csütörtök, december 08, 2022

Év eleji adó-visszatérítés, a kata évközi átalakítása, eltúlzott mértékű rezsitámogatás, Európa legolcsóbb üzemanyagárai – sokat tett a kormány azért, hogy a magyar gazdaságot célkeresztbe helyezze. De még nem késő kijózanodni.

 Rossz gazdasági hír akad mostanában bőven. Eszelős ütemben gyengül a forint, horrorárakba kerül a földgáz, a magas államadósságunk finanszírozása nemcsak a gyengülő árfolyam, de a kamatok emelkedése miatt is egyre több pénzt emészt fel.

Ilyenkor jogosan merül fel kérdés, hogy a kormányzat miért táplálta folyamatosan a pánikot, a sebezhetőséget és a hiányt. Hogy mire gondolunk? Például arra, hogy

  • miért osztott ki százmilliárdokat népszerűség-növelés céljából a választások előtt, amikor már ekkora baj közeledett?
  • Miért képtelen elfogadni az európai uniós értékeket, a korrupcióüldözést vagy az oroszok elleni határozottabb fellépést, és ezzel miért kockáztat eurómilliárdnyi forrásokat, miért nem segíti a forint stabilitását?
  • Miért sugározta folyamatosan a piactagadást, a piactorzítást a kamatstoppal, az eltérített árú benzinnel, élelmiszerrel, gázzal, árammal?
  • Miért tűzte ki magára a céltáblát azzal, hogy kifelé kétségbeesett intézkedéseket mutatott? Ilyen volt elsősorban a kata évközi kivezetése, hiszen alapvető adóváltoztatásokra év közben csak a nagy bajban levő országok vállalkoznak, de a kormányzati kifizetési stopot is lehetett úgy értelmezni, hogy ekkora a baj, bár, értelmezésünk szerint nem erről volt szó.

Nincs akkora baj, mint sokan hinnék

Ugyanakkor érdemes kettőt hátralépni, és egy kicsit reálisan is átgondolni, hogy mi a helyzet Magyarországon. A költségvetés alapvetően stabil, 2022-ben még a növekedés is segíti, valamint az infláció, amely a „horgonyzott” kiadásokhoz inflációkövető bevételeket párosít.

Baj és pánik azért így is van. Mindig az a legizgalmasabb – vagy a legveszélyesebb –, amikor a létező nagy kockázatokat agresszívan árazza a piac, vagyis amikor szakadnak az árfolyamok. Az ilyen hangulat ugyanis öngerjesztő lehet, valóban begyorsíthat válságfolyamatokat. Most leginkább két „gyorsító” érezhető, az Északi Áramlat potenciális kiesése nagy európai kockázat, a válságot erősítő kormányzati kommunikáció pedig fokozhatja a spekulánsok támadását.

A deviza a keményebb dió

A külkereskedelmi mérleg rossz, az ország finanszírozása most éppen duplán romlik: a forintfinanszírozás kamata megy felfelé, a devizaadósság pedig a rossz árfolyam miatt lett sokkal drágább.

Ugyanakkor az, hogy államcsőd lenne, semmilyen szinten nem reális. Az állam tud forrást gyűjteni,

a magas magyar hozamok miatt a lakossági állampapírok vagy a nemzetközi devizapiacok is lehetőséget biztosítanak erre. Nincsen olyan közvetlen veszély, hogy részleges vagy teljes fizetésképtelenség fenyegetne, és itt gyorsan érdemes a korábbi magyar kormányok felé is egy kalaplengetést megereszteni.

Az, hogy Magyarország mindig és minden helyzetben helytállt az aktuális fizetési kötelezettségeiért, óriási kreditet jelent.

Atatürktől tanulhatunk

A nemzetközi közgazdaságtanban Kemal Atatürk példáját szokás emlegetni. Ő azért vált Törökországban örökké népszerű, nemzetmentő és újjáépítő politikussá, mert deklarálta: hiába volt világégés, az Oszmán Birodalom minden adósságáért helytáll. Utána aztán volt hitele, volt felé bizalom, és némi katonai, de elsősorban elképesztő gazdasági sikert ért el.

Magyarország eddig ezt az utat követte, és bár nagy az adósságunk, annak döntő része forintalapú, és az állam tud papírokat eladni. Például azért, mert ha 11-12 százalékot fizet a lakossági állampapírok után, azzal versenyelőnye van más kiszámítható hozamú befektetésekhez képest.

Szomorú zárójel, hogy éppen szeptember 29-én több vonzó magyar állampapír is megjelent volna a kínálatban, de – vélhetően a nagy érdeklődés miatt – a Webkincstár rendszere lefagyott. Mivel ez egy visszatérő jelenség, talán a kincstár végre elgondolkodhatna azon, hogy nem érné-e meg egy megfelelő minőségű és kapacitású informatikai hátteret kiépítenie.

Mikor lenne csőd?

Államcsőd akkor következik be, ha nagy a folyó hiány, és ennek finanszírozása miatt az állam ehhez egyre jobban eladósodik, de már nem tud piaci alapon újabb és újabb hiteleket felvenni, vagyis állampapírokat kibocsátani.

Egyáltalán nem tartunk itt.

Természetesen államcsődök, csődközeli helyzetek vannak. Nemcsak a folyton csődbe menő Argentínában (száz éve Argentína szinte ugyanakkora potenciálnak tűnt, mint az Egyesült Államok – hát, elmentek egymás mellett) vagy Ukrajnában, Oroszországban, még a „menő” Izlandon is volt ilyen, de ezek egyike sem az EU.

Az Európai Unió nagyon védi a tagjait. Talán még azt a tagját is, amely folyamatosan ellenségként utal „Brüsszelre”.

Még a rémes helyzetben levő görögök is tologatják maguk előtt rettenetes adósságukat, a nagy Olaszországra pedig annyira vigyáz az EU, hogy az eurókamatokat is alacsonyan tartja, csak ne kerüljön túl sokba az olasz államadósság finanszírozása. Ezt persze a választók aligha értik, és mint mindig, amikor baj van, euroszkeptikus, szélsőséges erőket választanak hatalomra.

Aztán a piactagadó erők pedig mindig mélyítik a bajt, bármennyire is romantikus volt a görög újhullám, vagy bármennyire jól hangzik a magyar unortodoxia, sajnos mindig bebizonyosodik, hogy csak a jól ismert (ortodox) mechanizmusok működnek.

Hogyan tovább?

A jegybanki alapkamat folyamatos emelése Magyarországon eddig nem hozta el a várt eredményt, de azért drágította is a forint elleni támadásokat.

Egyelőre nem sikerült megállítani az árfolyam ingadozását, esését. Az állam kiadásai ugyanis most magasabbak a bevételeinél, de a fő gond az, hogy a devizamérleg, a külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg kezelése vált nehezebbé.

Nem azon a 10-15 százalékon múlik, ennél rémesebb az árváltozás, de azért a 200 euró/MWh-s gáz még mindig elviselhetőbb 370-380 forintos eurónál, mint 420 forintnál.

És ha havonta 0,5-1 milliárd eurós mínuszt termel az export-import, akkor azt csak a tartalékokból lehet ellensúlyozni, de azt meg nem halmoztunk fel az elmúlt (nagyon jó) években. Vagyis a tücsök és a hangya meséjéből mi a tücsök voltunk, aki elszórta a pénzt, ellentétben például Oroszországgal, amelyik szorgos hangya módjára gyűjtögetett, és nagyon készült valamire – ma már elég pontosan látjuk, hogy mire.

Az állam későn kapcsolt

Az állam mindenesetre legalább kapcsolt, bár a satufék soha sem az igazi, de ma már nem fogja visszaosztogatni az adókat, megállt mindenféle beruházás, még a szent tehén rezsicsökkentésből is visszavett. Persze abban még lehetne lépnie, hogy külkereskedelmünket nagyon rontó tételeknél (dotált gáz, üzemanyag) csak a valóban rászorulókat megsegítve gyűjtsön lakossági népszerűséget.

Magyarországon tényleg nincsen államcsődveszély, és akkor nem is lesz, ha az ország a jó adottságaival (sok külföldi befektető, uniós tagság, elérhető árú munkaerő, centrális elhelyezkedés) végre elfogadná azt, hogy a piac és a normalitás hozza a sikereket, és nem a harmadik út, illetve az értelmetlen konfrontációk. Lehet olyan helyzet, hogy még ez is felmerül majd.

És igen, ekkor majd a piac felé nyitó intézkedések révén az életszínvonal csökken, az embereknek nehezebb lesz, ami akár szavazatokba is kerülhet. De ha nincs egyensúly, akkor majd az életszínvonal egy kicsit később, de sokkal jobban csökken, és az embereknek sokkal nehezebb lesz.

Borító: Egy budapesti pénzváltó az aktuális árfolyamokkal 2022. szeptember 28-án – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Forrás: Telex

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all