Az önkormányzati hulladékos cégek ezzel piaci szereplővé válnak, amelyek alvállalkozóként dolgozhatnak az évi közel 5 millió tonna települési szilárd hulladék begyűjtését, ártalmatlanítását és hasznosítását vállaló cégnek. A koncesszió részeként a Mol megvásárolja az Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) Zrt.-t. és a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató (NHSZ) Kft.-t. Csakhogy az állami kukaholdingként emlegetett NHKV valójában csak a számlázást végezte, míg az NHSZ ugyan az elmúlt években ütemesen vásárolta fel a hulladékgazdálkodókat - tavalyi beszámolója szerint összesen 35 társaságban rendelkezik 12,75 és 100 százalék közötti részesedéssel – az üzemeltetés javát az önkormányzati cégek végezték.

A hulladékgazdálkodás sok évig a kevés kötelező önkormányzati tevékenység közé tartozott, amelyek gazdaságosan, esetenként nyereséggel voltak működtethetőek. A kukaholding létrehozásának alig titkolt célja éppen az volt, hogy hosszú távon finanszírozhatóvá tegyék a rezsicsökkentés és más kormányzati intézkedések miatt 2014 után főként vidéken veszteségbe forduló hazai hulladékgazdálkodást. 

Mégpedig úgy, hogy a jól teljesítő, több szolgáltatást nyújtó – jellemzően a nagyobb városokban (Budapest, Debrecen, Győr, Szombathely stb.) működő – cégektől elvett nyereséget szétosztják a rosszabbul gazdálkodó vállalkozások között. De ez még abban az esetben sem váltotta volna be a hozzá fűzött kormányzati reményeket, ha az NHKV jól működik. A nyereséges társaságok által kifizetett osztalék ugyanis legfeljebb a tizede volt a bukdácsolóknál felhalmozott hiánynak. Az NHKV belépése után végképp nem volt mit szétosztani.

Az NHKV-ből csak úgy folyt kifelé a pénz, miközben az eredetileg tervezett 110 milliárdos éves forgalmat soha nem sikerült elérnie. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter lapunknak korábban elismerte, hogy a központi költségvetés évi 70-80 milliárdos többletforrást biztosít az NHKV-n keresztül a szemét elszállítására. A szolgáltató cégekkel való elszámolás folyamatos késésben volt. A legnagyobb hazai hulladékos cégnek számító, korábban vastagon nyereséges FKF is veszteségbe hajlott, így a fővárosi önkormányzatnak egyre mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, mivel a korábbiakkal ellentétben a köztisztasági feladatok nem fedezhetőek a hulladékgazdálkodás nyereségéből. Az FKF Zrt.-vel kötött közszolgáltatási szerződések szerint 2018-ban még 8,2 milliárdot, az idén már 11,1 milliárdot költ a város köztisztaságra.

A kormány azt várja az új koncessziós rendszertől, hogy a hasznos hulladékok bevételeiből díjemelés nélkül fedezhető lesz a lakossági szolgáltatás vesztesége. (Bár a legkívánatosabb, legjobban értékesíthető ipari hulladékot nem kapja meg a Mol, az autógyárak ellenállása miatt. Iparági pletykák szerint a Molnak főként az új tiszaújvárosi üzemhez van szüksége jól hasznosítható hulladékra.) A szemétdíj összegét egyébként a jövőben is az állam határozza meg, a MOL csak javaslatot tehet. Az olajtársaság kockázata mégsem olyan nagy, hiszen a kiírás szerint az állam fedezi a koncesszor esetleges veszteségeit, miközben az „extraprofitját”, ha lesz, csak több éves átfutás után sarcolja meg.

Továbbra is nyitott kérdés azonban, hogy ki is fogja elvégezni a munkát, a Mol ugyan a koncessziós feladat ellátására létrehozott egy külön vállalatot, a Mol Körforgásos Gazdaság Kft.-t, ám a cég értelemszerűen nem rendelkezik a feladat ellátáshoz szükséges jármű-, eszköz és emberállománnyal. A kiírás a Molnak szabad kezet ad abban, hogy kit és milyen díj ellenében bíz meg a tevékenységgel. Több forgatókönyv is létezik, még semmi sem dőlt el.

A Mol állítólag hat alvállalkozóval szerződne. Ezek egyike a fővárosi FKF, amely a meglévő 680 járművel, két műszakban Budapesten túl akár Pest megyét is ki tudná szolgálni 

– mondta a cég ügyeire rálátó forrásunk. A kivételezett helyzet akár azt is jelenthetné, hogy a fővárosi cég feljebb srófolhatja a vállalási árat. Csakhogy erre kevés az esély. A MOL-nak ugyanis van egy aduásza: a hulladéktörvény utolsó módosítása szerint a közszolgáltatás ellátása érdekében a koncesszor értéktől függetlenül átveheti a szükséges vagyonelemeket. Vagyis ad absurdum a MOL az önkormányzatoktól rekvirált cégekkel, illetve eszközökkel végezheti el a munkát. Ennek azonban kicsi az esélye, hiszen egy ilyen lépés súlyos konfliktushoz vezetne a kormánypárti vezetésű településekkel. A másik lehetőség, hogy egyszerűen megvásárolják – akár nyomott áron - az önkormányzatoktól a hulladékos cégeket. A koncessziós jog tulajdonosának belegyezése nélkül amúgy sem tudnák mire használni. Ez jelentős egyszeri kiadást jelentene a Hernádi Zsolt vezette vállalatnak. A harmadik lehetőség – és ez a legvalószínűbb - az alvállalkozóként való foglalkoztatás. Az FKF esetében ez két módon lehetséges: marad a fővárosi vállalatokat tavaly egybeolvasztó BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. szervezeti keretében, vagy a hulladékgazdálkodási divízió kiválik és önálló cégként szerződik a koncesszorral.

A főváros számára elfogadható változatról megkérdeztük az FKF-t is. A cég helyett a BKM válaszolt: „a hazai hulladékgazdálkodás kereteit, és az iparági szereplők feladatköreit meghatározó működési modellt egyaránt alapjaiban érintő jogszabályi változások a jövő év közepétől lépnek életbe. Az iparág ezzel összefüggésben zajló felkészülésére tekintettel a megkeresésben megfogalmazott konkrét kérdésben jelenleg nem áll módunkban állást foglalni.”

Borítófotó: Béres Márton / Népszava

Forrás: Népszava