A voksturizmustól a közmédia csicskáztatásáig – a The New York Times cikket írt arról, hogyan betonozta be a hatalmát Orbán Viktor
"A populista miniszterelnök, sok konzervatív amerikai hőse, megváltoztatta a választási szabályokat és legalizálta a voksturizmust az újraválasztására készülvén" - ezzel indít a The New York Times cikke, amely aztán sorba veszi, hogy Orbán Viktor miként gondoskodott arról az elmúlt 12 évben, hogy az ellenzék a nyomába se érhessen.
A magyarországi országgyűlési választások előtt három nappal nagy cikket közölt a témában a The New York Times. Olvasóinak a lap azt próbálja meg elmagyarázni, hogy Orbán Viktor miként betonozhatta be annyira a hatalmát, hogy zsinórban tudta háromszor egymás után betölteni a miniszterelnöki pozíciót, összesen pedig négy miniszterelnöki ciklus van a háta mögött.
A lap azzal indít, hogy a kormány a saját kampánytevékenységére használja azokat az e-mail címeket, amelyeket eredetileg a koronavírus-járvány alatti tájékoztatás céljából gyűjtött össze és kezelt. Például a teljesen más célra megadott címekre kiküldött e-mailekben arra figyelmeztet - tévesen -, hogy az ellenzék háborúba küldené Magyarországot. A lapnak Dobrev Klára azt mondta, hogy "ez csalásnak" számít. "Közpénzt használni nyilvánvaló pártpropagandára? Ez egyértelműen választási csalás"- fogalmazott.
Ezt követően a The New York Times rátér arra, hogy az elmúlt több mint egy évtizedben Orbán Viktor a lehető legkülönfélébb módokon gondoskodott a demokratikus normák lebontásáról, a hatalmi pozícióból való elmozdíthatatlanságáról. Hangsúlyozzák a cikkben például azt, hogy az április 3-i választásokon a kormánypártnak kedvez, hogy a választásokkal egy napra tűzték ki a "gyermekvédelmi" népszavazást, és hogy tavaly megszavazták a voksturizmust legalizáló törvénymódosítást. Azaz mostantól nem feltétele az állandó lakhely létesítésének, hogy az ember ott is éljen. Márpedig az elmúlt évek választásain több alkalommal is szavaztak olyanok, akik csak azért létesítettek – tényleges ottélés nélkül – lakcímet Magyarországon, hogy választójoguk legyen az adott választáson. Így történt a 2018-as országgyűlési választásokhoz kapcsolódóan, amikor a voksturizmus nagyüzemben zajlott az északkeleti határmenti régiókban - írtuk korábban.
Kiemelik a cikkben azt is, hogy a választási csalások veszélye miatt nemzetközi választási megfigyelők jönnek Magyarországra, és az Európai Unió történetében ez a második alkalom, hogy egy tagország esetében az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes körűen monitorozni fogja a választásokat.
"Mikor a választások tisztaságáról van szó, Magyarország most már sokkal inkább emlékeztet a szovjet érára, mint az első szabad választásokra a kommunizmus bukása után" - írják a svéd V-Dem nonprofit szervezetre utalva.
A cikkben szó van a magyar választási rendszer sajátosságáról is, amely úgy működik, hogy eleve azoknak a pártoknak kedvez extra mandátumokkal, amelyek nagyobbat nyernek a körzetekben.
Kitér a szöveg arra is, hogy Orbán Viktor kontrollálja a közmédiát és a szövetségesei tulajdonolják a magánkézben lévő sajtóorgánumok nagy részét is, így a magyarországi média jelentős részben a kormány céljainak megfelelő, azt támogató tartalmakat állít elő. Miközben a kormánnyal szembeni vélemény megjelenésének nem adnak teret, az ellenzék például nem hirdethet a közmédiában, az ellenzéki politikusok nem kaphatnak szót benne. "Az olyan történetek, amelyek kritizálják Orbán kedvenc célpontjait - a milliárdos Soros Györgyöt vagy az Európai Uniót - viszont szívesen látottak" - írják és emlékeztetnek, hogy a 2015-ös menekültválság idején a közmédia alkalmazottainak meg volt tiltva, hogy menekült nőket és gyerekeket mutassanak a képernyőn, nehogy véletlen szimpátiát váltsanak ki a nézőkből.
Forrás: HVG