szombat, november 27, 2021

Elek István Kerecsenden élő közgondolkodó, Orbán Viktor hajdani tanácsadója szerint mostantól minden ellenzéki pártnak el kell kezdenie vidéken az intenzív terepmunkát.

Egyike azoknak, akik az ellenzéki összefogást már évekkel ezelőtt szorgalmazták, alapítója volt 2018 őszén a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak, és 2021 tavaszán a Karácsony Gergely által életre hívott 99 mozgalomnak is. Márki-Zay Péter mellett az elmúlt hetek csatározásai közepette többször nyilvánosan is kiállt…

- Heller Ágnes, Ángyán József, Lányi András, Horgas Péter – csak néhány név abból a több, mint harmincból, akikkel együtt már a 2018-as parlamenti választások előtt közös levélben hívtuk fel arra a figyelmet, hogy a demokrata ellenzéknek, balnak, centrumnak és jobbnak, a Jobbiktól a DK-ig össze kell fognia, mert másképp nem lehet legyőzni a Fideszt. Akkor még nem hallgattak ránk a pártok, meg is lett újra a Fidesznek a kétharmad. Most akár elégtétel is lehet, hogy a politikusok végre megértették ezt a szándékot, még ha kicsit nehezen is, s a „megértéshez” minden bizonnyal hozzájárult az a társadalmi nyomás, amit az utóbbi időben tapasztalhattak.

Számos elemző szerint a 2022-es parlamenti választásokat vidéken lehet megnyerni. Ha most ránézünk az előválasztási térképre, azt látjuk, hogy a szimpátia itt megosztott: nagyjából egyenlő arányban vannak ott a „dobreves” és a „márki-zayos” megyék, még ha itt-ott kevés is a különbség az egyik vagy a másik javára. Figyelembe kell ezt venni a következő hónapokban?

Miután közös indulásban állapodott meg az ellenzék, és abban is, hogy valamennyien beállnak a győztes miniszterelnök-jelölt mögé, így azt gondolom, hogy ebben a tekintetben nem kell semmit helyre, vagy visszabillenteni. Ha ezt a térképet úgy tekintjük, hogy az nem egy pillanat lenyomata, hanem tükröz valamiféle tendenciát, akkor ebből az következik, hogy vidéken a DK - és a Jobbik - kampányán, embereinek aktív szereplésén jelentős részben múlik majd az, hogy valóban sikerül-e az összefogó, a baloldaltól a jobboldalig terjedő nemzeti egységnek megnyernie a választást. A Fidesszel szembeni küzdelemben nincs annak jelentősége, hogy most ki hogyan szerepelt az adott megyében. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy a választás második fordulójában több párt is semlegesnek mutatkozott, vagy végig, mint a Jobbik, vagy sokáig, mint az MSZP vagy a Párbeszéd. Valószínű például, hogy Jakab Péter támogatói közül a második fordulóra nagyon sokan maradtak otthon, pontosan az egyértelmű kiállás hiánya miatt. Ez is egyik oka lehetett annak, hogy az első körben voksolók közül 191 ezren nem mentek el a második fordulóra, vagyis az aktivitás olyan, zömmel fiatal választóknak köszönhetően nőtt, akik csak a második fordulóban szálltak be.

Budapestet nézve viszont azt mondhatjuk, hogy ott egyértelmű volt Márki-Zay Péter fölénye.

Az eredmény tekintetében igen, azt azonban nem mondanám, hogy az itt leadott szavazatok mind valóban fővárosi polgároktól származnak. Mivel a második fordulóban az egész ország egy szavazókör volt, feltételezem, hogy nagyon-nagyon sok, egyébként vidéki állandó lakcímmel rendelkező egyetemista, vagy dolgozó fiatal itt adta le a voksát, amit az első körben nem tehetett meg, hiszen ott egyéni körzetek jelöltjeiről is döntöttünk. Az viszont a mostani előválasztási ciklusban is igazolódott, amit régóta tapasztalunk, vagyis, hogy minél inkább haladunk a nagyvárosoktól a kistelepülések irányába, annál inkább csökken a szavazási hajlandóság az emberekben.

Meg lehet nyerni a kistelepülések nélkül jövőre a választást, vagyis elég, ha az ellenzék csak a városokra, megyeszékhelyekre, nagyobb falvakra koncentrál?

– Nem lehet megnyerni. Dobrev Klára kampánya most is bizonyította, milyen hatása van annak, ha egy ismert politikus nem áll meg a megyeszékhely táblánál, hanem elmegy az Ormánságtól Észak-Borsod perifériájáig mindenhova. Ő volt az, aki a legintenzívebb kampányt folytatta vidéken, és ennek a terepmunkának része volt az ő sikerében. Korábban azt gondoltuk, hogy a pártok szervezettsége vidéken a Jobbiknál a legerősebb, de a mostani adatok fényében úgy tűnik, már a DK-é ez az érdem. És amit Dobrev Klára az elmúlt hónapokban vidéken megcsinált, azt a következő félévben a hat vagy hét – attól függően, hogy Márki-Zay Péter a következő napokban hogyan tud majd megegyezni egy leendő civil frakcióról – politikai közösségnek egy sokkal intenzívebb, és szélesebb köre kiterjedő formában kell majd megtennie. Munkamegosztással, és az erőforrások egyesítésével el lehet érni az ellenzék számára is azon vidéki szavazóknak legalább egy részét, akik jelenleg a leginkább el vannak zárva az információtól, és a legjobban kiszolgáltatottak a hatalomnak.

Ha már az információt említette: ebben döntő szerepe kellene, hogy legyen a médiának, de vidéken éppen az a helyzet, hogy sok kis faluban a közszolgálati televízió és rádió az egyetlen hírforrás.

Ez pedig komoly hátrány az ellenzék számára. Sajnos hiába volt néhány jó kezdeményezés, például a Másolj te is mozgalom, a civil kezdeményezés mögé a pártoknak kellett volna tenni némi erőforrást, ennek hiányában ez nem válhatott széles körűvé, nem ért el nagy tömegeket. Elemi érdek, hogy az információkat kézbe vehető, nyomtatott formában, nem egyszeri vagy néhány alkalommal, hanem folyamatosan eljuttassa az ellenzék a kistelepülésen élőkhöz, enélkül nem lehet megnyerni a választást.

Komolyan hisz abban, hogy ha bedobnak a postaládába egy politikai jellegű kiadványt, azt el is olvassa az a célcsoport, amelynek ezt szánják?

Nemcsak, hogy hiszek ebben, hanem meggyőződésem, hogy igen. Láttam erre példát, annak idején a Jobbik jelentkezett rendszeresen egy, a bulvárlapokhoz feltűnően hasonlító, néhány oldalas, olvasmányos kiadvánnyal, szemléletes, rövid cikkekkel. Az emberek jó része ezeket vidéken kézbe veszi, és elolvassa, még akkor is, ha például a nagyáruházak kereskedelmi kiadványait esetleg azonnal kidobja. Olyan embereknek, akik újságot már régóta nem járatnak, egy ilyen lap komoly hírforrást jelentene, főleg, ha rendszeresen, hónapokon keresztül kapja, és megismeri belőle azt a másik valóságot, amiről a köztévét nézve sosem értesülne. Az eddig egymással versengő ellenzéki pártoknak mostantól kezdve neki kell feküdniük az együttműködés régóta sürgető intézményesítésének. A közös kommunikáció megszervezésének, ennek részeként egy efféle rendszeres kiadvány létrehozásának, közös árnyékkormány funkcióját ellátni képes szakszóvivői rendszer felállításának, az alkotmányos rend helyreállításához szükséges teendők és egy kormányprogram alapját képező közös választási program minél részletesebb kidolgozásának. Erre azért is szükség van, hogy mielőbb megismertethessék a választókkal, mire készülnek, s hogy ennek a rendszerváltó politikai programnak a legfontosabb elemeit már lehetőleg a tényleges választási kampány előtt széles társadalmi támogatottságú politikai követelésekként jeleníthessék meg az orbáni önkényuralmi rendszer védelmezőivel szemben.

Azzal a problémával viszont továbbra is szembe kell nézni, hogy a kis falvakban a közmunkával sakkban lehet tartani azokat, akik a legkevésbé képesek az érdekérvényesítésre.

Ezt egy komoly elemzés is alátámasztja, amit az Eötvös Lóránd Kutatóközpont munkatársai készítettek, a 2014-es választásokat ilyen szempontból górcső alá véve. Azt hasonlították össze, hogy a közmunkában foglalkoztatottak arányszáma és a választási eredmények között milyen összefüggések mutathatók ki, s arra a következtetésre jutottak, hogy a közmunkásokkal lehet befolyásolni az eredményeket egy adott körzetben. Erről persze korábban is voltak sejtések, érzetek, tapasztalatok, ez azonban a matematika nyelvén is beigazolódott. Ami viszont változott a nyolc évvel ezelőtti állapothoz képest, az épp a munkaerőpiaci helyzet: a szakemberhiány sokakat „felszívott” ebből a szektorból, ma jóval kevesebb a közmunkás, több százezer helyett százezer alatti létszámról beszélhetünk. A helyi hatalomnak leginkább kiszolgáltatottak „befolyásolása” részben azzal küszöbölhető ki, ha valamennyi szavazókörben ott lesznek az ellenzéki aktivisták, mindenütt legalább ketten, és árgus szemekkel figyelik majd, s leplezik le az esetleges visszaéléseket, például a „irányított” szavaztatást.

Borítófotó: Zagyi Tibor / Népszava

Forrás: Népszava

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a RoTaPress.us nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all