Mindazonáltal szakértők szerint ez sem a mindent felfedő, végső mutató, legfeljebb jobban megfelel a kormánypropaganda szája ízének. Már csak azért sem, mert a letárolt gáz mennyisége értelemszerűen függ a helyi tárolók méretétől. Ahol pedig alig működnek ilyen egységek – mint például Svédországban –, ott éppenséggel nem tárolókból, hanem más módon látják el a gázfogyasztókat. Úgyszintén nem lényegtelen szempont egy ország gázfüggősége, vagyis hogy a teljes energiafogyasztáson belül hány százalék származik a fűtőanyagból. E tekintetben az Eurostat 34 uniós és azon kívüli, európai állam adatát sorrendbe állító listája alapján Magyarország 34 százalékkal a földgáznak negyedik leginkább kiszolgáltatott államnak számít. (Ennél csak a hollandok, az olaszok és Georgia aránya magasabb.) A sokat hivatkozott németek 26, az osztrákok 22, a lengyelek 17, a franciák 16, a szerbek 12, a svédek pedig mindössze 3 százalékon állnak. A gázegyensúly felborulása tehát Európán belül leginkább Magyarországnak fájna, amely szempontból a tárolótöltés viszonylagos lomhasága már aggasztóbb.

A jelenség már csak azért is fura, mert Orbán Viktor az elmúlt hetek során is nyomatékosította: gázt kell venni bármi áron. Ehhez kapcsolódik Szijjártó Péter látványos fiaskója, amikor is júliusban Orbán Viktor februári, egymilliárd köbméteres többletigényét voltaképp 700 millió köbméterre csökkentve is üres kézzel tért vissza Moszkvából. 

Az oroszoktól annyi tellett, hogy a Szerbia felől érkező útvonalon napi 2,6 millió köbméterrel több gázt kapunk tőlük. Azóta az Orbán-kormány előírta 740 millió köbméternyi „különleges földgázkészlet” felhalmozását is, amivel a biztonsági tartalékokat kezelő Magyar Szénhidrogén-készletező Szövetséget (MSZKSZ) bízta meg. Bár a kormány a vásárlásra 735 milliárd forint kezességet vállalt – a kormány tehát köbméterenként akár ezer forintot is megadna a gázért –, a folyamat egyelőre nem halad látványosan. Amiként az MSZKSZ a jelenleg 971 millió köbméteren álló, „normál” vésztartalék-szintet is csak novemberre küzdi fel a kitűzött, 1,2 milliárd köbméteres szintre, miközben az a korábbi évek során már állt 1,4 milliárd köbméteren is. Gulyás Gergely a szerdai kormányinfón újságírói kérdésre azt is elárulta, hogy most vasárnap-hétfőn Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szintén energetikai kérdésekről tárgyalt Moszkvában.

[respimage][respimage]

„Nincs pénz” – magyarázta az okokat lapunknak egy szakértő. Kétségtelen: a Ceegex nevű hazai gáztőzsdén tegnap például már köbméterenként 1144 forintért cserélt gazdát a gáz egyetlen köbmétere. (Csak viszonyításképp, a rezsicsökkentett gázdíjban ezt az – évekig 30-50 forint között mozgó – árat változatlanul 50 forinton tartják nyilván, de még az átlagfogyasztás feletti, „piacosított” díjban is „csak” 700 forint körüli összegen szerepel.) Gáz van, hisz a tőzsdén ennyiért megvehető – érvelt forrásunk. Ugyanakkor tény, hogy az – áremelkedést kiváltó orosz-ukrán háborútól cseppet sem független - fokozott gáztárolótöltés valamennyi európai állam költségvetését soha nem látott mértékben kifeszíti.

Forrásunk úgy vélte: ha az uniós félelmek beigazolódnak, és Oroszország elzárja a gázcsapokat, úgy más forrásokból még érkezhet Magyarországra gáz, így Norvégiából vagy a tengeren, cseppfolyós formában szállított, lng-nek nevezett földgáz valamely európai lefejtője felől. Ebből a szempontból szerencsétlen körülmény, hogy egyedül a magyar kormány szavazta le az uniós tagállamokat a gázválságra felkészítő uniós szabályozást, amely ugyan egyik oldalról ettől még kötelező, a másik oldalról viszont nem ró érdemi terhet ránk. Így Magyarországnak – kétoldalú egyezmények híján – nem lenne kötelező kisegíteni más, gázszűkében álló tagállamokat, amiként ez természetesen irányunkban sem áll fenn. Ha viszont most mégis betárolnánk gázt, azt uniós vész esetén vélhetőleg a mostaninál is drágábban adhatnánk el. Mindazonáltal a tárolótöltés azért haladhat vontatottan, mert az erre feljogosított állami cég, az MVM kifogyhatott a vásárlásra fordítható forrásokból. (Voltaképp erre is vezethető vissza a rezsiemelés, és egyes ágazatoknak a hétszázmilliárdos rezsialap-képző extraadóztatása is.)

Borítófotó: Rosta Tibor| Forrás: MTI/MTVA

Forrás: Népszava