„Magyar állam? Az hol van?” – A segítség egyelőre kimerül abban, hogy nem akadályozzák a segítőket

A magyar állam „segítsége” most nagyjából annyi, hogy nem akadályozza a segítők munkáját – vonták le többen is a tanulságot a Nyugati pályaudvaron, amikor az Ukrajnából menekülőket fogadták. Helyszíni riport. – Állam? Az hol van? – fordul felénk mosolyogva az egyik önkéntes tolmács a Nyugati pályaudvaron.–Civilek csináltak itt mindent – mutat körül a mára teljesen kiépült menekültközpontra – méghozzá a semmiből.

A kint dolgozó önkéntes menekültsegítők zöme szinte az első pillanattól fogadja az oroszok pusztítása elől Ukrajnából menekülők ezreit. Azóta is tízezreknek biztosítottak, élelmet, menedéket, tisztálkodást. Ugyanígy épült ki maga a menekültközpont: a sátrakat és a standokat a környező szórakozóhelyek tulajdonosai adták, a ruhát, élelmiszert, gyermekjátékokat pedig a szeretetszolgálatok hozták, de folyamatosan érkeznek a lakossági adományok. Ottjártunkkor egy középkorú hölgy egy nagy tepsi süteményt hozott, majd megkérdezte, hogy mire lenne még szükség. – Fogkefe, tisztálkodási szerek, főleg baba és gyerekápolási kellékek – válaszolták neki. A nő ezeket felírta egy cetlire majd távozott. – Így megy ez – mondta a pultnál álldogáló nő –

rengetegen idejönnek a pulthoz, megkérdezik, hogy mire van szüksége a menekülteknek, majd bemennek az üzletközpontba és megvásárolják ezeket. A közeli éttermesek is mind hordják a meleg élelmet. Egy kínai kiskereskedő pedig naponta felvásárol vagy két tucat menüt a McDonald'sban.

Van, aki „csak” hoz, más pedig ott ragad segíteni. Például Duleba Dóra, aki férjével kiskereskedő. Amikor először hallottak a menekülthullámról, akkor pár ismerősükkel összeszedtek ezt-azt és kihozták a pályaudvarra. – Láttam, hogy kellene vízforraló, kávéfőző és még vagy ezer más dolog. Ezeket kiírtam a Facebook-ra és sorra jöttek a felajánlások – mesélte. Dóráéknak a helyszínen lévő vöröskeresztesek adtak helyet, áramforrást. Azóta is teljesen önállóan dolgoznak, folyamatosan érkeznek hozzájuk az adományok és a segítők is.

Ágoston felvételizik, hittanoktató akar lenni. Korábban már önkénteskedtek, Ágoston például nemrég az Eucharisztikus Konferencián. Ahogy szinte mindenki, ők is a híreket látva jöttek ki a pályaudvarra. És ahogy mások, úgy a két férfi sem látott a rendőrökön kívül egyetlen állami segítőt sem. – A magyar állam „segítsége” most nagyjából annyi, hogy nem akadályozza a menekültsegítők munkáját – vonták le többen is a tanulságot.

Fotó: Csomor Ádám Népszava

Eszter már „rutinos” menekültsegítő: a 70 éves, korábban ékszerészként dolgozó nő 2015-ben a Keletiben volt. Most az első hírek hallatán eldöntötte, hogy segíteni fog. A „munkába állás” meglehetősen egyszerű volt: „kisétáltam ide és megkérdeztem, hogy miben segíthetek?” Végül az egyik, hevenyészve felállított stand mögött kapott helyet, élelmiszert oszt az érkezőknek. Mint azt tapasztaljuk, ez nem könnyű munka: a menekültek zömének egyik napról a másikra semmisült meg egész addigi életük. Néhány napja még munkába készültek, most pedig egy vadidegen városban álldogálnak, millió kérdéssel. Értetlenkedés, düh és harag keveredik a levegőben, ami egészen furcsa helyzeteket, mániásnak tűnő viselkedésformákat szül. Egy idősebb hölgy például megszámlálhatatlanul jött vissza a standhoz, hogy zacskókat kérjen, de azt nem árulta el, hogy mire akarja azokat használni. Eszter szerint a menekültsegítéshez hozzá tartozik, hogy tudni kell helyén kezelni a különféle a kéréseket. – Ez nem könnyű – mondta Alexander, önkéntes orosz tolmács. Az informatikus férfi az orosz felesége kedvéért, önszorgalomból tanulta meg a nyelvet. Most a szabadnapjain jár ki tolmácsolni a Nyugati és a Keleti pályaudvarra. Alexandernek a legnehezebb pillanata az volt, amikor a Keletiben az egyik vágány szélén egy férfit találtak, ahogy magába roskadva ült. 

Amikor megkérdezték, hogy mi baja, megmutatta a családja fotóját. Mindannyian meghaltak egy orosz támadásban, csak ő élte túl valahogy, majd sokkos állapotban eljutott Budapestig, ahol végül, az ismeretlen város ismeretlen pályaudvarán tudatosult benne minden. Végül mentőt kellett hívni hozzá és be kellett vitetni a pszichiátriára, mivel láthatóan kész volt arra, hogy azonnal vonat elé vesse magát.

Szintén a szabadidejüket áldozzák fel a Bethesda kórház dolgozói, hogy kint legyenek a menekültek fogadásán. Mint lapunknak elmondták, váltott műszakban dolgoznak, a lényeg, hogy mindig egy orvos, egy ápolónő és egy segítő legyen kint a helyszínen.

– Meghűlés, fejfájások – mondta egy fiatal, lengyel származású doktornő, arra a kérdésünkre, hogy mi a leggyakoribb panasz a menekülők között. Beszéltünk három egészségügyi dolgozóval is: szinte csak ők viseltek szájmaszkot. És – mint mondták – nem csak a koronavírus miatt. – Az Ukrajnából érkezők között sokan vannak olyanok, akiket itt már eltűnt „hagyományos” járványok ellen, például kanyaró, tuberkulózis, nem oltottak be – fogalmazott egyikük. Szerintük egyébként komoly baj lehet abból, hogy éppen a menekülthullám előtt engedte el a kormány a maszkviselés kötelezettségét.