Szeptember elseje van, kezdődik az iskola. A kormánytól már a nyári szünet utolsó heteiben megtudhattuk: normális, rendes tanévnek nézünk elébe, senkinek nem kell aggódnia, minden a legnagyobb rendben.

Nem jelent problémát, hogy a közszféra állásportálján még tanévkezdés előtt is több száz tanárt, tanítót, óvodapedagógust, gyógy- és fejlesztőpedagógust, iskolapszichológust keresnek olyan üres álláshelyek betöltésére, amiket már sehogy sem tudnak befoltozni csoportösszevonásokkal, tartós helyettesítésekkel, vagy egy éppen ráérő iskolai dolgozóra bízott gyerekfelügyelettel. Nem gond az sem, hogy nyár folyamán sem torpant meg a pályaelhagyás, a legvisszafogottabb becslések szerint is legalább 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből ahhoz, hogy nagyjából mindenhol biztosítsák a szakos ellátottságot, ne a földrajztanár tartsa a matekot és a fizikát, vagy hogy ne a takarítónő vigyázzon a gyerekekre a napköziben.

Az sem akadályozhatja meg a rendes tanévkezdést, hogy jelentősen megugrott az iskolaszerek, az iskolai menza vagy a magánórák ára, a szülőknek mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk, már aki megteheti. Miért ne tehetnék? Idén augusztusban is dupla családi pótlékot kaptak, igaz, emiatt szeptemberben nem jár egy fitying sem, de az már legyen az ő bajuk. Majd összehúzzák a nadrágszíjat. Normális lesz a tanév még akkor is, ha a rezsiárak az egekben vannak, spórolni kell a gázzal és az árammal, ahol lehet, szénnel vagy fával kell fűteni, mint a régi szép időkben, de azt is csak módjával, mert az elvetemült környezetvédők miatt nem lehet kivágni a védett erdőket, hogy eltüzeljék őket. Még az is normális, hogy van olyan iskola, ahol heteken át szombaton is be kell majd járniuk a diákoknak, hogy hosszabb lehessen a téli szünet, amikor nem kell a fűtéssel, világítással bajlódni.

Csak egy valami van, ami keresztbe tehet a rendes kormány rendes tanévkezdésének: azok a pedagógusok és szülők, akik folyamatosan azzal hergelik a népet, hogy a fent leírtak egyáltalán nincsenek rendben. Akik azt próbálják elhitetni, hogy az lenne a jó, ha a pedagógusok, iskolai dolgozók nem küzdenének megélhetési gondokkal, hogy a matekórát a matektanár tartsa, hogy ne a szülőknek, tanároknak kelljen szappant, vécépapírt - és talán most már tűzifát is – vinni az iskolákba, óvodákba, hogy ne csak drága magánórákkal lehessen felkészíteni a gyereket az emelt szintű angol érettségire, hogy az oktatásra ne költségként, hanem befektetésként tekintsen a mindenkori hatalom, hogy a közpénzmilliárdokat a közjóra kellene fordítani, nem pedig üzletelni vele például távközlési cégek felesleges felvásárlásával. Ráadásul még az iskolákban is rendetlenkedni akarnak mindenféle sztrájkkal, polgári engedetlenséggel, rossz példát mutatva a fiataloknak, akik ne adj’ Isten elhiszik, az a jó, ha kiállnak saját és embertársaik jogaiért, jólétükért, jövőjükért, nem pedig az, hogy csendben tűrnek és engedelmeskednek a főméltóságok minden óhajának és parancsának. Hová vezetne ez? Még a végén előre mennénk, nem hátra.

Forrás:Juhász Dániel / Népszava