Batka Zoltán: Talpig hasban

Az öregedő macsók vezérelte diktatúrák állandó velejárója a szüntelen önhazugság és kényszeres bicepszmutogatás.

Rákosi alatt például így lett Magyarország a munka háborúban „vas és az acél” országa. Importvasból és szénből. Orbán egyelőre és szerencsére csak papírcsákós diktátor-imitátor. Mivel vasiparunk leépült, magyar bakát meg nem lehet importálni. Így neki jobbára maradt a fakard-csörgető szájalás.

Magyarország így lett nála „katonanemzetté”, amely soha nem tárgyal, hanem „harcol” nem elutazik, hanem „kilovagol”, előrenyomul és ahol egy nyavalyás közbeszerzést is „portyázók” intéznek és ahol persze a „régió legjelentősebb hadereje épül”.

Legyünk tárgyilagosak, mintha csak valami nemzet Csernus Imréje szembesítené a kényszeres hazudozót a tényekkel.

A valóságban a magyar haderő valahol a középbolyban van. 2022-ben a GDP 1,55 százalékát költjük védelemre, közben Lengyelországnál 2,42, Romániánál, Horvátországnál, Szlovákiánál is nagyjából két százalékon áll ez a mutató. Nettó pénzben kifejezve Magyarország az idén úgy 3 milliárd dollárt költ el védelemre. Csehország közben 4 milliárdot, Románia 6 milliárdot, Lengyelország pedig 17-et. A most zajló magyar hadseregreform sem egy hódítani készülő fasisztoid állam erőgyűjtése, hanem egy NATO-szerte zajló felzárkózás része.

A krími orosz agresszió után a NATO-nak szembesülnie kellett azzal, hogy Európában a történelem mégsem ért véget és most sürgősen el kell riasztani az ismét a kerítésnél ólálkodó orosz medvét. Ahhoz pedig a kereplő kevés, puska kell.

Mára a román hadsereg tűzereje a magyarénak három, a lengyel pedig éppen hatszorosa, a Karmelitákból előszeretettel hergelt ukránok mellett pedig fasorban sincs a magyar haderő, nagymagyarországos szélvédőmatricák mögül Kárpátalja elfoglalásáról álmodozni öngyilkos hülyeség, mintha Nyeszlett Jóska két fröccs után rátaposna Mike Tyson tyúkszemére.

Mert hogy azt se felejtsük, hogy határaink zömében nyílt síkságok, amit ötször ekkora sereggel sem lehet megtartani. Azaz az a orbáni hőzöngés, hogy a „régió legjelentősebb hadereje” „önállóan is garantálja az ország biztonságát” egy nevetséges kamu. NATO nélkül édes hazánk pillanatok alatt elvérezne egy államközi konfliktusban.

A magyar nép sosem volt „katonanemzet”. Háborúink jobbára a nép 1-2 százalékát adó nemesség magánbalhéi voltak, a 98 százalékot adó istenadta (kevert fajú) nép háború idején is szántott-vetett, vagy menekült és bújt. Békeidőben csak a Rákosi-diktatúra pár éve voltunk katonaállam: akkor a hidegháborús hisztéria közepette a GDP úgy 20-25 százaléka ment el védelemre. Az eredmény ismert: a magyarok pár év alatt lerongyolódtak, kiéheztek, ami végül nyílegyenesen elvezetett 1956 robbanásához.

Van más út is. Európa leggazdagabb államai a miniállamok, Svájc, Luxemburg, Andorra, Monaco, ahol az elitnek soha, esélye sem volt a saját történelmi nagyságán merengve katonásdit játszani. Így a pénzt oktatásra, infrastruktúra-fejlesztésre költötték el. Szóval merjünk csak kicsik lenni. Pláne, hogy a térképre nézve jól látszik, hogy mást úgysem nagyon tudunk csinálni.

Borítókép: Forrás: Denník N

Forrás: Batka Zoltán / Népszava