Magyarországon nyilvántartás sincs a közvéleménykutatókról, bárki azt csinál, amit akar

Nincs általánosan elfogadott nyilvántartás, amely alapján a megkérdezett állampolgárok ellenőrizhetnék, hogy egy közvélemény-kutatóként bemutatkozó cég valóban annak minősíthető-e, megfelel-e a szakmai normáknak – derült ki Sik Endre szociológus lapunknak adott nyilatkozatából. A Népszava is foglalkozott a Magyar Társadalomkutató Intézet ügyével, amellyel szemben a 2019-es önkormányzati választás és a mostani parlamenti választás előtt is érkeztek panaszok. Egybehangzó beszámolók szerint a rejtélyes intézet munkatársai – közvélemény-kutatás ürügyén – irányított, manipulatív kérdésekkel negatív színben tüntettek fel ellenzéki pártokat és politikusokat.

amikor szerződést kötünk egy mobilszolgáltatóval, a számunk bekerül egy telefonkönyvbe. Ha nem szeretnénk, hogy ahhoz harmadik fél is hozzájusson, kifejezetten kérnünk kell a titkosítást.

A felhívott emberek valójában nem egy felmérés részesei, hanem az ellenzék elleni politikai lejárató kampány elszenvedői voltak. Az RTL Klub Híradó kérdésére a fideszes Kósa Lajos ugyanakkor azt állította, hogy a kormánypárt nem rendelt ilyen szolgáltatást. Annak nincs jele, hogy a Magyar Társadalomkutató Intézet nyilvánosságra hozta volna állítólagos kutatásának eredményét. Ilyen nevű intézetnek sem a regisztrált civil szervezetek között, sem a gazdasági társaságok adatbázisában nem találtuk nyomát.

Sik Endre elmondta, hogy az ezredforduló környékén, amikor a Magyar Szociológiai Társaság elnöke volt, szerette volna, ha a közvélemény-kutatók létrehoznak egy kamarához hasonlító szakmai érdekvédelmi szövetséget. Ennek érdekében találkozót kezdeményezett, emlékei szerint azon az összes érintett cég képviseltette magát. Végül azonban a szakmai szövetség nem jött létre. Ehhez ugyanis közös etikai szabályzat elfogadása mellett arra is szükség lett volna, hogy a közvélemény-kutatók megosszanak egymással bizonyos technológiai információkat. Sik Endre ennek tulajdonítja, hogy kezdeményezése nem járt sikerrel.

Így viszont azok az állampolgárok, akiket felhívnak, nehezen tudják eldönteni, hogy a telefonáló „igazi” közvélemény-kutató nevében jelentkezik-e. „Bárki azt csinál, amit akar” – állapította meg Sik Endre, aki jobb híján azt tanácsolja: ha valaki nem tudja beazonosítani a céget, vagy gyanúsnak találja a kérdéseket, inkább ne válaszoljon.

Remport Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa elmondta, hogy az uniós adatvédelmi szabályzat, a GDPR értelmében mindenkinek joga van tudni, a telefonáló honnan és milyen célból szerezte meg a számát, meddig tárolja az adatait. Nem csak a politikai felmérésekre, hanem a különféle piackutatásokra is ugyanez a szabály érvényes. Az állampolgárnak joga van ahhoz is, hogy töröltesse az adatait. A TASZ munkatársa felhívta rá a figyelmet:

amikor szerződést kötünk egy mobilszolgáltatóval, a számunk bekerül egy telefonkönyvbe. Ha nem szeretnénk, hogy ahhoz harmadik fél is hozzájusson, kifejezetten kérnünk kell a titkosítást.

Vannak olyan algoritmusok, amelyek véletlenszerű hívásokat generálnak. Ebben az esetben nem történik személyes adatkezelés. Tudni kell – hangsúlyozta Remport Ádám –, hogy mentesülni lehet az ilyen megkeresések alól. Ehhez azonban egy évente megújított nyilatkozatra van szükség a mobilszolgáltató felé arról, hogy nem kérünk véletlenszerűen generált hívásokat. Ez a megoldás – jelentette ki – nem az adatalany önrendelkezéséből indul ki, ezért alapvető alkotmányos elveket sért.

Borító: Shutterstock

Forrás: Népszava