– Mélységesen igazságtalan, csakúgy, mint az egész magyar szociál- és családpolitika – ezt már L. Ritók Nóra, a Berettyóújfalu térségében működő gyerekszegénység és mélyszegénység ellen küzdő Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője mondta lapunknak. Ő is úgy vélte, megint a jó módban élőknek akar kedvezni a kormány, a rászorulók pedig ebből is kiszorulnak.

Úgy fogalmazott: ezzel az ötlettel újra azt üzenik, hogy csak azok a családok és gyerekek számítanak, akik beleillenek a kormány értékrendjébe, és jó anyagi körülmények között élnek. A többiekről pedig egyszerűen nem vesz tudomást, számára nem léteznek.

„Egyszerűen nincs más magyarázat arra, hogy a magát családbarátnak nevező kormány számos intézkedése, - ahogy ez sem – hogyan értelmezhető a szegényebb társadalmi csoportokban, elsősorban ott, ahol a legnagyobb szükség lenne a legkisebb segítségre is”. L. Ritók szerint fals- és csak látszat szociálpolitika az, hogy minden gyereknek egyformán jár például az ingyen tankönyv. A leggazdagabbaknál erre semmi szükség – mondta – ott viszont, ahol nincs pénz füzetre, ceruzára, villanyra, több, és más segítség kellene. Vagy, ahol fával fűtenek, ott a rezsitámogatás jelenlegi formája nem ér sokat, mint ahogy a nagycsaládosoknak járó autóvásárlási támogatástól is fényévekre van a családok többsége.

– A kormány nem érti, vagy nem akarja érteni, kinek és milyen segítségre lenne szüksége. A Felzárkózó Települések állami programja a legszegényebb településeket célozza meg, de a társadalmi leszakadásnak nem települési válogatással, hanem rendszerszintű beavatkozással lehetne gátat szabni. A program beavatkozási pontjai viszont nem érintik a rendszert: nem hatnak a szegregált oktatásra, a szolgáltatáshiányokra, a beavatkozások a rendszer mellett működtetettek. Így nincs esélykiegyenlítés sem az oktatásban vagy a családi életben – folytatta. Pedig erre kellene pénz, mégpedig minél előbb, különben képtelenség lesz jobb jövőt ígérni a gyerekeknek.

Azok a nők, akik generációs szegénységben élnek, többségében főállású anyák. Hiába szeretnének dolgozni, az ő élethelyzetükben nem értelmezhető a mobilitás L. Ritók Nóra szerint. Többek között az alig létező tömegközlekedés miatt nem tudnak más településen munkát vállalni, helyben pedig nincs állás.

– A gyerekeik jövőképe sem jobb. Hiába látjuk, hogy megindul az alsó tagozatban egy gyerek, jó képességű, okos és érdeklődő, szinte tehetetlenek vagyunk. Család- és tehetséggondozással kiemelkedhetne, később tovább is tanulhatna, de legtöbb esetben az az élethelyzet, amiben van, folyamatosan amortizálja. Esély sincs arra, hogy a szorgalma, tehetsége kibontakoztasson. Olyan lakhatási szegénységben, ahol nincs tanulási környezet, megfelelő világítás, hőmérséklet, hely a tanszereknek, még a legtehetségesebb gyerekkel sem tudunk mit kezdeni. És ezek még csak a fizikai tényezők – fogalmazott, azt is hozzátéve: a szülők sem tudnak támogatóként jelen lenni a gyerekeik életében, hiszen előttük sincs példa arról, miért is jó tanulni. A problémáik megoldásához ők olyan túlélési stratégiákat működtetnek, amelyek nagyon távol állnak a tehetséggondozástól. Így aztán a gyerek előtt a pénzszerzés és nem a tanulás lesz a minta. Megjegyezte: még azoknak a munkatársaknak is nehéz megmagyarázni, miért éri meg tanulni, akik az Igazgyöngy társadalmi vállalkozásában dolgoznak. „Hiszen látják az Igazgyöngyön belül, hogy a diplomások bére, vagy a szakmunkával rendelkezők fizetése a minimálbér közelében van. Azok a pedagógusok, szociális munkások, fejlesztő pedagógusok, védőnők, akikkel találkoznak, nehéz munkakörülmények között, és nagyon alacsony bérért dolgoznak. Így pedig nehéz képviselni a tanulás és tehetséggondozás előnyeit.” - mondta. Aki viszont elvégezte a 8 osztályt és megszerezte a jogosítványt, könnyen ügyeskedik, üzletel, boltocskázik, cigit árul, autóval távolabbra tud menni feketén dolgozni, és ebből akár jobban él, mint a tanító néni, vagy a védőnő.

Ferincz Jenő jogász véleménye szerint „elfogadhatatlan” hogy megint itt egy újabb olyan ötlet, amelyikben a a gyerekek száma, és nem a jövedelmi helyzet számít. Ismét ki akarják zárni a támogatásból azokat a családokat, akik egy-, vagy két gyermeket nevelnek, vagy éppen - akármilyen okból - gyermektelenek, és esetleg még rászorultak is – folytatta. Ferincz szerint jól mutatja, mennyire elhibázott tervről van szó, ha csak végig gondoljuk, hogy a kormányban, a milliós fizetésű politikusok és családtagjaik között, vagy akár a „NER haveri körben” kinek van legalább három gyermeke. Nekik igazán van mit a tejbe aprítaniuk, nincsenek rászorulva erre az adómentességre, pedig a kormány terve alapján őket is megilletné ez a kedvezmény. „Ez elfogadhatatlan.” Azt pedig jogi oldalról tartja kifogásolhatónak, hogy a kormány tudatosan összemossa az adózást a szociálpolitikával. Kijelentette: a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Úgy fogalmazott: adózni mindenkinek egyformán kell, a személyi jövedelemadózásban kizárólag csak a jövedelmi helyzet lehet az egyedüli szempont. A rászorultsági elv alapján folyósított állami támogatásnak pedig külön eljárásban kell érvényesülnie, élesen elkülönülve az adózástól. Mert akinek alacsony a jövedelme, nehéz körülmények között él, az államnak kötelessége támogatni. „De semmilyen támogatási formában sincs helye annak, akinek a vagyoni-jövedelmi helyzete ezt nem indokolja, a rászorultságon kívül más szempont nem létezhet.”

Borító: Három gyerek, egy anya. Akkor jár jól a szülő, ha eleve magas jövedelmű

Forrás: Népszava