Szeptember elseje van, kezdődik az iskola. A kormánytól már a nyári szünet utolsó heteiben megtudhattuk: normális, rendes tanévnek nézünk elébe, senkinek nem kell aggódnia, minden a legnagyobb rendben.
Az sem akadályozhatja meg a rendes tanévkezdést, hogy jelentősen megugrott az iskolaszerek, az iskolai menza vagy a magánórák ára, a szülőknek mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk, már aki megteheti. Miért ne tehetnék? Idén augusztusban is dupla családi pótlékot kaptak, igaz, emiatt szeptemberben nem jár egy fitying sem, de az már legyen az ő bajuk. Majd összehúzzák a nadrágszíjat. Normális lesz a tanév még akkor is, ha a rezsiárak az egekben vannak, spórolni kell a gázzal és az árammal, ahol lehet, szénnel vagy fával kell fűteni, mint a régi szép időkben, de azt is csak módjával, mert az elvetemült környezetvédők miatt nem lehet kivágni a védett erdőket, hogy eltüzeljék őket. Még az is normális, hogy van olyan iskola, ahol heteken át szombaton is be kell majd járniuk a diákoknak, hogy hosszabb lehessen a téli szünet, amikor nem kell a fűtéssel, világítással bajlódni.
Csak egy valami van, ami keresztbe tehet a rendes kormány rendes tanévkezdésének: azok a pedagógusok és szülők, akik folyamatosan azzal hergelik a népet, hogy a fent leírtak egyáltalán nincsenek rendben. Akik azt próbálják elhitetni, hogy az lenne a jó, ha a pedagógusok, iskolai dolgozók nem küzdenének megélhetési gondokkal, hogy a matekórát a matektanár tartsa, hogy ne a szülőknek, tanároknak kelljen szappant, vécépapírt - és talán most már tűzifát is – vinni az iskolákba, óvodákba, hogy ne csak drága magánórákkal lehessen felkészíteni a gyereket az emelt szintű angol érettségire, hogy az oktatásra ne költségként, hanem befektetésként tekintsen a mindenkori hatalom, hogy a közpénzmilliárdokat a közjóra kellene fordítani, nem pedig üzletelni vele például távközlési cégek felesleges felvásárlásával. Ráadásul még az iskolákban is rendetlenkedni akarnak mindenféle sztrájkkal, polgári engedetlenséggel, rossz példát mutatva a fiataloknak, akik ne adj’ Isten elhiszik, az a jó, ha kiállnak saját és embertársaik jogaiért, jólétükért, jövőjükért, nem pedig az, hogy csendben tűrnek és engedelmeskednek a főméltóságok minden óhajának és parancsának. Hová vezetne ez? Még a végén előre mennénk, nem hátra.
Forrás:Juhász Dániel / Népszava