csütörtök, december 08, 2022

Nagy erők mozdultak rá egy kis hadiipari cégre, alighanem abban a reményben, hogy tízezer forintért milliárdos titok nyomára juthatnak. Egy Kalasnyikovokba való lőszergyártó sorról van szó, ami a jelek szerint egyszerűen eltűnt.

Hogyan lehetséges, hogy a magyar bíróság közvetlenül tájékoztat egy moszkvai illetőségű – az Alkotmányvédelmi Hivatal által Oroszországba kitoloncolt – személyt egy olyan ügy részleteiről, amelyben egy NATO-szabványos lőszertöltőgépet keresnek? Abszurdnak tűnik a kérdés, hiszen nemzetbiztonsági szempontból különösen érzékeny információkról lehet szó, de ilyesmi bontakozik ki egy évek óta tartó jogvitában, amely egy kis miskolci cég megszerzéséért folyik. A Borsodi Általános Gépgyár Kft.-ről (BSGÉP) van szó, amelyről eddig annyit tudtunk, hogy holott apró hadiipari cég, nagy erők mozdultak rá. Érdeklődött a cégszerzés iránt Balajti László, a titkosszolgálatok egykori vezetője, illetve Pintér Sándor jobbkeze, Tasnádi László is tárgyalt az ügyben. Végül Mikó István lett a befutó, legalábbis ő azt állítja, hogy megvette Jurij Shabajkin üzletrészét, és ezzel beszállt a BSGÉP-be.

Lassanként tisztul a kép, miért lehetett olyan kapós a jelentéktelennek látszó vállalkozás, még a haditechnikai külkereskedelmi engedélyétől megfosztva is.

A tízezer forintos üzlet

Mikó legutóbb az ISD Dunaferrnél bukkant fel válságmenedzserként, majd a dunaújvárosi vasmű ostrománál a „zsoldosok” vezetőjeként. Korábban találkoztunk a nevével a Borkai-ügyben is, de köze volt ahhoz a történethez is, melynek nyomán két évig pereskedtünk – végül sikerrel – a Fidesz-pártigazgató Kubatov Gáborral. Azt pedig elsőként írta meg a 24.hu, hogy tavaly decemberben egy időre letartóztatásba került, egy vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés és más bűncselekmények miatt folyó nyomozás részeként. A moszkvai illetőségű Shabajkin és Mikó most pertársak abban az eljárásban, amely a BSGÉP üzlerésszerzése miatt folyik.

Shabajkin öt évvel ezelőtti kitoloncolásának idején, azaz 2017-ben elvették a BSGÉP haditechnikai külkereskedelmi engedélyét. Addig az üzletrészek 49 százaléka az orosz vállalkozóé, a többség Papp Csabáé volt, de az új helyzetben megállapodtak, hogy Shabajkin eladja neki az üzletrészét. Ugyanakkor kikötötték, hogy Shabajkin vagy az általa megnevezett személy visszavásárolhatja a tulajdonrészt 2018. december végéig. Erre a lehetőségre mozdultak rá többen. Mint korábban megírtuk, Mikó állítása szerint megállapodott Shabajkinnal, és az orosz vállalkozó üzletrészéért kifizetett 10 ezer forintot (állítólag ugyanennyiért vette át annak idején Papp a kisebbségi üzletrészt, és ez volt a visszavásárlásra megszabott összeg is).

Mikó a motivációjáról annyit mondott, hogy fantáziát látott a hadiipari üzletben, és nem rejtette véka alá, hogy az egész céget meg akarja szerezni, Papp Csabát nemkívánatosnak nevezte. Eddig azonban a 49 százalékos részesedésének a bejegyzését sem sikerült elérnie, a változásbejegyzési kérelmet az ügyvezetőnek kellett volna beadnia, az ügyvezető Papp Csaba azonban nem volt hajlandó bejegyeztetni a cégbíróságon Mikót tagnak. Mikó perre ment, hogy kikényszerítse tulajdonosként történő bejegyzését, hiszen – állítja – megvette Shabajkin kisebbségi részét. Papp Csaba ezzel szemben azt mondja, nincs szerződés, nem tudtak bemutatni olyat, ami Shabajkin részének eladását és a visszavásárlási opciót hitelt érdemlően bizonyítaná. Szerinte érvénytelen volt az üzletrészszerzés, erre hivatkozva semmisségi pert kezdeményezett a bíróságon.

A cégnyilvántartásban azóta sem látszik mozgás, nem jutottak dűlőre a vitás felek, Mikó és Papp Csaba között több fronton is megy a pereskedés, és a tárgyalásokon egyre magasabb körökbe vezető szálak sejlenek fel. Mikó a cégbírósági beadványában azt feszegette, hogy Papp nem hívott össze taggyűlést, hogy beszámoljon a BSGÉP gazdálkodásáról, „vagyonának – köztük a hadiipari eszközöknek – a hollétéről”. Azt nem fejtette ki, pontosan milyen hadiipari eszközöket hiányol a mérlegből, de „fokozott nemzetbiztonsági kockázatot” említett. Papp Csaba olvasatában ugyanakkor a cégeljárás célja valójában „az állami vagyon jogellenes megszerzése és nemzeti minősített adat megsértésének bűncselekményére irányul”. A vagyonelemek itt haditechnikai eszközöket jelentenek, az ezekre vonatkozó információk volnának a minősített adatok. Úgy tudni, a fókuszba egy lőszertöltő gépsor került, amit a BSGÉP importált, majd egy ponton felajánlotta az államnak.

Nem tudhatjuk, pontosan mi történt, de az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatójának rendelkezése alapján a fővárosi kormányhivatal olyan határozatot hozott, ami után a BSGÉP úgy döntött, lemond a lőszertöltőről, és a gépsort ingyenesen felajánlja a magyar államnak. Az erről szóló, közjegyző előtt tett nyilatkozatot Lázár János akkori Miniszterelnökséget felügyelő miniszter és Pintér Sándor belügyminiszter is megkapta. Úgy tudni, nem utasították vissza, sőt a honvédelmi tárcánál ügyintézőt jelöltek ki a hadieszköz átvételére. Ez nem lehetett egyszerű átadás-átvétel, legalábbis a nyilatkozatban az áll, hogy a gépsor elemei nincsenek a BSGÉP birtokában, a hatóságok által az importőrnek előírt és végrehajtott rendelkezései miatt. Ezek szerint a hatóságoknak viszont tudniuk kell a gépsor hollétéről.

central 0606613248 1024x681


Mikó István
Fotó: FARKAS NORBERT / 24.HU

A szálak Törökországból Miskolcon keresztül Balatonfűzfőre vezetnek

Az ügy Miskolctól jó messzire, egészen a balatonfűzfői lőszergyártó projektig vezet, melyet 2,5 milliárd forintos költségűre terveztek, benne 950 millió forint uniós támogatással. A közös pont a lőszergyártó gépsor, ez a lelke a balatoni projektnek, Papp Csaba, illetve a BSGÉP pedig beszállítóként kapcsolódott be a sztoriba: a borsodi cég importálta a hadieszközt. A balatonfűzfői ügyben is per folyik, mégpedig költségvetési csalás gyanúja miatt: a vádhatóság szerint fiktív ügyletre hívták le az uniós támogatást, a gépsor pedig nem érkezett meg. Más hatóságok mást állítanak, például a NAV megkapta a gépsor után az áfabefizetést, és évekkel ezelőtt a Miniszterelnökség is úgy találta, hogy minden rendben van a beruházással.

A bírósági perek anyagából azt lehet kihámozni, hogy tovább kavarodott a helyzet: a Pénzügyminisztérium szerint a lőszergyártó visszakerült a gépsort szállító országba, azaz Törökországba, a török illetékesek viszont azt közölték, hogy náluk nincs. Noha a külső szemlélő azt gondolná, mi sem egyszerűbb annál, mint eldönteni, létezik-e egyáltalán ez a gépsor, és ha igen, akkor hol található.

Végtére is egy Kalasnyikov-lőszereket gyártó, egy év alatt 25 millió töltény gyártására alkalmas gépsorról van szó, és háborús helyzetben végképp nem mindegy, kinek a kezében van ez a kapacitás.

Elrejteni sem lehet egyszerű a gyártósort, mivel szétszerelve két kamiont töltenének meg az alkatrészek.

Orosz kézben landolhat a magyar lőszertöltő

Papp Csaba a titkosszolgálatokhoz fordult amiatt, hogy a cégbíróságon kezdeményezett változásbejegyzési eljárás során vagyonelszámoltatás címén tőle minősített adatot kérnek, azaz haditechnikai eszközök, köztük a lőszertöltő hollétét tudakolják. Ám az Alkotmányvédelmi Hivatal azt válaszolta, hogy a titkosszolgálatoknak nincs teendőjük az ügyben. Időközben kitört az orosz–ukrán háború, így élesebb kérdéssé vált, hogy ki mit tud egy hadiipari cégről, illetve ki rendelkezhet a benne lévő haditechnikai eszközök felett. A titkosszolgálatok számára érdektelen BSGÉP-pel az a helyzet, hogyha a bíróság végül Papp Csabának ad igazat, és szabálytalannak ítéli a Mikó-féle üzletrészszerzést, az azt jelentené, hogy visszaállítják az eredeti állapotot, akkor pedig Jurij Shabajkin jegyzi a miskolci kft. üzletrészeinek 49 százalékát, tehát egy orosz állampolgár rendelkezhet a lőszergyártó sor felett (ha elfogadjuk a perek során kirajzolódó nézetet, miszerint a BSGÉP-nél kell keresni a gépsort, de legalábbis az oda vezető nyomokat).

Shabajkinnak egyébként a Fővárosi Törvényszék közvetlenül, postán küld dokumentumokat a magyarországi perrel kapcsolatban. Ez nem szokványos eljárás, nemcsak azért, mert a moszkvai vállalkozó alkalmasint akár haditechnikai eszközök hollétéről szerezhetne tudomást, hanem azért is, mert az iratok külföldre juttatása csak az Igazságügyi Minisztérium illetékes osztályának a közreműködésével lehetséges. Ahogy a BKV-nak az orosz Metrowagonmash-sal folytatott reménytelen kötbérperében is a tárca nemzetközi magánjogi főosztálya továbbította az illetékes orosz hatóságnak a dokumentumokat, nem közvetlenül az érintett címére küldte azokat a bíróság.

Megkérdeztük a Fővárosi Törvényszéket, hogy a polgári ügyekben keletkezett bírósági iratokat hogyan kell eljuttatnia egy orosz állampolgár oroszországi címére, megengedett-e az, hogy közvetlenül neki, postán keresztül, tértivevényes küldeményt (például idézést vagy peranyagot) küldjön.

Közvetlen kézbesítésre nincs lehetőség, mert nem vezet eredményre, az orosz posta ugyanis nem kézbesít külföldön feladott hivatalos levelet

– válaszolta Szabó József, a Fővárosi Törvényszék sajtószóvivője, hivatkozva az 1965-ös hágai egyezmény bírósági iratok kézbesítésére vonatkozó részére. A hivatalos út ennek alapján a két ország igazságügyi minisztériumain keresztül vezet. A menet az, hogy a törvényszék jogsegélykérelemmel fordul a minisztériumhoz, a magyar igazságügyi tárca eljuttatja a dokumentumot az orosz társminisztériumhoz, innen a területileg illetékes orosz bírósághoz kerül, és ez utóbbi küldi meg a hivatalos iratot az érintett orosz állampolgár címére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságok ne próbálkoznának közvetlen postai kézbesítéssel, végső kétségbeesésükben mindent megpróbálnak, hogy elérjék az érintetteket, és nincs kizárva, hogy az orosz posta mégis kézbesíti a hivatalos küldeményt – tette hozzá. A közvetlen levelezés tehát nem tilos, nincs is szankciója, csak nem tekinthető hivatalos eljárásnak, foglalta össze a szóvivő.

A Kúria nemrég a Kubatov Gábor által a 24.hu ellen kezdeményezett perben azt mondta ki, hogy a BSGÉP üzletrészeladásával, annak körülményeivel okkal foglalkozott lapunk, mert közügyről van szó. Mivel egyúttal nemzetbiztonsági kérdést is felvet a hadiipari cég esetleges orosz résztulajdonlása, illetve a lőszergyártósorra vonatkozó információ, Rogán Antal titkosszolgálatokat is felügyelő minisztertől megkérdeztük,

  • tud-e arról, hogy eltűnt egy NATO-szabványos, komplett Kalasnyikov-tölténytöltőgépsor, amelyet Törökországban gyártottak, és évekkel ezelőtt Magyarországra szállítottak?
  • Keresik-e a gépsort? Van-e információ arról, hol lehet?
  • Mi az oka annak, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (amely a legális és illegális fegyverekért felel) nem kíván intézkedni az ügyben?

Választ cikkünk megírásáig nem kaptunk.

Borítófotó: RAUL ARBOLEDA / AFP

Forrás: 24.hu

Kövess bennünket a Facebookon!
load more hold SHIFT key to load all load all