Kácsor Zsolt: A szecsuáni csirke kitoloncolása

Még szerencse, hogy a főméltóságú úr, alsó- és felsőalcsútdobozi Orbán Viktor, Magyarország kormányzója jól megmagyarázta a Tusványoson elmondott szavait a kevert fajokról, különben sosem tudtuk volna meg, hogy a „faj” szó valójában a „kultúra” szinonimája.

 

1298669
Ennek én roppant örülök, úgyhogy alsó- és felsőalcsútdobozi Orbán Viktornak, Magyarország kormányzójának a címeit és rangjait ezentúl ki kell egészíteni a Magyar Nemzet Legfőbb Nyelvőre titulussal is – ennyit legalábbis bőven megér az a nyelvészeti kínlódás, amit a főméltóságú úr és az anyagilag alájarendelődött szolgahadak kifejtettek annak érdekében, hogy a nácinak ugyan nem náci, de legalábbis neofasiszta beütésű beszéd élét elvegyék.

Ráadásul megtudhattuk azt is, hogy a főméltóságú úr valójában arra gondolt, hogy a hazát ő nem óhajtja kevert kultúrájú országgá tenni, amiből az következik, hogy akkor ebben az országban egyedül a magyar kultúrának van létjogosultsága, tehát a magyartól eltérő kulturális bélyeget viselő javak, termékek, produktumok, művészeti és kulturális értékek nemkívánatosak a világnak ebben az aranyos szegletében.

Amiből tehát az is következik, hogy a nemzetközi gasztronómiának alighanem befellegzett. Az ugyanis az elmúlt egynéhány évtizedben alaposan összekeverte a tősgyökeres magyar gasztronómiai kínálatot, s miután a főméltóságú úr a kevert fajnak, bocsánat, kultúráknak nem barátja, a kínai éttermek és gyorsbüfék szedhetik a sátorfájukat. Minek nekünk a kevert gasztrokultúra?! Minek nekünk a szecsuáni vagy a tandori csirke, minek nekünk a gyros (méghozzá muszlim pitában?!), minek nekünk a szusi, a kuszkusz és a gyanús származású falafel golyó, ha egyszer van nekünk saját gulyásunk, saját töltött paprikánk, saját abált szalonnánk, saját tökfőzelékünk fasírttal, saját paprikás lecsónk és saját köménymagos levesünk?!

Továbbá minek nekünk a kevert kultúra a zenében?! Minek nekünk a gyanús származású Mendelssohn-Bartholdy, a szintén gyanús Yehudi Menuhin, Isaac Stern és David Barenboim, mikor van nekünk Erkel Ferencünk, Kodály Zoltánunk és Bartók Bélánk? Továbbá minek nekünk a kevert kultúra a képzőművészetben? Minek nekünk a gyanús származású Marc Chagall, ha van nekünk Munkácsynk?

Továbbá minek nekünk a kevert kultúra a történelemben? Miután kiderült, hogy a főméltóságú kormányzó úr nem kedveli a kevert fajokat, oppardon, a kevert kultúrákat, a magyar történelem jeles nagyságai közül ki kell törölni I. Károly Róbert királyt, aki Itáliából migránsozott be Magyarországra. Ki kell satírozni I. Mátyás királyt, aki a származására nézve nem átallott kicsikét románnak, oppardon, oláhnak is lenni. Ami pedig a híres Bem apót illeti, hát neki aztán nálunk semmi keresnivalója többé, mert nem elég, hogy volt képe Józef Zachariasz Bem néven lengyelként világra jönni, de a szabadságharc bukása után kitért a kereszténységből, felvette a muszlim vallást, majd a földi létből Murad pasa néven távozott.

A helyzet tehát világos.

Nem lennénk most a szecsuáni csirkék helyében.

Forrás: Kácsor Zsolt / Népszava