vasárnap, október 24, 2021

Egy győri pedagógus nem hajlandó elkészíteni az életpályamodell által rákényszerített portfóliót. Döntésével nincs egyedül: sok tanár mára inkább más munkalehetőség után néz, mivel 2022-ben portfólió hiányában elköszönhetnek a közalkalmazotti státuszuktól.

Pedagógus vagyok, egyike azoknak, akik nem fognak portfóliót írni. Mégpedig azért nem fogunk sokan portfóliót írni, mert méltánytalannak tartjuk ezt az eljárásrendet, amelyet önök ránk kényszerítettek

– mondja egy szeptember elején nyilvánosságra hozott videóban Neubauer Tamás. A Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson-Sopron megyei elnöke az első gyakorló tanár, aki arccal és névvel állt ki a nyilvánosság elé a pedagógus-életpályamodell ellen tiltakozva.

Ahogy a felvételen is hallható, a győri tanár egykor tanítóként kezdett, ám amikor kiderült, nincs elég testnevelő, a meglévő sportdiplomája miatt ezen a területen is ki tudta segíteni az iskoláját. Később, amikor már informatikatanár sem volt elegendő, elvégezte ezt a szakot is, néhány év elteltével viszont az informatika óraszámok csökkentése kiütötte ezt a lábát. Ekkor vetődött fel a sakkoktatás lehetősége, így a sakkpedagógiai képzés elvégzésével megszerezte újabb diplomáját.

Az évek során az iskolája eljutott odáig, hogy már matematikatanárból is hiány lett, és mivel a természettudományok közel állnak hozzá, elvégezte ezt a szakot is – így már a negyedik diplomáját kapta kézhez. Mindennek fényében a győri pedagógus méltatlannak tartja, hogy igazolnia kell az alkalmasságát arra, hogy a pályán dolgozhasson.

„Megzsarolnak, hiszen elveszítem mind a négy diplomám értékét azzal, hogy önök úgy döntenek, hogy egy olyan rendszer minősítése szükséges ahhoz, hogy én tanítsak, ami erre a minősítésre alkalmatlan. Minősíteni minősít, de sohasem azt a képet nyújtja, amely a valóság” – értékel a videó végén a győri tanár.

A felvétel elkészülte mögött a pedagógustársadalomnak a 2013 óta a mai napig húzódó agóniája áll – meséli lapunknak Neubauer Tamás. Mint mondja: mivel napi szinten ebben dolgozik, látja, rengetegen várnak arra, hogy ez az eljárásrendszer megszűnjön. Nem véletlen, hogy habár megtehették volna, több tízezren nem töltötték fel a portfóliójukat. Tapasztalatai szerint a tanári szobákban egyfajta messiásvárás érzékelhető: sokan azt remélik, hátha lép valaki, aki megoldja ezt a kérdést helyettük.

Ám az évek telnek, és a szakszervezeti vezető szerint Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett a probléma.

Emlékeztetőül: a pedagógus-életpályamodell 2013-ban lépett életbe, az előmeneteli rendszer öt fokozatból áll: gyakornok, pedagógus I., pedagógus II., mesterpedagógus és kutatótanár. A minősítés megszerzése a pedagógus II. fokozatig kötelező, illetve meghatározták azt is, hány év gyakorlat után lehet vagy kell előrelépni: pedagógus I.-ből II.-be kilenc év tapasztalat után kell váltani.

Minden érintettnek portfóliót kell készíteni, ez többek közt részletes óraterveket tartalmaz, valamint további dokumentumokkal igazolhatják pedagógiai jártasságukat, kompetenciáikat. A portfólió feltöltése után a tanároknak egy szakértői bizottság előtt is számot kell adniuk a tudásukról.

Az óra egyre hangosabban ketyeg, hiszen az életpályamodell értelmében minden pedagógusnak át kell esnie legalább egy minősítésen 2022-ig, kivéve azokat, akiknek a rendszer bevezetésekor maximum tíz évük volt hátra a nyugdíjig. Ha valaki a határidőn belül nem éri el a pedagógus II. fokozatot, egyszer ismételhet, ám ha ez is sikertelenül zárul, akkor az értesítést követő tizedik napon megszűnik a közalkalmazotti jogviszonya.

Szakszervezeti számítások szerint már jelenleg is hozzávetőleg 12 ezer pedagógus hiányzik a közoktatásból, így óriási érvágást jelentene, ha a portfólió írását megtagadók is kiesnének a rendszerből.

d ati20130508004 1140x760

Egy felügyelő tanár a vizsgával kapcsolatos információkat írja a táblára az írásbeli történelem érettségi vizsgán.
BALÁZS ATTILA / MTI

Ennek fényében a PSZ nemrég azzal a kéréssel fordult az Emberi Erőforrások Minisztériumához, hogy egy törvénymódosítással vonják vissza a minősítési eljárás kötelezővé tételét. Azzal indokoltak, hogy ellenkező esetben a tanárhiány szempontjából drasztikus következmények várhatók.

Neubauer sok gratulációt kapott a videó megjelenése után, olyan visszajelzések is érkeztek, mint „le kalappal”, vagy „nekem ehhez nem lett volna merszem”. A pedagógus egyébként eddig is úgy érzékelte, mindenki csak arra vár, hogy valaki majd megcsinálja ezt helyette, végül úgy döntött, magára vállalja a feladatot. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy noha kívülről – az oktatásirányítás felől – ugyan nem látszik, de elindult egyfajta elmozdulás a pedagógustársadalomban.

Erőteljes mozgolódás kezdődött a tantestületekben, sokan elkezdtek mást tanulni: cukrásznak, műkörmösnek, asztalosnak tanulnak, de tudok olyanról is, aki aranykalászos gazdának készül éppen

– vázolja a pedagógusok széles skálán mozgó jövőképeit. Úgy tűnik, sokan készülnek arra az eshetőségre, hogy az iskolában közlik velük: másnaptól már nem kell bemenniük dolgozni. A pedagógustársadalom eddig is flexibilis volt, alkalmazkodott a néha évenkénti földcsuszamlásszerű változásokhoz, de úgy látszik, most lett elég, most jött el sokak szerint az a pillanat, amikor fontos lenne az érdemi változások mellé állni. „A bér, mellette a gyakran 45–50 órányi munka amúgy sem tart ezen a pályán senkit”, teszi hozzá.

Ráadásul szerinte nem néhány tucat tanárról beszélünk, hanem 10–12 ezer pedagógus mond nemet a portfóliókészítésre a visszajelzések alapján. A jövőről Neubauer Tamásnak még nincsenek konkrét elképzelései, úgy véli, mivel elég szerteágazó ismeretekkel rendelkezik, sokféle lehetőség áll előtte. De szívesen beülne újra az iskolapadba is, hogy más területeken is piacképes ismereteket szerezzen.

Sokan harcolunk sokféle démonnal. A társadalmi presztízsünk iszonyú mélyen van, ráadásul nem látunk segítő jobbot sehol, a szülők megtesznek mindent, ami az erejükből telik, de az oktatásirányítás tétlenül nézi, ami történik

– vélekedik a pedagógus.

Neubauer etikátlannak és törvénytelennek tartja, hogy egy minősítés hiánya kirekesztheti abból a munkából, amiért hosszú évekig tanult és dolgozott. Úgy véli, amint megtörténik majd az első elbocsátás ezen a jogalapon, az ügy belátható időn belül a strasbourgi bíróságra kerül. A minősítési rendszert önmaga paródiájának tartja. Szerinte nem az a probléma, hogy egy pedagógusnak el kell készíteni néhány óravázlatot, vagy idegenek előtt kell levezényelnie egy órát. A gondot az eljárás mikéntje jelenti, hiszen teljesen életszerűtlen például, hogy a leadott óravázlatok megfeleljenek 66 indikátornak, miközben a való életben ritka – talán nincs is – olyan tanítási óra, ahol ezek közül mindegyik megjelenne.

Kicsit olyan, mintha kirakatot kellene csinálnunk saját magunknak. Semmi mást nem kell tenni, mint bemutatni, mennyire jó pedagógusok vagyunk. De ennek miért az a vége, hogy ha nem mutatom meg, akkor elküldenek a pályáról?

– teszi fel a kérdést a győri tanár, aki szerint az eljárás akkor lenne rendben, ha azok, akik nem akarnak portfóliót készíteni, maradnának az első kategóriában, nem pedig retorzióval, akár pályaelhagyással kellene szembenézniük.

d ati20210901015 2 1140x760

Azzal folytatja, hogy a minősítési eljárásnak további árnyoldalai is vannak: ha az első alkalommal – akár betegség vagy sikertelen feltöltés miatt – eredménytelenül zárul, akkor a második próbálkozásért több mint 70 ezer forintot kell fizetni, mindezt egy olyan pályán, ahol a kezdő fizetés nettó 160 ezer forint. Nem véletlen, hogy a pedagógus volt diákjai között is akadnak olyanok, akik az első minősítés előtt vagy után elköszöntek pályától.

Mint említi, azért is különösen aggasztó a helyzet, mert már most is több ezer tanár hiányzik az iskolákból, a portfólió miatt szintén sokakat fenyeget a kirúgás, ráadásul a következő öt évben a számítások szerint körülbelül húszezren elmennek nyugdíjba. Jelenleg az óraszámok emelésével igyekeznek mindenhol befoltozni a hiányzó dolgozók helyét, de már ez is odáig vezetett, hogy számos iskolában olyan pedagógusok tanítanak valamilyen szakot, akiknek ahhoz nincs megfelelő képesítésük.

Neubauer mindezek ellenére optimista, bízik abban, hogy előbb-utóbb az oktatás szereplőit is meghallgatják az őket érintő kérdésekben. Nem vitatja, hogy szükség van minősítő rendszerre, de úgy látja, ma olyan dolgokat próbálnak mérni, amiket nem lehet.

Egy pedagógusnál nem is az a legfontosabb sokszor, hogy mit tanít, hanem az, hogy hogyan. Meg tudja-e ragadni a gyerekek figyelmét, hozzá tud-e tenni valami pluszt, amivel megszeretteti a gyerekekkel a tantárgyat, kihozza-e a maximumot belőlük. A portfólió ezeket nem képes mérni

– hangsúlyozza.

A pedagógustársadalom persze ebben a kérdésben is megosztott, hiszen teljesen más a helyzet egy szabolcsi kistelepülésen, ahol alig van munkalehetőség, így a tanár az egyik legjobban megbecsült ember a faluban, és más egy nagyvárosban, ahol a pedagógusok napról napra azzal szembesülnek, hogy a bérük meg sem közelíti más diplomások fizetését. Neubauer mindezt a saját bőrén is tapasztalja,ugyanis tisztában van vele, átlagosan mennyi pénzt visznek haza a diplomás dolgozók a városban található Audi-gyárban, az ő bére pedig ennek a harmadát sem éri el.

Forrás: 24.hu

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all