vasárnap, szeptember 25, 2022

Az EU-s szankciók és az energiaárak elleni legújabb nemzeti konzultáció túllép az eddigi, belpiacos hergeléseken. Ez, a Magyarország által is megszavazott szankciók elutasításáról, az EU egységének immár nyíltan vállalt bomlasztásáról szól – pont a Kreml szándékai szerint. Ám a közpénzmilliárdokat elégető propagandaakcióval “sallereket” is gyűjthetünk Brüsszeltől, ami rosszabbkor nem is jöhetne.

“Hogy a férfiak is értsék miről beszélek, egy hatlapos ulti van a kezemben, negyvennel és két ásszal. Ezt meg lehet azért oldani. Azt hiszem, szép esténk lesz” – állapította meg tréfálkozva egy brüsszeli EU-s csúcs előtt Orbán Viktor, aki most – egy másik kártyajátékból vett hasonlattal élve – mintha mindent egy lapra tenne fel – méghozzá az EU-val szemben és az orosz érdekek mentén. Úgy tűnik,

ezt szolgálja a legújabb, az energetikai tárgyú EU-s szankciókról tervezett nemzeti konzultáció, amit a bejelentés paródiába illő körülményei miatt elsőre nehéz komolyan venni, mi mégis megpróbáljuk.

A hamarosan induló nemzeti konzultációt – pontosabban annak igényét a kormány felé – a Fidesz–KDNP közös, kihelyezett frakcióülésén jelentették be a minap, méghozzá drámai elemekkel: a spórolási kényszer miatt Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető fájó szívvel, de lekapcsolta az egyik akváriumát és elajándékozta az aranyhalait, Simicskó István KDNP-frakcióvezető pedig A tanú című filmből ismert megállapítással igyekezett sokkolni, miszerint “a nemzetközi helyzet fokozódik”.

Egyelőre Orbán Viktor még nem bólintott rá a kormánypárti kezdeményezésre – de eddig mindig megtette –, és a nemzeti konzultáció kérdései sem ismertek, ám az idő sürget, a következő 1–2 hónapban az akciót végig kell vinni. Legalábbis akkor, ha tartani szeretnék a menetrendet, amiről a Magyar Nemzetnek gondosan kiszivárogtatottak szerint a Balatonalmádiban zajló évadnyitó közös frakcióülésen beszélt a miniszterelnök, kijelentve:

mindent meg kell tenni, hogy a szankciókat Európa legkésőbb az év végén visszavonja.

Orbán arra számít: ha megszüntetnék a szankciókat, az árak rögtön megfeleződnének, és az infláció is csökkenne, Európa gazdasága újra erőre kapna, és el tudná kerülni a fenyegető recessziót. Szerinte amikor ezeket a szankciókat nyár elején Brüsszelben „Európára erőltették”, akkor az uniós bürokraták azt ígérték, hogy Oroszországnak fognak fájni, nem az európai embereknek.

Újra kitömné a hátizsákját Orbán

A forgatókönyv tehát nem új: az Orbán-kormány egy nemzeti konzultáció eredményét akarja lobogtatni Brüsszelben. Éppen ez történt öt évvel ezelőtt, 2017-ben az éppen fő ellenségnek tett filantróp milliárdoshoz kötött, migráns-betelepítési „Soros-tervről” szóló konzultációval. Erre a hivatalos közlés szerint 2,3 millió válasz érkezett, Orbán Viktor pedig 2017 decemberében egy hátizsákot a vállára vetve indult Brüsszelbe, és azt közölte: „itt a hátizsákomban vihetem magammal a 2,3 millió ember véleményét, aki világossá tette, nem akar Soros-tervet és nem támogatja, hogy Brüsszel ilyen tervet hajtson végre”.

Az akkori és a mostani helyzet annyiban különbözik, hogy 2017-ben már a kérdésfeltevésben is hamis állításokkal egy, a sugallni kívánt formában nem is létező „Soros-terv" ellen gyűjtöttek őket támogató válaszokat Orbánék, méghozzá egy még nem létező és a magyar kormány által foggal-körömmel ellenzett európai uniós intézkedéssorozat ellen. Ehhez képest

most egy sor, az Ukrajna elleni orosz agresszióra válaszul már meghozott EU-s döntés, bevezetett szankció utólagos elítélését várja Orbán, ráadásul ezzel olyan intézkedések visszavonását kívánja elérni, amelyekről az EU egyhangúan döntött, vagyis ezeket Magyarország is mind megszavazta.

Orbán és a magyar kormány ugyan volt, hogy próbálta megakadályozni ezeket a szankciókat, de nem amiatt, amit most emlegetnek, hogy az embereknek fájnak, hanem politikai okokból. Júniusban például az Oroszország elleni hatodik – az olajembargót is tartalmazó – szankciós csomag elfogadását addig blokkolta Magyarország, mígnem a háborúpárti, putyinista Kirill pátriárka le nem került a listáról. Nemrég pedig Orbánék azzal próbálkozhattak, hogy nem járulnak hozzá egyes intézkedések meghosszabbításához, ha nem kerül le a szankciós listáról három orosz oligarcha – közülük Aliser Uszmanov ellen a németek azóta keményen felléptek –, ám végül erről letettek

Nyílttá válhat az eddigi bomlasztás

Mégis mi célja lehet Orbánéknak tehát nemzeti konzultációt végig vinni egy olyan szankciós csomag ügyében, ami már befejezett tény, ráadásul Magyarország támogatása, és az EU 27 tagországának egységes fellépése mellett vezették be őket Oroszország ellen? – vetődik fel a kérdés. A válasz az, hogy mivel a nehezen elért egységes EU-s fellépés nyomán meghozott döntések visszavonásnak – pláne a háború eszkalálódása közepette – esélye nulla,

Orbánnak aligha lehet más célja a szankciók hazai elutasítottságával Brüsszelben roadshowzni, minthogy nyíltan szembehelyezkedjen az EU-val.

A magyar kormányfőt persze korábban sem kellett különösebben nógatni az EU-val szembeni ellenállásra, fellépésre. Elég csak felidézni a szintén 2017-es, „Állítsuk meg Brüsszelt!” című nemzeti konzultációt, amelynek hamis állításait már az Európai Bizottság sem hagyta szó nélkül. A folyton háborúzó Orbán Viktor ellenségei közül amúgy az egyik legrégebbi a Magyarországot állítólag direkt piszkáló intézményeivel és tisztségviselőivel az EU.

„Brüsszellel” szemben régóta visel háborút Orbán, arra hivatkozva, hogy a „nemzeti szuverenitásért” harcol. A mai geopolitikai viszonyok között különös hangsúlyt kap, hogy ellenzékben, 2009-ben Orbán még azzal nyugtatott, hogy „Brüsszel nem Moszkva”, ám kormányon, 2014-ben már azt hangoztatta, „nem leszünk gyarmat”. És ezt nem Moszkvára, hanem Brüsszelre értette, kék plakátokon megüzenve: „Több tiszteletet a magyaroknak!”

Ez a szemlélet és az EU-hoz való militáns hozzáállás azóta sem változott, és aligha segített ezen, amikor 2015-ben Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke barátságosan pofozgatta és diktátornak szólította Orbánt. Időközben több eljárás is indult Magyarország ellen, lesújtó képet festettek a jelentések, és megindult a hetes cikkely szerinti eljárás is.

A Fidesz pedig sértődötten elhagyta az Európai Néppártot és annak EP-frakcióját, mielőtt még kizárták volna. A jogállamisági mechanizmus és a helyreállítási alap pénzei miatt hosszan hadakozott Orbán Brüsszellel, ám végül kénytelen volt visszavonulót fújni. Nemrég döntött úgy az Európai Bizottság, hogy 3000 milliárd forintnyi uniós forrás felfüggesztését javasolja. Ám mivel Magyarország 17 konkrét intézkedési javaslatot tett, melyekkel orvosolnák a brüsszeli aggályokat – az elsőkről hamarosan szavaz is az Országgyűlés – ez segíthet a „normál” (a hétéves EU-költségvetésből származó) EU-források utalásához, de a hírek szerint a helyreállítási alap pénzeinek folyósításához nem, ott újabb feltételeket támaszthat a Bizottság.

A fentiek miatt ezekben a hetekben vakmerő politikai húzásnak tűnhet egy olyan nemzeti konzultáció elindítása, amelynek egyértelmű célja, hogy muníciót adjon Orbánnak egy EU-ellenes fellépéshez. Első látásra ez Magyarországnak most éppen egyáltalán nem érdeke, hátrébb lépve viszont jól látható, hogy nagyon is jól jön az Ukrajnában háborúzó Vlagyimir Putyin Oroszországának, hiszen az orosz elnöknek fontos geopolitikai érdeke a bizalmatlanság és a széthúzás szítása az EU-n belül, illetve minden jól jön neki, ami az unió egységét bomlasztja.

Elkennék az egyik nagy kudarcot

A nemzetközi és uniós hatások mellett a Brüsszel- és szankcióellenes nemzeti konzultáció “belső használatra”, vagyis magyarországi belpolitikai célokra is alkalmas lehet, hiszen ki ne szeretné elmondani a véleményét arról, hogy nem örül a magas áram- és gázszámláknak. Főleg úgy, ha közben azt a hamis ígéretet kapja a kormánytól, hogy ha sokan válaszolnak a konzultációra és állnak így Orbán Viktor mellé, akkor jobb eséllyel tudja Magyarország elérni a szankciók visszavonását.

Csakhogy míg a magas rezsiszámlák valóban léteznek és magánszemélyektől vállalkozásokon át az állami és az önkormányzati szférában is komoly gondokat, sőt fájdalmas válaszlépéseket kényszerítenek ki, ezt a nemzeti konzultáció nem képes megállítani. Ezzel szemben viszont ráirányítja a figyelmet az ötödik Orbán-kormány eddigi egyik legnagyobb kudarcára:

kampányígéretével szemben a Fidesz és az Orbán-kormány nem védte meg a rezsicsökkentést, hanem visszalépni volt kénytelen belőle, emiatt vezették be a “lakossági piaci” árakat, csökkentve közben a kedvezményezettek körét is.

Ráadásul nem igaz a nemzeti konzultációt megalapozó orbáni állítás sem, miszerint ha megszüntetnék a szankciókat, az árak rögtön megfeleződnének, és az infláció is csökkenne, Európa gazdasága újra erőre kapna, és el tudná kerülni a fenyegető recessziót. Az sem igaz, hogy az intézkedések ne fájnának Oroszországnak, ha nem így lenne, aligha fenyegetőzne miatta Putyin elnök. A szankciók – amiket aktívan próbál Moszkva kijátszani – a háborút persze nem állítják meg, de hosszabb távon a hatásaiba belerokkanhat az orosz gazdaság.

Belpolitikai siker, csilingelő kassza

A nyilvánosság számára megfogalmazott cél – a szankciók visszavonása – helyett valójában tehát az EU-t bomlasztó hatása és esetleges belpolitikai haszna miatt lehet fontos a nemzeti konzultáció a kormánynak. Főleg, hogy arra lehet számítani, a propagandaakcióban a korábbiakhoz hasonlóan egyoldalú, demagóg, irányított kérdések szerepelnek majd, amelyek ráadásul a szankciókon kívül érinthetik a „baloldalt”, és az árnyékkormányt alakító DK elnökét, Gyurcsány Ferencet is.

A készülő nemzeti konzultáció tematikájához, hangulatához és komolyan vehetőségéhez jó viszonyítási pont lehet a legutóbbi ilyen nagy akció, „a járvány utáni életről szóló”, tavaly augusztus végén zárult nemzeti konzultáció, amelybe beilleszthette a kormány a számára fontos politikai üzeneteket a Brüsszel elleni szabadságharctól az LMBTQ-propagandán át a migránsokig, ráadásul gyermeteg emojis plakátokkal.

Noha sok hatásuk nincs, a konzultációk legalább nem olcsók. A legutóbbi, tavalyi összköltsége 6 milliárd forint körül alakult, és ezzel még nem is tartozik a legdrágább propagandaakciók közé. A 2012-es gazdasági konzultációnál még szolidnak mondható, 308 milliós összeg volt a reklámköltség, ám a New Land színrelépése után, a 2017-es “Állítsuk meg Brüsszelt!” konzultációhoz már 7,2 milliárd forintos reklámkampány társult. A csúcstartó a 2020-as, a pandémiáról szóló konzultáció, ahol csak a hirdetésekre 9,6 milliárd ment el. A költséget és a „mozgósító erőt” itt szedtük össze:

!

A legutóbbi, a „járvány utáni életről” szóló konzultációra végül – online és levélben – összesen 1,423 millió válasz érkezett, amivel a 8 millió választópolgárra vetített 17,8 százalékos válaszadási arányával a negyedik legsikeresebb lett a konzultációk sorában. E kategóriában a csúcstartó a 2017-es, a „Soros-tervről” szóló konzultáció maga 29,4 százalékos válaszadási arányával.

!

Ha pedig az egy válasz „elérési költségét” nézzük a teljes büdzsé alapján, akkor a legutóbbi, tavalyi konzultáció 4374 forintos „darabárával” is a mezőny első felébe, a drágábbak közé tartozik. Itt a közpénzfelhasználás hatékonyságának szempontjából a legrosszabbnak számító első helyet a tavalyi első, kizárólag online kitölthető konzultáció – a harmadik járványhullám utáni „nyitásról” szóló – szerezte meg, mivel csak 528 ezren reagáltak rá, így egy válasz költsége is majdnem 11 ezer forint lett.

Forrás: HVG

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all