vasárnap, szeptember 25, 2022

Nem igaz, hogy Magyarországon nem lenne érdemes szélerőműveket építeni, a kormány mégis egy évtizede gáncsolja a szektort.

Az emögött álló okokról csak legendák keringenek Orbán Viktor személyes ízléséről, az atomenergia melletti elkötelezettségről és szél szoci mutyival való azonosításáról. A mostani energiahelyzetben viszont egyre nagyobb luxus nem kihasználni a hazai szeles potenciált, és Palkovics László egy friss nyilatkozata arra utal, hogy erre a Karmelitában is rájöttek. Ha tényleg elhárulnak az akadályok, óriási szélenergia-boom következhet.

 A szélenergia lehetőségei lényegében kihasználatlanok Magyarországon. A szélerőműveknek 2016-ban fellegzett be végleg, ekkor történt, hogy

  • a villamosenergia-törvény módosításával a kormány az energiahatóságtól elvette és saját hatáskörbe vonta az ilyen beruházások engedélyezését;
  • egy rendelettel 12 kilométerben határozták meg az újonnan építhető szélerőművek minimális távolságát beépített területektől.

A 2016-os változtatások egy kezdetleges állapotú szektort lehetetlenítettek el, Magyarországon az egyetlen állami támogatásos szélenergia-pályázati kör 2006-ban zajlott. Ennek köszönhetően felépült mintegy 170 szélturbina, aztán nagyjából meg is állt a történet. A kormányzat ellenséges hozzáállása sokáig csak a klíma- és energiaügyi szakértők körében okozott némi fejtörést, de

a jelenkori energiakrízissel szélesebb körben merül fel újra a jogos kérdés: miért gáncsol a végrehajtó hatalom egy olyan energiaforrást, ami egyszerre klímabarát és csökkenthetné az ország importfüggőségét?

A napokban Palkovics László technológiai és innovációs miniszter olyan nyilatkozatot adott, amelyből arra következtethetünk, erre a kérdésre már a kormányban sem tudtak elfogadható választ adni, így talán végre megnyílhat az út a szélenergia szélesebb körű hazai alkalmazása előtt.

Az alábbiakban bemutatjuk a szélenergiában potenciálisan rejlő lehetőségeket, az eddigi korlátozás mögötti – feltételezett – okokat és a várható fejleményeket.

Máshol dübörög

A szélenergia dinamikusan fejlődő iparág, a világon telepített turbinák teljes kapacitása 2021-ben elérte a 839 gigawattot, ezzel az energiaigény 7 százalékát képes kielégíteni. A megújulós kapacitáson belül világszinten 27 százalékot ad ki jelenleg a szél, sokáig a nap előtt járt e tekintetben, de éppen idén történt meg először, hogy a fotovoltaikus összteljesítmény beelőzte (28 százalékkal). Az összfogyasztáson belüli éves növekményben még a szélenergia a legerősebb a megújulók között, az olaj, a szén és a gáz után ez bővült a legnagyobb mértékben tavaly.

A szélerőművek összesített globális termelése már a 2010-es évek közepe óta túlszárnyalja az atomerőművekét, és a különbség egyre nő, hiszen míg a nukleáris energia már túl van a fénykorán, a szeles beruházások iránt egyre élénkebb az érdeklődés: 2019-ben még 10 százalékkal, 2020–21-ben már 14 és 13 százalékkal tudott bővülni az összesített kapacitás.

A szélenergia-nagyhatalmak rangsorát Kína vezeti, utána következik az USA és Németország. Az EU összesített kapacitása közel 190 gigawatt volt tavaly, a teljes blokk áramigényének 14 százalékát lehetett ebből fedezni. Magyarország Csehországgal karöltve tökutolsó a rangsorban a maga alig több mint 1 százalékos szél részarányával és összesen telepített 329 megawattjával (ebből mára kevesebb, 324,9 MW maradt üzemben).

Pedig nem lenne muszáj, hogy ilyen rosszul álljunk ezen a téren. Magyarország adottságai ha nem is kiemelkedők, de legalábbis átlagosak szélenergia-potenciál szempontjából. A meglévő, soványka szélturbinapark magas kihasználtsággal működik, a kapacitásfaktor (a tényleges termelés a névleges teljesítménnyel elérhető maximális termelés arányában) 2011 és 2018 között számított átlagértéke nálunk 23,3 százalék, míg az EU-ban 22,1 százalék, Németországban pedig csak 19,2 százalék – derült ki az Energiaklub vonatkozó tanulmányából.

Globális Szélatlasz adatai szerint Magyarországon az átlagos szélsebesség 100 méteres magasságban 5,9 m/s, a terület legszelesebb 10 százalékánál pedig már 6,7 m/s ugyanez az érték.

150 méteres magasságban már mindenképpen 6 m/s feletti az éves átlag, ami 25 százalék körüli kapacitásfaktort, egyúttal gazdaságos üzemeltetést eredményez.

Csak hát: az ellehetetlenítő szabályváltozások előtt alig pár szereplő szállhatott be a bizniszbe, így aztán hiába jönne ki a matek, a valóságban nem reális üzleti lehetőség a szélenergia itthon.

Vannak hátrányok, de előny messze több

Tényleg ennyire jó dolog a szélenergia? És ha igen, mi miért nem vesszük ki a részünket belőle? A szélturbinákhoz a sok pozitívum mellett kapcsolódik néhány olyan hátrány is, amelyek mellett azért ne menjünk el szó nélkül.

Lakossági panaszok a hang és a látvány miatt. A közelükben élők számára a szélturbinák nem feltétlenül jelentenek akkora örömet, mert akár 50-60 decibel erősségű zajt bocsáthatnak ki működés közben, ami zavaró a környéken élők számára. Épp ezért van mindenhol szabályozva, lakott részektől legalább mekkora távolságban létesíthetők szélkerekek – ettől függetlenül előfordulnak esetek, amikor nem elég körültekintően vagy éppen az ágazati lobbi nyomásának engedve túl lazára húzzák be a határt, ez pedig megkeseríti a környékbeliek életét. Ízlés dolga, de problémás lehet a turbinák látványa is: sokakat egyszerűen vizuálisan ingerel, ha szántóföldek és szelíd lankák helyett 100-150 méter magas szélkerekekkel teletűzdelt tájat kell nézniük.

Természetkárosítás. A szélturbinák telepítése értelemszerűen megváltoztatja az adott élőhelyet, de a földön mozgó élőlények jobban tudnak ehhez alkalmazkodni, mint a repülő állatok. Releváns kritika a szélerőművekkel szemben, hogy veszélyeztetik a madarakat és a denevéreket, a lapátok leggyakoribb áldozatai a mi régiónkban gólyák. Egy amerikai tanulmány szerint a szélturbinák évente mintegy 140–328 ezer madarat ölnek meg az Egyesült Államokban. Ugyanakkor léteznek olyan fejlesztési irányok, amelyekkel jelentősen csökkenthető lenne a madáráldozatok száma.

Ezek azonban a klímaváltozás körülményei között eltörpülnek a szélenergia pozitívumai mellett:

  • teljes mértékben megújuló energiaforrás;
  • kibocsátásmentesen generál áramot (a szélturbinák legyártásához a cement és az acéligény miatt kapcsolódik ugye szén-dioxid-kibocsátás, teljes életciklusra vetítve azonban ez eltörpül a fosszilis erőműveké mellett);
  • napenergiához képest helytakarékosabb, nem veszélyezteti területfoglalással a szántóföldi művelést;
  • jól kiegészíthet más forrásokat a hazai energiamixben.

A Fidesz más okokból nem szereti

A kormány egyébként nem annyira a fenti negatívumokkal, sokkal inkább azzal indokolta a szélenergia háttérbe szorítását, hogy kisebb potenciál rejlik benne itthon, mint a napenergiában, illetve a geotermiában, és inkább ezekbe szeretnék csatornázni a befektetéseket. A magyar napenergia-termelési lehetőségek valóban jók, ám ez az érvelés több szinten sántít.

Egyrészt, mint fentebb láthattuk, nem igaz, hogy ne lenne néhány olyan országrész, ahol kifejezetten jó hozamokat lehetne elérni szélturbinák telepítésével. Ezt korábban még a Fidesz-kormány is látta, 2010–14-es ciklus elején készült, megújuló energiára vonatkozó cselekvési tervben az áll, Magyarország összesített szélenergia-potenciálja több ezer megawatt teljesítmény, a dokumentum 2020-ra 750 MW szélenergiát irányzott elő.

Másrészt a modern, megújulóra alapozó energiarendszerek egyik legfontosabb tulajdonsága a diverzitás. A megújulók többségére igaz, hogy ingadozó a hozamuk, ezt a problémát a legjobban úgy lehet kezelni, ha többféle rendszert alkalmazunk. Egyszerű példával élve: könnyen lehet, hogy amikor nem süt a nap, akkor éppen fúj a szél. A kiegyensúlyozáshoz tehát jobb, ha többféle forrásból szerezzük a megújuló energiát is.

Keringenek arról különféle sajtóértesülések és legendák, hogy a valódi okok a 2010 óta fennálló kormányzati ellenállás mögött teljesen mások, mint a nyilvánosan kommunikáltak.

Egy verzió szerint Orbán Viktor kormányfő egész egyszerűen nem szereti a szélturbinák látványát, tájidegennek tartja őket, ezért nem támogatja, hogy több legyen belőlük az országban. Lehetséges gazdasági okként szokták felhozni, hogy a paksi bővítés melletti elköteleződés miatt nem támogatja az állam a szélenergiát, illetve akadályozza jogszabályi szinten is az elterjedését. Ugyanis politikai szinten elég nehéz lenne egy ilyen drága, orosz hitelből megvalósuló fejlesztést igazolni, ha bebizonyosodna, hogy már rövidebb távon meg tudunk termelni egy csomó zöld áramot szélerőművek segítségével.

1660838229 temp OIALea cikktorzs2x

Palkovics László technológiai és ipari miniszter Magyarország energiahelyzetéről folytatott nemzetközi egyeztetésen – Fotó: Technológiai és Ipari Minisztérium / Facebook

Egyes vélemények szerint pártpolitikai ok is közrejátszott a szél háttérbe szorulásában. A Magyar Narancsnak egy piaci szereplő úgy fogalmazott: „a Fidesz szemében a szélenergia az elmúlt tíz évben mindig kicsit balos dolognak számított” – balos alatt értsd: MSZP-s. 2006-ban, a Gyurcsány-kormány alatti szeles kvóták kiosztása után ugyanis az terjedt el, hogy a 330 MW jelentős részét a néhai Kapolyi Lászlóhoz, a szocialisták energetikai erős emberéhez köthető üzleti kör kapta. Ez a pletyka annak ellenére gyökeret vert, hogy erős túlzásnak tűnik, az viszont minden bizonnyal nem áll messze az igazságtól, hogy voltak erős politikai szálai a kvótaosztásnak. Mindehhez társult az ügyeskedés és a strómankodás megjelenése is, a Narancs összefoglalója szerint a kvótákat elnyert hazai szereplők a megkapott jogot részben továbbadták tőkeerős, nyugati befektetőknek, aminek következtében a szeles kapacitás csaknem 80 százaléka külföldi tulajdonban van. Az ágazatból ily módon keveset profitál a magyar gazdaság: a szélerőműveket nem itt gyártják, és a haszon nagy része sem itt csapódik le.

Ilyen háttérrel nem csoda, hogy az ágazat nem lett a szíve csücske a protekcionista gazdaságpolitikát (praktikusan: a „nemzeti”, NER-es nagytőkét) előnyben részesítő Fidesznek. A kormány a szél helyett ezerrel ráfordult a napenergia-szektor felpörgetésére, ebben az ágazatban tudták is úgy alakítani a folyamatokat, hogy a saját köreik jöjjenek ki a legjobban a boomból, mára Tiborcz István, a miniszterelnök veje jelentős szereplőnek számít a fotovoltaikus energiában.

Jöhet végre a fordulat?

Ez a hozzáállás a szélenergiához azonban a jelenlegi helyzetben már luxus. Egész Európát energiaválság sújtja, a piaci árak az egekben, az áram újra és újra a rekordokat dönt. Mostanáig nem utalt arra semmi, hogy a kormány engedne a korábbi irányvonalból, csütörtökön azonban sokatmondó nyilatkozatot tett Palkovics László innovációs és technológiai miniszter egy török hírügynökségnek adott interjúban.

Palkovics a Vg.hu beszámolója szerint az energetikai kérdésekről azt mondta: 2023 végére Magyarország a napenergia-termelés kapacitását 3 gigawattról 8 gigawattra növelné, de más alternatív energiaforrások (pl. biogáz) kiaknázása is tervben van,

„a geotermikus és a szélenergiába való befektetésekkel együtt pedig a következő tíz évben 16 milliárd euró értékben valósulhat meg befektetés”.

Jól olvassuk, a miniszter szélenergiát említett, amiből arra következtethetünk, hogy nagyjából egy évtized után újra olyan jogszabályi környezet kialakítása lehet folyamatban, amely megnyitja az utat új szélerőművek létesítése előtt. 16 milliárd euró összesen több mint 6,5 ezer milliárd forint aktuális árfolyamon, ha ennek csak egy kisebb része megy a szélenergiába, az is nagyságrendi változás jelen állapothoz képest.

A Telex még Palkovics nyilatkozata előtt küldött kérdéseket az innovációs tárcának arról érdeklődve, nem látja-e indokoltnak a kormány, hogy elhárítsa az akadályokat a szélenergia kihasználása elől. Amint válaszolnak, közöljük. Annyi biztos, hogy ha tényleg lesz kormányzati szándék az ágazat felpörgetésére, hatalmas üzleti és zöldítési lehetőségek nyílnak meg: a finn LUT Egyetem adatai szerint Magyarországon a mostani egy százalék helyett 10–20 százalék között lenne a szélenergia optimális aránya a teljes energiamixen belül, ha karbonsemleges energiatermelésre állnánk át. Márpedig ez 2050-re ez kimondott cél, így a következő évtizedekben hatalmas fejlődés vár a szektorra, ha hagyják.

Borító: Szélturbina Vas megyében – Fotó: Varga György / MTI

Forrás: Telex

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all