A legfelsőbb szinten kell megállapítani az eladásra szánt állami ingatlanok listáját. Ingatlaneladásokból a kormány jövőre több mint négyszer annyi bevételt vár, mint idénre. A kormány eztán még inkább kénye-kedve szerint dönthet az önkormányzatok hitelfelvételéről. Állandó nyugdíjkivételt kapnak az idős tanárok.
A jövőben az állami vagyonért felelős miniszter (ő jelenleg Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter), rendeletben jelöli ki, melyek azok az állami ingatlanok, amelyeket el kell adni – derül ki a 2024-es költségvetést megalapozó javaslatcsomagból, amely ehhez a nemzeti vagyonról szóló törvényt módosítja. Nagy Márton ingatlanügynöki hatásköre kiterjed majd nem csak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) portfóliójában (tulajdonosi joggyakorlása alatt) álló ingatlanokra, de minden, a kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévő ingatlanra.
A módosítás indoklása szerint a központosított, miniszteri szintre emelt ingatlanértékesítésre a “hatékony és egységes vagyongazdálkodás, a centralizált állami vagyonértékesítési stratégia és a költséghatékony vagyongazdálkodás biztosítása érdekében” van szükség.
© Fazekas István
A törvénycsomag nagy része egyébként már a kihirdetés után hatályba lép, szóval Nagy Márton már neki is láthat összeírni, mely állami ingatlanokat kell elpasszolni. A költségvetésnek szüksége is van minden elérhető bevételre. Az idei büdzsé már most rosszul áll, ráadásul minimális esély van rá, hogy az azt megalapozó kormányzati gazdasági előrejelzések (pl. 1,5 százalékos gazdasági növekedés és 15 százalékos éves átlagos infláció) valóra válnak. Ennek megfelelően már most nagyon valószínűtlen, hogy a jövő évi büdzsé a tervezet formájában teljesíthető lesz.
A tervezetből azért látszik, hogy a kormány az állami ingatlanértékesítések felpörgetésére készül, a büdzsé 2024-re 32,7 milliárd forint bevételt vár ingatlaneladásokból. Ez a szám az idei költségvetésben csak 7,5 milliárd. Nagy Márton mostanában már olyanokat mond, hogy fel kell készülni az uniós források nélküli életre – a kormány ugyanis még mindig nem jutott végleges megállapodásra az EU-val a jogállamisági-korrupciós vitában, illetve még mindig nem teljesített minden kötelezettséget.
És egyre inkább úgy tűnik, nem is akar, inkább bevállalja a források tartós elvesztését. A jelek szerint a miniszter arra számít, a külföldi tőkebefektetések képesek lesznek pótolni az uniós forrásokat, bár nem egészen világos, hogy egy kínai akkumulátorgyár felépítése hogyan pótolná azokat a pénzeket, amiket az unió mondjuk közlekedési fejlesztésekre vagy lombkoronasétányokra ad. A hiányzó pénzeket pár tízmilliárd forintnyi ingatlanértékesítés egész biztosan nem lesz képes pótolni.
Ha már a központi költségvetésnél tartunk, az egyre inkább elveszti minden érdemi jelentőségét. A kormány eddig is zavartalanul hajtott végre módosításokat és átcsoportosításokat a büdzsében, a korlátozó szabályok még tovább lazulnak a 2024-es költségvetést megalapozó csomag szerint.
Az ugyanis módosítja az államháztartásról szóló törvényt, a tervezet “szélesíti a kormány irányítása alá tartozó fejezetek körében a fejezetet irányító szervek lehetőségét, hogy az általuk irányított fejezetbe, vagy fejezetekbe sorolt kiadási előirányzatok terhére (akár fejezeten belül, akár fejezetek között) előirányzat-átcsoportosításokat hajthassanak végre”.
A “fejezetet irányító szerv” az esetek többségében valamelyik minisztérium, vagyis a minisztériumok még szabadabban sakkozhatnak a hozzájuk tartozó előirányzatok közt a pénzzel. Erről az államháztartásért felelős minisztert (a pénzügyminisztert, Varga Mihályt) csak tájékoztatni kell, ő a módosítás ellen “kifogással élhet”.
A javaslatcsomag az önkormányzatokat illetően is tartalmaz fontos változásokat. Az a szabály marad, hogy az önkormányzatok és cégeik kormányzati engedély nélkül nem vállalhatnak magukra adósságot (néhány kivételtől eltekintve, illetve éven belül van erre lehetőség).
Jelenleg a kormányzati engedély megszerzéséhez be kell mutatni, milyen célra és milyen adósságról lenne szó, például banki hitel esetében a hitelszerződés tervezetét. Erre a jövőben nem lesz szükség, az előzetes adatszolgáltatási kötelezettség megszüntetése az indoklás szerint “érdemi adminisztráció csökkentést jelent az önkormányzatok számára. Az adatszolgáltatás megszüntetésével – az önkormányzati költségvetési rendelet és kitekintés elfogadását követően – már az év elejétől benyújthatóak lesznek az adósságot keletkeztető ügyletek engedélyezése iránti kérelmek.”
Az adminisztrációs kötelezettség csökkentésének nyilván örülhetnek az önkormányzatok, azért tegyük hozzá, így még inkább tér nyílik a kormány számára, hogy kénye-kedve szerint hagyja jóvá vagy ne hagyja jóvá az önkormányzatok adósságkérelmeit, hiszen már adatokra sem kell utalnia.
A csomag közben expliciten nagyobb lehetőséget teremt a kormány számára az önkormányzatok (illetve egész pontosan az önkormányzati cégek) engedélykérelmeinek visszautasításához.
© Túry Gergely
A kormány a “hozzájárulást megtagadhatja, ha az ügylet nem kötelező önkormányzati feladat ellátásához szükséges kapacitás létrehozásához kapcsolódik, vagy ha a vállalkozás a fejlesztési célt adósságot keletkeztető ügylet megkötése nélkül is képes megvalósítani, vagy ha a fejlesztés megvalósításának ütemezése pénzügyileg nem kellően előkészített, megalapozott, valamint a fejlesztés révén létrehozandó kapacitás jövőbeli működtetése nem kellően alátámasztott”.
Ezek a szabályok azért eléggé gumiból vannak, nyilván minimum vitatható, hogy egy önkormányzati cég meg tud-e valósítani egy célt fejlesztést hitel nélkül is. Például ha a fővárosi közlekedési cég, a BKV hitelt venne fel járművásárlásra, a kormány mondhatja, hogy szerinte a költségeket ki lehetne gazdálkodni. És persze lehet, hogy tényleg ki lehet, de aligha a kormányban kellene eldönteni, hogy egy adott buszgarázs alkatrészbeszerzésein lehet-e még spórolni.
Már az adótörvény-csomagon látszott, hogy a kormány számos “ideiglenes” “veszélyhelyzeti” intézkedést permanenssé tesz, például a jövedéki adók emelését.
Azt is egy “veszélyhelyzeti” (így törvényeket is felülírni képes) rendelet biztosítja, hogy a nyugdíjas korú tanároknak, szociális dolgozóknak nem kell választaniuk a fizetés és a nyugdíj közt – fő szabály szerint a közszférában dolgozók nem kaphatnak nyugdíjat, ha fizetést kapnak. Ilyen feltételek mellett nyilván nem sok tanár választja azt, hogy nyugdíj mellett dolgozzon.
© Veres Viktor