságban (is), elkezdtek bezárkózni. Másrészt egy utcára vonulás hosszabb szervezést igényel. Ha sztrájkra gondol, az természetesen a szakszervezetek feladata, övék a lehetőség, hogy megszervezzék. Úgy tudom, hogy náluk is zajlanak a háttérben folyamatok, megkérdezik a pedagógusokat, hogy mire vagyunk hajlandóak. Ahogy nem beszéltünk 2016 után a bérünkről, most jutottunk megint odáig, hogy a pedagógusbérek egyszerűen tarthatatlanul alacsonyakká váltak. Eliminálódott az az emelés, ami miatt oly sokszor hallottuk, hogy már megint emelték a bérünket. És aminek a vetítési alapját befagyasztották a 2014-es minimálbérhez. Így nem értékkövető a bérünk. Az előző bértáblát azért számolták fel, mert azt mondták, egy értékállót csinálnak, a saját kormányzásuk alatt sikerült egy ugyanolyan vacakhoz eljutni, mint az előző volt.

Én arra gondoltam, milyen fantasztikus megmozdulásokat csinált a Tanítanék 2016-ban…

Bármi lehetséges. Az őszt megvárjuk, és meglátjuk, milyen lesz a járványhelyzet és a kollégák hozzáállása a dologhoz.

Van még valami, amiről nem beszéltünk?

Szerintem átbeszéltük a történetet, de ez egy végtelen sztori. Bármelyik szálat veszi föl az ember, azt látja, hogy ott probléma van. Akár a helyi közösségek megtartása az iskolák által, ami most nem tud megvalósulni, mert nem a helyi közösség tartja fenn az iskolát, így igazából nincs beleszólása. De ezer szálat tudnánk így felvetni: autonómia, tankönyv, és még sok-sok minden. Ezért vagy ennyit beszélünk, vagy három napig folytatom. Volna miről…

Forrás: HírKlikk

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all