Balassa Tamás: Most múlik rohamosan

Bud Spencer filmjeinek visszatérő figurája a mitugrász pszeudó-karatéka, aki egy mélynövésű, idegesítő lény, és rendszerint hátulról sorozza (hát, nem is sorosozza...) a behemót óriást nagy vehemenciával, ám a robusztus kolosszus egy idő után megfordul, és alacsony röppályára állítja a szerepzavaros bokszolót. Hogy mindenkinek legyen egy kis nyugta.

Félreértések elkerülése végett (nem oda, Bud!): az Európai Bizottság (EB) nem egy kiköpött Bud Spencer, és a film sem a Különben dühbe jövünk (I feel like a king...), pedig igény volna rá. Ami nem jelentené a pofozkodás iránti őszinte elköteleződést, a Charlie Firpo-karakternek is lehettek unalmas órái, netán évei, amikor énekkarban dalolt, és nem akart rárontani folyvást a talján alvilág.

Európa béketűrésére ráférne egy ráncfelvarrás. Stílusváltás, no nem gyökeres, az elegancia és a tárgyaláskultúra maradhatna, de egy szokatlan és eltérő harcmodor legalább szavakban feleleveníthetné a maflás-tockos becsületét. Orbán Viktor megérdemelne egy hozzá hasonló felfogású (szabály nélküli, ergo szabálytalan) ketrecharcost. Könnyű úgy arcoskodni-harcoskodni, hogy a kipécézett ellenfél rendszerint idős filantróp pénzember vagy mosolygós filigrán nő (akit a honvédelmi miniszterség sem tett amazonná), de semmiképpen sem egy mokány kelta lovag északról, aki a kalandozó újmagyart megállítaná a határoknál: eddig öcsém, és ne tovább! Mert Orbán Viktor folytatja. Vagy már megint kezdi. Konzultál, mintha muszáj volna. Feszíti a konzultálhatnék: ejh, fiaim, dejszen kifogytunk a csacsi ötletekből, kérdezzük meg a korcsmák, lelátók és tenderek népét, mit üzennek Brüsszelnek.

„Nézzék, nekünk egy csomó dolgunk van. Válságokat kell kezelnünk, politikákat kell végrehajtanunk” – fordult hátra Európa a hátára mért ütlegek hatására, lesajnálva a nagy magyar plakátfiút, vagyis az ország egy ideig még örök és megbonthatatlan kormányfőjét. „Önök is tudják, mi is tudjuk, hogy a benne szereplő kijelentések teljesen hamisak” – mondta még a nemzeti konzultációról az EB szóvivője. Szerintük a magyar állampolgárok képesek lesznek dönteni Orbánék állításairól az általuk nyújtott objektív információk alapján, ők mindenesetre bíznak a magyar közvélemény józan ítélőképességében. Az EB sem a Holdon élt eddig, pontosan tudja, hogy a magyar közvélemény józan ítélőképességét jó ideje elvitte a cica (idevágó hír, hogy tagországi összevetésben a hazai közmédiának hisznek legkevésbé az emberek, kivéve azokat, akik a kormánypártiság nehéz kenyerét eszik kommunikatíve). Azt is sejti az EB nyilván, hogy a kampányhoz közeledve felbukkan majd egy Dömötör Csaba nevű hangszóró, mert az ő hangja mélyebb, és arcizomrezzenés nélkül közli, hogy órási felhatalmazást kaptak, alig fért be a karmelita kapuján, tehát migráns-irgum, gender-burgum, Orbán és Góliát, hozzatok még fóliát!

Ettől az agylágyulástól vajon ki védi meg a gyerekeinket, amíg a narancsszabadcsapatok a maradék értelem recsegő-ropogó alkotmányát rohamozzák minden csatornán, élő egyenesben a közmédiában is?

Forrás: Népszava